Svájcban népszavazással arról döntenek, hogy a rétoromán legyen a nemzet negyedik hivatalos nyelve.Tovább
Államvédelmi szempontból aggályos
Az ügynök "külföldi munkára nem alkalmas"
„A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzi és az eddigi munkáját értékelve megállapítható, hogy a Vasmegyei Főosztály egyik legértékesebb ügynöke lett. „Fenyvesi” hívta fel a figyelmét a Hatóságnak arra, hogy papi irányítás alatt ifjúsági szervezkedés folyik Szombathelyen, és ez az egész országra kiterjed. "Fenyvesi" jelentette, hogy a szervezkedés célja az, hogy az ifjúságot a "Katolikus Szociológia" [!] tanításának alapján összefogja az egyház köré, hogy ezáltal akadályozza az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését, továbbá.”
Bevezetés
A Belügyminisztérium kommunista vezetés alatt álló állambiztonsági szervei a Vatikánt már kezdetektől fogva az "imperializmus erős bástyájának" tartották államként, és világegyházi szervezetként egyaránt. Az egész egyházi hierarchiát - önmaguk mintájára - hatalmas hírszerzői hálózatként fogták fel, hiszen Rákosi Mátyás már az MKP 1948. január 10-i értekezletén kijelentette, hogy "a magyar nép ellenségei többnyire az egyház, mégpedig a római katolikus egyház háta mögé bújnak".
A Magyar Népköztársasággal szembeni (vélt vatikáni) "ellenséges" tevékenység vonatkozásában - az állambiztonsági munka módszereit vizsgálva - három fő csoportot különítettek el: az emigráns papságot, valamint a szerzeteseket és a Magyarországon működő (még) ellenálló, "reakciós papságot", melyek a hivatalos ideológia szerint részben fedték egymást. E három körrel szembeni elhárítási és hírszerzési tevékenységet különböző külföldi gócpontokra koncentrált, operatív munkával végezték. Ilyen központ volt a tárgyalt ügyben felmerülő bécsi Pázmáneum is, mely az állambiztonsági szervek szerint "a hazánk ellen irányuló aknamunka felderítése szempontjából igen fontos objektum". A Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által 1623-ban alapított intézet, a török megszállás idejétől egészen a második világháborút követő évekig a magyar papi utánpótlás minőségi képzését szolgálta. A kommunista diktatúra időszaka volt az egyetlen kényszerítő alkalom, amikor a Szentszék - veszélyeztetve érezve az intézet létét - felfüggesztette az esztergomi főegyházmegye felügyeleti jogait a Pázmáneum fölött, és annak gyakorlásával - ti. 1953-tól 2002-ig - kénytelen volt a bécsi érsekséget megbízni.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, a 2003. évi III. törvény végrehajtásaként átkerülő iratok között több, ún. Kutató-dossziét vehet kezébe az érdeklődő, melyek főként olyan személyekkel foglalkoznak, akiket különböző okból, adott ügynöki feladatok elvégzésére, azaz beszervezésre alkalmasnak találtak a magyar államvédelmi/állambiztonsági szervek. Ezek realizálása - a már kutatható dossziék ismeretében - az esetek többségében nem történt meg, bár több olyan "jelölt" nevével találkozhat a kutató, aki korábban már "eredményesen" szolgálta az adott szervet, vagyis ún. "B" (azaz Beszervezési) dossziéval is rendelkező ügynök volt.
Témánk és az itt közölt dokumentumok szempontjából azonban nem is annyira a beszervezés sikere, a "feladat" tényleges végrehajtása fontosabb, mint inkább az adott munkára való kiképzés, a minden részletre kiterjedő tervezés. A tárgyalt "Fenyvesi" fn. ügynök már korábban is bizonyított a "belső reakció elleni elhárítás" terén, hiszen "lelkiismeretes és értékes" munkájának köszönhetően tartóztatták le, majd ítélték el 1952-ben dr. Bulányi György piarista szerzetest és tíz társát, "a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének" bűntettével.
"Fenyvesi" újabb felhasználása 1954-ben a határon túli, hírszerzői munkával kapcsolatban merült fel. A bécsi Pázmáneumba - majd onnan a Vatikánba - való kijutás, valamint az intézet felé irányuló hírszerzői tevékenység sikerének érdekében olyan részletes feladattervet készítettek az ügynök részére, mellyel eddig ritkán találkozhatott a kutató. A felhasználási tervből kiderült, hogy az állambiztonsági szervek figyelme minden részletre kiterjedt, minden eshetőségre felkészítették és kiképezték az ügynököt.
Az ügynök külföldi felhasználása államvédelmi/állambiztonsági szempontból ugyan nem nevezhető "sikertörténetnek", hiszen "Fenyvesi" nem jelent meg az "átdobásnál", azonban biztosak lehetünk abban, hogy a mellékelt forrásokban olvasható módszerekkel számtalan ügynök jutott ki ténylegesen, és épült be akár a Pázmáneumba, akár más jelentős egyházi központba.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt február 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő