A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok helyzete 1956 után

„A két ország viszonya is sok tekintetben a nemzetközi helyzet függvénye, és a feszültségek enyhülése sokat jelenthet az európai országok régi barátságának helyreállításában is.” – Simó Gyula és Száll József római követek itt közölt szigorúan titkos beszámolói, valamint a Külügyminisztérium Politikai osztályának szintén titkos javaslata a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről, az 1956 utáni nemzetközi elszigetelődés enyhüléséről, a partneri viszony helyreállításának szándékáról tájékoztatnak.

Száll József római követ jelentése bemutatkozó látogatásáról Amintore Fanfani olasz miniszterelnöknél

Szigorúan titkos!
Róma, 1963. február 1.
Készült: 4 példányban

Külügyminiszter Elvtársnak,

Budapest

Üdvözlés után Fanfani érdeklődött a magyarországi helyzet iránt. Ismertettem röviden politikai, gazdasági eredményeinket, Kádár elvtárs kongresszusi beszédének legfontosabb külpolitikai megállapításait, utaltam arra, hogy a magunk részéről a két ország közötti viszony[nak] nem csak [a] normalizálásra, hanem szorosabbá tételére és különösen gazdasági, kulturális kapcsolataink gyors ütemű fejlesztésére törekszünk.
Fanfani kijelentette, örül a hallottaknak, más forrásból is értesült Magyarország eredményeiről, és fontosnak tartja, hogy a két ország közötti kapcsolat elmélyítésére és a régi tradíciók felelevenítésére törekszünk. Ő a maga részéről és az olasz kormány komolyan gondolja a Magyarországgal fennálló jó viszony további fejlesztését, mégpedig gyors ütemben, és ennek előfeltételei - véleménye szerint - megvannak, alátámasztják ezt a tradicionális kapcsolatok is. A jelenlegi nemzetközi helyzet is kedvező körülményeket teremt. Értesült arról, hogy U Thant [ENSZ főtitkára] Magyarországra szándékozik utazni, és örül, hogy mindezek a kérdések megoldást nyernek.
A sajtó a legutóbbi hetekben sokat foglalkozik egy másik nyitott magyar problémával, Mindszenti (sic!)[8] magyar bíboros kérdésével, mégpedig úgy, hogy a kérdés megoldásának lehetőségét veti fel. A maga részéről különösen reméli, hogy kölcsönös megértéssel, megegyezéssel a kérdés megoldódik. Szeretné kérni, hogy továbbítsam a magyar kormány annak a reményének kifejezését, hogy ez a kérdés, Mindszenti kardinális kérdése, viszonylag rövid időn belül megoldódik, ő maga reméli, hogy a megoldásra sor kerül, még a vatikáni zsinat II. ülésszakának kezdete előtt.
Elmondtam, hogy a magyarországi katolikusok helyzete a külföldi megfigyelők szerint is kedvező; az állam és az egyház közötti egyezmény zavartalan együttműködést biztosít. A magyar hivatalos körök is honorálják a pápának a békével kapcsolatos nyilatkozatait és kijelentéseit. Az általa felvetett kérdés azonban nem csak két partneren múlik. A helyzetet az bonyolítja, hogy van egy harmadik partner, akinek a magatartásán a kérdés rendezése terén sok minden múlik. Ez, mint a miniszterelnök is jól tudja, az Egyesült Államok. A kérdés megoldásának útja tehát, hogy előbb az arra illetékesek a harmadik partnerrel tisztázzák a probléma megoldásának módját. Fanfani mosolyogva annyit jegyzett meg, hogy reméli, hogy a kérdés megoldódik és menni fog. Hozzáfűzte, hogy a bíboros kérdését azért érinti, mert a csaknem teljesen katolikus Olaszország miniszterelnöke, ahol a tömegeket is érdekli egy másik olyan ország helyzete, mint Magyarországé, ahol a lakosság szintén többségében katolikus.
Utaltam arra, hogy valóban a lakosság több mint hatvan százaléka volt katolikus Magyarországon a legutóbbi háború előtti vallási hovatartozást is kérdező népszámlálás szerint. A ma is katolikus tömegekkel az egységfront-politika szellemében mi a legjobb együttműködésre törekszünk, és a katolikus tömegek nagyon aktív résztvevői a szocialista építőmunkának. Tekintetbe kell azonban venni a felszabadulás óta Magyarországon kialakult helyzetet, a szekularizációt, azokat a törvényeket, amelyeket a magyar országgyűlés hozott és a magyar nép teljes mértékben jóváhagyott az egyházi oktatás, a fakultatív vallásoktatás terén. Bízom abban, hogy ezeket a realitásokat külföldi barátaink és az egyház vezetői is tényként fogadják el és tisztelik.
Fanfani kijelentette, hogy ő maga mindig nagy érdeklődést tanúsít Magyarország iránt. Legutóbb a TV adásában látta a magyarországi vadászatról készített filmbeszámolót, amely olyan benyomást keltett benne, hogy a parasztság helyzete kedvező. Megemlítette, hogy édesapja az első világháború során Magyarországon volt hadifogoly és kérte, hogy továbbítsam a kormánynak a köszönetét, hogy lehetővé tették olasz szakemberek számára, hogy filmet készítsenek erről a vidékről. Simó követtől megkapta a Magyarországon kiadott teljes Dante kiadást, és bár magyarul nem ért, a könyv esztétikus külalakja, és a szakemberek szerint fordítása is kiváló. Utalt arra, hogy Simó követ hasznos tevékenységet folytatott Rómában, hozzájárult a két ország viszonyának fejlesztéséhez. Kifejtette reményét, hogy működésem alatt az olasz-magyar viszony még barátibbá és szorosabbá válik.
Megemlítettem, hogy a két ország viszonya is sok tekintetben a nemzetközi helyzet függvénye, és a feszültség enyhülése sokat jelenthet az európai országok régi barátságának helyreállításában is. Mi következetesen törekszünk erre. Megkérdeztem, hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzet várható alakulását. Fanfani kijelentette, hogy határozottan optimista, véleménye az, hogy a béke biztosítása valamennyi kormánynak, így az olasz kormánynak is legfontosabb feladata. Az atomfegyverek eltiltására vonatkozóan szerinte a közeljövőben aláírásra kerülő egyezmény kezdet ugyan, de nagyon fontos kezdet, és megnyitja az utat további megegyezések előtt a leszerelés realizálása érdekében. A vezetése alatt álló olasz kormány mindig küzdött a leszerelésért, ez elvi álláspontja, és szerinte az új helyzet sok további lehetőséget ad erre a két nagyhatalom minden barátjának, Olaszországnak és Magyarországnak egyaránt. Összefoglalva - mint mondotta - feltétlenül optimista a nemzetközi helyzet alakulását illetően.
Érdeklődtem, hogy legutóbb az Egyesült Államokban tett látogatása során milyen személyes tapasztalatokat szerzett a tekintetben, hogy Kennedy elnök és az adminisztráció következetesen folytatja-e jelenlegi politikáját, mert a sajtó alapján és a közelmúlt történelmének tapasztalatai alapján, az Egyesült Államokban meglévő ellentétes politikai erők sok esetben módosíthatják és befolyásolhatják az adminisztráció külpolitikáját. Fanfani kijelentette, hogy ugyanazt a választ kívánja adni kérdésemre, amit pártja egyik parlamenti képviselőjének adott, aki a közelmúltban azt kérdezte tőle, hogy hisz-e Hruscsovnak, és vajon Hruscsov betartja-e majd ígéreteit. Erre a kérdésre azt válaszolta a képviselőnek, hogy ma az államférfiak gyakran fejtik ki nézeteiket, tesznek ígéreteket a világ közvéleménye előtt. Az embereknek az a dolguk, hogy szavukon fogják őket, és kikényszerítsék, hogy betartsák ígéreteiket. Személyes benyomása szerint Kennedy és tanácsadói, akik közül többel találkozott, komolyan akarják és keresik is a megegyezés lehetőségeit a Szovjetunióval és véleménye az, hogy ebben mindenkinek segítenie kell őket, ezt teszi ő maga is. Ugyanezt közölte - mint mondotta - Kozirev szovjet nagykövettel is.
Kérdeztem, hogy hogyan ítéli meg a jelenlegi nyugat-európai helyzetet, különösen azután, hogy Brüsszelben meghiúsult Anglia Közös Piacba lépését szolgáló tárgyalás-sorozat. Véleménye szerint ez súlyos problémákat okoz, de a Közös Piac Közös Piac fog maradni, és tovább fogja folytatni, a legutóbbi eseményekre tekintet nélkül, tevékenységét. A legutóbb felmerült nézeteltérések nem tehetik kétségessé a Közös Piac létét és nem befolyásolhatják komolyan jövőjét. A brüsszeli döntés után új módon kell keresni a nagyobb európai egység útját - Anglia bevonásával -, és ennek a nagyobb egységnek Olaszország feltétlenül híve. Az új módszereknek a kidolgozása lesz egyik legfontosabb feladata Mac Millan-nel péntektől vasárnapig sorrakerülő tárgyalásainak. Véleménye szerint lehet megoldást találni, ha nem azonnal, akkor féléven vagy egy éven belül. Ezek az európai bonyodalmak, véleménye szerint nem fogják befolyásolni az olasz balközép koalíció jövőjét és tevékenységét sem. Biztos abban, hogy a balközép koalíciónak nagy jövője van Olaszországban.
Tekintettel arra, hogy már korábban újabb látogatót jelentettek be, Fanfani elbúcsúzott, ismételten sikert kívánva római tevékenységemhez.
Fanfani melegen és barátságosan fogadott, benyomásom az volt, hogy ha nem lett volna zsúfolt programja, tovább folytatta volna a beszélgetést; rendkívül magabiztos benyomást keltett, olyan ember benyomását, aki nemcsak saját nézetei tekintetében biztos, hanem politikai hatalma, a mögötte álló erők tekintetében is.

Száll József
követ

MOL XIX-J-1-j-Olaszország-1/c-0011379/1963. 2. doboz (Magyar Országos Levéltár - MSZMP központi szerveinek iratai)

Ezen a napon történt január 25.

1945

Budapest ostroma során tüzérségi találat érte az Országos Levéltár épületét, melynek következtében több napig tűzvész pusztított.Tovább

1949

Megalakul a KGST.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők