Bevezetés

A mindenkori hatalmi elit az anyagi juttatások terén saját magának - társadalmi rendszerektől úgyszólván függetlenül - mindig privilegizált helyzetet biztosított. Az establishmentet körülvevő luxus különösen az 1950-es években váltott ki visszatetszést, jogos felháborodást, mivel az átlagember naponta szembesült a bosszantó hiánycikkek véget nem érő listájával, a fogyasztási javak csapnivaló minőségével, a boltok előtt kígyózó hosszú sorokkal, a családok százezreit súlyos nélkülözésbe taszító alacsony jövedelmekkel. A legfelső kommunista párt- és állami vezetők maroknyi csoportja az akkori viszonyokhoz képest valóban fényűzőnek számító életmódját - amennyire egyáltalán lehetett - igyekezett elrejteni, szigorúan titokban tartani. A Rákosi- és a Kádár-rendszer elitje elzárt és szigorúan őrzött villákban lakott, az 50-es években lefüggönyözött autókban közlekedett, csak a számukra fenntartott üzletekben, üdülőkben, kórházakban vásárolt, pihent és gyógyíttatta magát.

A Politikai Bizottság tagjainak a fizetése és egyéb juttatása 1963-ig nagyságrendileg megegyezett a miniszterek havi jövedelmével. A tárcák vezetői 1950 januárjában 3850 Ft illetményt kaptak, ami 3000 Ft elszámolás alá nem eső, tehát teljesen szabadon elkölthető reprezentációs költségkerettel egészült ki. Az államtitkárok ugyanekkor 3300 Ft-ot kerestek. (MOL M-KS 276. f. 53. cs. 43. ő. e. A Politikai Bizottság 1950. január 12-i ülésének jegyzőkönyve.) A legfelső politikai és állami vezetők fizetése és költségtérítése több mint tízszeresét tette ki a bérből és fizetésből élők 1950. évi 652 Ft-os, és közel tizenhétszeresét a legrosszabbul kereső mezőgazdasági munkások és alkalmazottak 406 Ft-os havi átlagkeresetének. (MOL M-KS 276. f. 53. cs.180. ő. e. A Politikai Bizottság 1954. június 9-i ülésének jegyzőkönyve.)
Az Országos Tervhivatal elnöke, Vas Zoltán 1952 szeptemberében 5275 Ft-ot vihetett haza. (MOL XIX-A-16-f. 1. doboz. Feljegyzés Vas Zoltán elvtárs részére, 1952. szeptember 30.) E mellett a Magyarországra delegált szovjet szakértők egy része is miniszteri javadalmazásban részesült. Vjacseszlav Kornyilovics Bacsin részére pl. - aki 1953. október 8-án érkezett egy évre tanácsadóként az Országos Tervhivatalba - Szalai Béla, az akkori OT elnök havi 5700 Ft-os szakértői díjat javasolt. (MOL XIX-A-16-f. 33. doboz. Szalai Béla 1953. október 15-i levele a Külügyminisztérium Nemzetközi Gazdasági és Pénzügyi osztálya részére.) A miniszteri fizetéseknek megfelelően kapták az MDP Központi Vezetősége 1953. június 27-28-i ülésén megválasztott PB-tagok is 5750 Ft-os havi apanázsukat. (MOL M-KS 276. f. 53. cs. 131. ő. e. A Politikai Bizottság 1953. augusztus 12-i ülésének jegyzőkönyve.) 1953 szeptemberéig ugyanennyit vehettek át fizetési borítékjaikban a legfelsőbb állami vezetők is. Olt Károly pénzügyminiszter 1953. szeptember 8-i előterjesztésében azt javasolta az MDP KV Politikai Bizottságának, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és a Minisztertanács elnökének a fizetését havi 7500 Ft-ra, a miniszterelnök-helyettesekét havi 6500 Ft-ra emeljék. A PB azonban csak a kollektív államfői testület elnökének fizetésemeléséhez járult hozzá, a kormányfő és helyetteseinek a javadalmazása változatlan maradt.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1963 végén Nyers Rezső KB titkár tájékoztatója alapján elfogadta az Államgazdasági Bizottság javaslatát, és a legfelsőbb párt- és állami vezetők fizetését - tekintettel nagyobb felelősségükre és társadalmi kötelezettségükre - a minisztereknél magasabb összegben állapította meg. A párt első titkára ettől kezdve 13 500 Ft, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke 13 000 Ft, a Minisztertanács elnöke 12 500 Ft-ot keresett havonta, a miniszterelnök-helyettesi funkcióval havi 11 000 Ft járt. (MOL M-KS 288. f. 5. cs. 323. ő. e. A Politikai Bizottság 1963. december 21-i ülésének jegyzőkönyve.)

A pártállami nómenklatúra elitjét a miniszteri fizetésen túl számos külön juttatás is megillette. Az 1950-es években a Politikai Bizottság tagjainak és a KV titkárainak minden felmerülő költségeit az élelmezéstől a lakbérig és a tüzelőig, a közüzemi díjaktól a háztartási alkalmazottak fizetéséig, a költöztetéstől a lakás berendezéséig és tatarozásáig a párt illetve az állam fedezte. A legfelsőbb vezetők az 1960-as években a budavidéki, a gemenci, a gödöllői, a gyarmatpusztai és a gyulai állami vadgazdaság területén évente egy-egy szarvasbikát, dámát, őzet, egy-két erősebb vadkant, két muflont, társasvadászatok alkalmával két-három db apróvadat lőhettek úgy, hogy az elejtőt a trófea ingyen megillette, fizetni csak a nagyvad húsáért, bőréért kellett. Természetesen az elvtársak a vadászházakban jutányos áron kaptak szállást és étkezést, sőt még töltényt is. (MOL XIX-A-16-j. 27. doboz. Tájékoztató az állami vadgazdaságok területén folyó vadászatok rendjéről, 1964. október 21.) Éjjel-nappal személyes használatú autó állt a rendelkezésükre, kedvezményesen üdülhettek a hazai és testvérországi párt- és állami üdülőkben, betegség esetén családtagjaikkal együtt a Kútvölgyi Állami Kórházban gyógyították őket, az orvosi konzílium rendszeres egészségügyi szűrővizsgálat alapján döntött esetlegeses gyógykezelésükről, illetve a szokásos pihenőnapokon túli egészségügyi szabadságuk mértékéről. (MOL XIX-A-16-f. Elnöki iktatatlan iratok 58. doboz.)
A pártállam busásan gondoskodott a hatalmi elit nyugállományba kerülő tagjairól is. Kádár János mellett a forradalom leverésétől mindvégig szilárdan kitartó Münnich Ferenc miniszterelnököt - megromlott egészségi állapotára való tekintettel - 1965 nyarán helyezték nyugállományba. Münnich havi 7700 Ft-os nyugdíja mellé betegsége miatt további 3400 Ft segélyt, állandó ápolói felügyeletet és szolgálati gépkocsit kapott. Münnich elvált feleségének havi 1600 Ft kegydíjat állapítottak meg. (MOL M-KS 288. f. 5. cs. 372. ő. e. A PB 1965. augusztus 17-én tartott ülése.)
A kommunista elit kiváltságait szigorúan titkos párt- és állami határozatok, rendeletek szabályozták. Az itt közölt első előterjesztés az MDP Politikai Bizottságának 1953. augusztus 12-i ülésére készült, amelyben a KV apparátusa a nevezetes június 27-28-i KV ülésen megválasztott PB tagjainak, póttagjainak, az MDP KV titkárainak, illetve a PB-ből ekkor kikerülő volt tagoknak a juttatásaira nézve tett javaslatot.

Az MDP KV 1953. június 27-28-i ülésén a PB tagjainak és póttagjainak számát tizenegy, a titkárságét öt fővel csökkentették. A megválasztott kilenc tagból (Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedüs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály) és két póttagból (Bata István és Szalai Béla) álló Politikai Bizottság zömét régi káderek alkották. (MOL M-KS 276. f. 52. cs. 24. ő. e. Az MDP KV 1953. június 27-28-i ülésének jegyzőkönyve.) Hosszabb-rövidebb ideig kikerült a legfelső politikai vezető testületből Farkas Mihály, Révai József, Horváth Márton, Apró Antal, Rónai Sándor, Harustyák József, Szabó István, Kiss Károly korábbi PB tag, illetve Dénes István, Házi Árpád, Piros László korábbi póttag. [Szabó Bálint: Az „ötvenes évek". Bp., 1986. 84.] Farkast a PB a Szovjetunióba hadiakadémiára, Révait pedig felelős pártmunkára akarta küldeni. (Farkas Mihályt - aki átmenetileg Nagy Imre mellé állt - néhány hét múlva visszavették a Politikai Bizottságba. Apró Antal 1953 novemberében, Révai1956 júliusában került be ismét a PB-be.)
Az 1. számú dokumentumban ugyancsak szereplő Kovács Istvánt és Vas Zoltánt - akik az indoklás szerint súlyosan vétettek az éberség szabályai ellen - , az MDP KV 1953. február 26-i ülésén hívták vissza a PB tagjai sorából. Kovácsot egyidejűleg leváltották a KV Párt- és Tömegszervezeti Osztálya, Vas Zoltánt pedig az Országos Tervhivatal éléről is. Az éberség azonban csak ürügy volt; valójában a PB Borsod megyébe és Komlóra száműzött két tagja a magyarországi cionista összeesküvők ellen szervezett koncepciós ügynek lett az áldozata. (MOL M-KS 276. f. 52. cs. 23. ő. e. Az MDP KV 1953. február 26-i ülésének jegyzőkönyve.)
A 2. számú dokumentum 1953. szeptember 8-án készült, és a legfelső állami vezetők javadalmazásának emelésére vonatkozott. (Erre az előterjesztésre T. Varga György hívta fel a figyelmemet, amiért ezúton mondok köszönetet.)

A 3. számú dokumentumban szereplő javaslatot 1963-ban már az MSZMP Politikai Bizottsága számára készítették. Ismereteim szerint az első számú párt- és állami vezetők fizetése ekkor emelkedett a miniszteri javadalmazás fölé. A Politikai Bizottság juttatásairól ez az előterjesztés sajnos nem szól, de feltételezhető, hogy ez maradt a miniszteri fizetés szintjén.