A békés egymás mellett élés „értelmezése”
„Összességében a tárgyalás laza és nyitott keretek között zajlott, […] és őszinte is volt az első titkár részéről, akinek a kommunista meggyőződése mély és teljes mértékben ortodox, de viszonylag realista. A beszélgetés mentes volt a propagandától, a Német Szövetségi Köztársaság alig lett megemlítve. Ugyanakkor annak ellenére, hogy őszinte figyelem mutatkozott Kádár úr részéről az általunk az együttélés eredeti feladataira vonatkozó felvetésre, nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy Magyarország képes lenne vagy szeretne egy függetlenebb politikát vinni a nemzetközi színtéren.”
Források
Első jelentés
A távirat szövege:
Tegnap egy kétórás beszélgetést folytattam Kádár úrral egy tolmács segítségével, melyről diplomáciai postán keresztül tájékoztatni fogom az osztályt, és amelyet az alábbiakban csak néhány pontban fejtek ki
1./ A miniszterelnök bővebben kitért a magyarországi belpolitikai helyzetre, ahol a lakosság a vezetők által kijelölt útra van kényszerítve; a magyarok 30%-a kommunista, 20%-a ellenséges a rezsimmel szemben, a maradék követő.
2./ Miután párhuzamot vont a Kun Béla vezette forradalom leverése és az 1956-os események között, igazolta azt a kérést amit két ízben is előterjesztett a szovjet csapatok közbeavatkozására a szocializmus vívmányainak megvédése érdekében.
Bár a szovjet csapatok még mindig Magyarországon vannak, ez már nem a rendszer biztosítását szolgálja, hanem a Varsói Szerződés és a NATO közötti politikai helyzet indokolja a jelenlétüket : mit mondana egyébként Bonn, ha a NATO csapatok visszavonásra kerülnének az NSZK területéről?
Más részről a szovjet csapatok jelenléte a Szovjetunió költségvetése számára súlyos terhet jelent : ha visszavonásra kerülnének, akkor a magyar kormánynak saját forrásaiból kellene a hadseregét fejlesztenie és annak a terhe a költségvetésre hárulna; mit mondana arról a magyar nép?
3./ A békés egymás mellett élés függ a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésétől, amelyre úgy tűnik megkülönböztetetten hagyatkozik Kádár úr. Én akkor ezt a "szatellitizált" hozzáállást szembeállítottam azzal, amely szerint minden egyes államnak lehet önálló feladata, amellyel talán eredeti módon hozzájárulhat ezen együttműködés fejlődéséhez.
Szintén kifejtettem neki, hogy az államközi kapcsolatokon kívül, amelyek megfelelően fejlődnek a kulturális és gazdasági területen, szükséges lenne az, hogy az együttműködés szelleme valósággá váljék, az emberi kapcsolatok nagyobb bizalomról tegyenek tanúbizonyságot, és hogy a szocialista világbeli tárgyalópartnerek megszabaduljanak egy kicsit a védelmük által paralizált viselkedésüktől, és bizonyos anakronizmustól, amely megdermeszti a hozzáállásukat. Kádár úr a legnagyobb figyelemmel hallgatott engem.
4./ Végül, kifejtvén "nem mint miniszterelnök, hanem mint egy egyszerű polgár" véleményét Peking elismerésére vonatkozóan, Kádár úr kijelentette: "elégedett vagyok azzal". Ugyanakkor azon gondolkodott, hogy milyen hatással lehet a gesztusunk a "pozíciójára". "Tudja, mondta nekem, hogy milyen problémák vannak Peking és Moszkva között, és ez szintén nehézségeket okozhat nekünk. Az Egyesült Államok politikája hozzájárult ahhoz, hogy megmerevítse Kínát a politikájában és az elszigeteltségében".
A válaszomra, miszerint az elismerésünk talán lehet, arra ösztönzi a kínaiakat, hogy enyhítsenek az elszigeteltségükön és befolyásolhatja a viselkedésüket, a miniszter osztotta ezt a megérzést.
Ami a nemzetközi kommunista mozgalom konferenciájára vonatkozó érdeklődésemet illeti, kifejtette: "Biztos, hogy meg lesz tartva. Ami kell, az a feltételek megteremtése - azonban az első titkár meglehetősen visszafogott volt ebben a tárgyban -, az, hogy hatékony lehessen részben a kétoldalú tárgyalások függvénye", hagyta feltételezni hogy lehet más eszköz is, de amelyet nem pontosított.
5./ A végén kilátásba helyeztem az Ön 13. számú táviratában megállapított keretek között felvázolva, egy miniszteri rangú személy Magyarországra érkezését, amit Kádár úr megelégedéssel fogadott.
6./ Összességében a tárgyalás laza és nyitott keretek között zajlott, azon mértékben amennyire ő az lehetett, és őszinte is volt az első titkár részéről, akinek a kommunista meggyőződése mély és teljes mértékben ortodox, de viszonylag realista. A beszélgetés mentes volt a propagandától, a Német Szövetségi Köztársaság alig lett megemlítve. Ugyanakkor annak ellenére, hogy őszinte figyelem mutatkozott Kádár úr részéről az általunk az együttélés eredeti feladataira vonatkozó felvetésre, nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy Magyarország képes lenne vagy szeretne egy függetlenebb politikát vinni a nemzetközi színtéren.
Archives diplomatiques AD N. 1764, s. 18, 24/2. (Archives diplomatiques AD Numéro 1764, série 18, sous-série 24, dossier 2. Hongrie Visites de personalités, groupement, techniciens etc. Réf.: 1961, 1964, 1965. A távirat száma: No47/53)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő