A békés egymás mellett élés „értelmezése”

Kádár János és Pierre Francfort francia nagykövet négyszemközti beszélgetése (1964. január 24.)

„Összességében a tárgyalás laza és nyitott keretek között zajlott, […] és őszinte is volt az első titkár részéről, akinek a kommunista meggyőződése mély és teljes mértékben ortodox, de viszonylag realista. A beszélgetés mentes volt a propagandától, a Német Szövetségi Köztársaság alig lett megemlítve. Ugyanakkor annak ellenére, hogy őszinte figyelem mutatkozott Kádár úr részéről az általunk az együttélés eredeti feladataira vonatkozó felvetésre, nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy Magyarország képes lenne vagy szeretne egy függetlenebb politikát vinni a nemzetközi színtéren.”

Források

Első jelentés

A távirat szövege:

Tegnap egy kétórás beszélgetést folytattam Kádár úrral egy tolmács segítségével, melyről diplomáciai postán keresztül tájékoztatni fogom az osztályt, és amelyet az alábbiakban csak néhány pontban fejtek ki

1./ A miniszterelnök bővebben kitért a magyarországi belpolitikai helyzetre, ahol a lakosság a vezetők által kijelölt útra van kényszerítve; a magyarok 30%-a kommunista, 20%-a ellenséges a rezsimmel szemben, a maradék követő.

2./ Miután párhuzamot vont a Kun Béla vezette forradalom leverése és az 1956-os események között, igazolta azt a kérést amit két ízben is előterjesztett a szovjet csapatok közbeavatkozására a szocializmus vívmányainak megvédése érdekében.

Bár a szovjet csapatok még mindig Magyarországon vannak, ez már nem a rendszer biztosítását szolgálja, hanem a Varsói Szerződés és a NATO közötti politikai helyzet indokolja a jelenlétüket : mit mondana egyébként Bonn, ha a NATO csapatok visszavonásra kerülnének az NSZK területéről?

Más részről a szovjet csapatok jelenléte a Szovjetunió költségvetése számára súlyos terhet jelent : ha visszavonásra kerülnének, akkor a magyar kormánynak saját forrásaiból kellene a hadseregét fejlesztenie és annak a terhe a költségvetésre hárulna; mit mondana arról a magyar nép?

3./ A békés egymás mellett élés függ a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésétől, amelyre úgy tűnik megkülönböztetetten hagyatkozik Kádár úr. Én akkor ezt a "szatellitizált" hozzáállást szembeállítottam azzal, amely szerint minden egyes államnak lehet önálló feladata, amellyel talán eredeti módon hozzájárulhat ezen együttműködés fejlődéséhez.

Szintén kifejtettem neki, hogy az államközi kapcsolatokon kívül, amelyek megfelelően fejlődnek a kulturális és gazdasági területen, szükséges lenne az, hogy az együttműködés szelleme valósággá váljék, az emberi kapcsolatok nagyobb bizalomról tegyenek tanúbizonyságot, és hogy a szocialista világbeli tárgyalópartnerek megszabaduljanak egy kicsit a védelmük által paralizált viselkedésüktől, és bizonyos anakronizmustól, amely megdermeszti a hozzáállásukat. Kádár úr a legnagyobb figyelemmel hallgatott engem.

4./ Végül, kifejtvén "nem mint miniszterelnök, hanem mint egy egyszerű polgár" véleményét Peking elismerésére vonatkozóan, Kádár úr kijelentette: "elégedett vagyok azzal". Ugyanakkor azon gondolkodott, hogy milyen hatással lehet a gesztusunk a "pozíciójára". "Tudja, mondta nekem, hogy milyen problémák vannak Peking és Moszkva között, és ez szintén nehézségeket okozhat nekünk. Az Egyesült Államok politikája hozzájárult ahhoz, hogy megmerevítse Kínát a politikájában és az elszigeteltségében".

A válaszomra, miszerint az elismerésünk talán lehet, arra ösztönzi a kínaiakat, hogy enyhítsenek az elszigeteltségükön és befolyásolhatja a viselkedésüket, a miniszter osztotta ezt a megérzést.

Ami a nemzetközi kommunista mozgalom konferenciájára vonatkozó érdeklődésemet illeti, kifejtette: "Biztos, hogy meg lesz tartva. Ami kell, az a feltételek megteremtése - azonban az első titkár meglehetősen visszafogott volt ebben a tárgyban -, az, hogy hatékony lehessen részben a kétoldalú tárgyalások függvénye", hagyta feltételezni hogy lehet más eszköz is, de amelyet nem pontosított.

5./ A végén kilátásba helyeztem az Ön 13. számú táviratában megállapított keretek között felvázolva, egy miniszteri rangú személy Magyarországra érkezését, amit Kádár úr megelégedéssel fogadott.

6./ Összességében a tárgyalás laza és nyitott keretek között zajlott, azon mértékben amennyire ő az lehetett, és őszinte is volt az első titkár részéről, akinek a kommunista meggyőződése mély és teljes mértékben ortodox, de viszonylag realista. A beszélgetés mentes volt a propagandától, a Német Szövetségi Köztársaság alig lett megemlítve. Ugyanakkor annak ellenére, hogy őszinte figyelem mutatkozott Kádár úr részéről az általunk az együttélés eredeti feladataira vonatkozó felvetésre, nem mutatta semmilyen jelét annak, hogy Magyarország képes lenne vagy szeretne egy függetlenebb politikát vinni a nemzetközi színtéren.

Archives diplomatiques AD N. 1764, s. 18, 24/2. (Archives diplomatiques AD Numéro 1764, série 18, sous-série 24, dossier 2. Hongrie Visites de personalités, groupement, techniciens etc. Réf.: 1961, 1964, 1965. A távirat száma: No47/53)

Ezen a napon történt november 30.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő