Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok helyzete 1956 után
„A két ország viszonya is sok tekintetben a nemzetközi helyzet függvénye, és a feszültségek enyhülése sokat jelenthet az európai országok régi barátságának helyreállításában is.” – Simó Gyula és Száll József római követek itt közölt szigorúan titkos beszámolói, valamint a Külügyminisztérium Politikai osztályának szintén titkos javaslata a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről, az 1956 utáni nemzetközi elszigetelődés enyhüléséről, a partneri viszony helyreállításának szándékáról tájékoztatnak.
Száll József római követ jelentése bemutatkozó látogatásáról Amintore Fanfani olasz miniszterelnöknél
Szigorúan titkos!
Róma, 1963. február 1.
Készült: 4 példányban
Külügyminiszter Elvtársnak,
Budapest
Üdvözlés után Fanfani érdeklődött a magyarországi helyzet iránt. Ismertettem röviden politikai, gazdasági eredményeinket, Kádár elvtárs kongresszusi beszédének legfontosabb külpolitikai megállapításait, utaltam arra, hogy a magunk részéről a két ország közötti viszony[nak] nem csak [a] normalizálásra, hanem szorosabbá tételére és különösen gazdasági, kulturális kapcsolataink gyors ütemű fejlesztésére törekszünk.
Fanfani kijelentette, örül a hallottaknak, más forrásból is értesült Magyarország eredményeiről, és fontosnak tartja, hogy a két ország közötti kapcsolat elmélyítésére és a régi tradíciók felelevenítésére törekszünk. Ő a maga részéről és az olasz kormány komolyan gondolja a Magyarországgal fennálló jó viszony további fejlesztését, mégpedig gyors ütemben, és ennek előfeltételei - véleménye szerint - megvannak, alátámasztják ezt a tradicionális kapcsolatok is. A jelenlegi nemzetközi helyzet is kedvező körülményeket teremt. Értesült arról, hogy U Thant [ENSZ főtitkára] Magyarországra szándékozik utazni, és örül, hogy mindezek a kérdések megoldást nyernek.
A sajtó a legutóbbi hetekben sokat foglalkozik egy másik nyitott magyar problémával, Mindszenti (sic!)[8] magyar bíboros kérdésével, mégpedig úgy, hogy a kérdés megoldásának lehetőségét veti fel. A maga részéről különösen reméli, hogy kölcsönös megértéssel, megegyezéssel a kérdés megoldódik. Szeretné kérni, hogy továbbítsam a magyar kormány annak a reményének kifejezését, hogy ez a kérdés, Mindszenti kardinális kérdése, viszonylag rövid időn belül megoldódik, ő maga reméli, hogy a megoldásra sor kerül, még a vatikáni zsinat II. ülésszakának kezdete előtt.
Elmondtam, hogy a magyarországi katolikusok helyzete a külföldi megfigyelők szerint is kedvező; az állam és az egyház közötti egyezmény zavartalan együttműködést biztosít. A magyar hivatalos körök is honorálják a pápának a békével kapcsolatos nyilatkozatait és kijelentéseit. Az általa felvetett kérdés azonban nem csak két partneren múlik. A helyzetet az bonyolítja, hogy van egy harmadik partner, akinek a magatartásán a kérdés rendezése terén sok minden múlik. Ez, mint a miniszterelnök is jól tudja, az Egyesült Államok. A kérdés megoldásának útja tehát, hogy előbb az arra illetékesek a harmadik partnerrel tisztázzák a probléma megoldásának módját. Fanfani mosolyogva annyit jegyzett meg, hogy reméli, hogy a kérdés megoldódik és menni fog. Hozzáfűzte, hogy a bíboros kérdését azért érinti, mert a csaknem teljesen katolikus Olaszország miniszterelnöke, ahol a tömegeket is érdekli egy másik olyan ország helyzete, mint Magyarországé, ahol a lakosság szintén többségében katolikus.
Utaltam arra, hogy valóban a lakosság több mint hatvan százaléka volt katolikus Magyarországon a legutóbbi háború előtti vallási hovatartozást is kérdező népszámlálás szerint. A ma is katolikus tömegekkel az egységfront-politika szellemében mi a legjobb együttműködésre törekszünk, és a katolikus tömegek nagyon aktív résztvevői a szocialista építőmunkának. Tekintetbe kell azonban venni a felszabadulás óta Magyarországon kialakult helyzetet, a szekularizációt, azokat a törvényeket, amelyeket a magyar országgyűlés hozott és a magyar nép teljes mértékben jóváhagyott az egyházi oktatás, a fakultatív vallásoktatás terén. Bízom abban, hogy ezeket a realitásokat külföldi barátaink és az egyház vezetői is tényként fogadják el és tisztelik.
Fanfani kijelentette, hogy ő maga mindig nagy érdeklődést tanúsít Magyarország iránt. Legutóbb a TV adásában látta a magyarországi vadászatról készített filmbeszámolót, amely olyan benyomást keltett benne, hogy a parasztság helyzete kedvező. Megemlítette, hogy édesapja az első világháború során Magyarországon volt hadifogoly és kérte, hogy továbbítsam a kormánynak a köszönetét, hogy lehetővé tették olasz szakemberek számára, hogy filmet készítsenek erről a vidékről. Simó követtől megkapta a Magyarországon kiadott teljes Dante kiadást, és bár magyarul nem ért, a könyv esztétikus külalakja, és a szakemberek szerint fordítása is kiváló. Utalt arra, hogy Simó követ hasznos tevékenységet folytatott Rómában, hozzájárult a két ország viszonyának fejlesztéséhez. Kifejtette reményét, hogy működésem alatt az olasz-magyar viszony még barátibbá és szorosabbá válik.
Megemlítettem, hogy a két ország viszonya is sok tekintetben a nemzetközi helyzet függvénye, és a feszültség enyhülése sokat jelenthet az európai országok régi barátságának helyreállításában is. Mi következetesen törekszünk erre. Megkérdeztem, hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzet várható alakulását. Fanfani kijelentette, hogy határozottan optimista, véleménye az, hogy a béke biztosítása valamennyi kormánynak, így az olasz kormánynak is legfontosabb feladata. Az atomfegyverek eltiltására vonatkozóan szerinte a közeljövőben aláírásra kerülő egyezmény kezdet ugyan, de nagyon fontos kezdet, és megnyitja az utat további megegyezések előtt a leszerelés realizálása érdekében. A vezetése alatt álló olasz kormány mindig küzdött a leszerelésért, ez elvi álláspontja, és szerinte az új helyzet sok további lehetőséget ad erre a két nagyhatalom minden barátjának, Olaszországnak és Magyarországnak egyaránt. Összefoglalva - mint mondotta - feltétlenül optimista a nemzetközi helyzet alakulását illetően.
Érdeklődtem, hogy legutóbb az Egyesült Államokban tett látogatása során milyen személyes tapasztalatokat szerzett a tekintetben, hogy Kennedy elnök és az adminisztráció következetesen folytatja-e jelenlegi politikáját, mert a sajtó alapján és a közelmúlt történelmének tapasztalatai alapján, az Egyesült Államokban meglévő ellentétes politikai erők sok esetben módosíthatják és befolyásolhatják az adminisztráció külpolitikáját. Fanfani kijelentette, hogy ugyanazt a választ kívánja adni kérdésemre, amit pártja egyik parlamenti képviselőjének adott, aki a közelmúltban azt kérdezte tőle, hogy hisz-e Hruscsovnak, és vajon Hruscsov betartja-e majd ígéreteit. Erre a kérdésre azt válaszolta a képviselőnek, hogy ma az államférfiak gyakran fejtik ki nézeteiket, tesznek ígéreteket a világ közvéleménye előtt. Az embereknek az a dolguk, hogy szavukon fogják őket, és kikényszerítsék, hogy betartsák ígéreteiket. Személyes benyomása szerint Kennedy és tanácsadói, akik közül többel találkozott, komolyan akarják és keresik is a megegyezés lehetőségeit a Szovjetunióval és véleménye az, hogy ebben mindenkinek segítenie kell őket, ezt teszi ő maga is. Ugyanezt közölte - mint mondotta - Kozirev szovjet nagykövettel is.
Kérdeztem, hogy hogyan ítéli meg a jelenlegi nyugat-európai helyzetet, különösen azután, hogy Brüsszelben meghiúsult Anglia Közös Piacba lépését szolgáló tárgyalás-sorozat. Véleménye szerint ez súlyos problémákat okoz, de a Közös Piac Közös Piac fog maradni, és tovább fogja folytatni, a legutóbbi eseményekre tekintet nélkül, tevékenységét. A legutóbb felmerült nézeteltérések nem tehetik kétségessé a Közös Piac létét és nem befolyásolhatják komolyan jövőjét. A brüsszeli döntés után új módon kell keresni a nagyobb európai egység útját - Anglia bevonásával -, és ennek a nagyobb egységnek Olaszország feltétlenül híve. Az új módszereknek a kidolgozása lesz egyik legfontosabb feladata Mac Millan-nel péntektől vasárnapig sorrakerülő tárgyalásainak. Véleménye szerint lehet megoldást találni, ha nem azonnal, akkor féléven vagy egy éven belül. Ezek az európai bonyodalmak, véleménye szerint nem fogják befolyásolni az olasz balközép koalíció jövőjét és tevékenységét sem. Biztos abban, hogy a balközép koalíciónak nagy jövője van Olaszországban.
Tekintettel arra, hogy már korábban újabb látogatót jelentettek be, Fanfani elbúcsúzott, ismételten sikert kívánva római tevékenységemhez.
Fanfani melegen és barátságosan fogadott, benyomásom az volt, hogy ha nem lett volna zsúfolt programja, tovább folytatta volna a beszélgetést; rendkívül magabiztos benyomást keltett, olyan ember benyomását, aki nemcsak saját nézetei tekintetében biztos, hanem politikai hatalma, a mögötte álló erők tekintetében is.
Száll József
követ
MOL XIX-J-1-j-Olaszország-1/c-0011379/1963. 2. doboz (Magyar Országos Levéltár - MSZMP központi szerveinek iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő