Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten

Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.

3. Az elsők között üzembe helyezett MK 55. számú készülék műszaki leírása

STANDARD VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÚJPEST 4.
Kf/Se.-                        Telefonmérnöki Osztály           1928. december 29.

MK. 55. sz. MŰSZAKI LEÍRÁS
Tárgy: Pénzbeszedős telefonkészülék

A pénzbeszedő előfizetői készülék célja, hogy a telefon használatát nem előfizetők részére is lehetővé tegye, és az egyes beszélgetésekért járó díjat kiszolgáló személyzet segítsége nélkül önműködőleg szedje be. A készülék kívánságnak megfelelően bármely pénzegységgel, vagy azt helyettesítő éremmel működtethető, oly módon, hogy az előírttól eltérő pénzekkel, illetőleg érmekkel, a készülék ne funkcionáljon. A készülék ún. „előrefizető"-rendszerű, amennyiben a pénz, illetőleg érem bedobása a központ jelentkezése előtt történik, s ha a kapcsolás a hívott fél foglaltsága vagy nem jelentkezése miatt nem eszközölhető, a készülék a pénzt, illetőleg érmet visszaszolgáltatja.
A készülék úgy „CB" manuális, mint automata központokkal való együttműködésre alkalmas. Működtetéséhez 110 V egyenáram szükséges.
A készülék erős vasszekrényben nyert elhelyezést, és a kívül szerelt alkatrészek könnyű leszerelhetőség ellen biztosítva vannak. A készülék tartalmazza a „CB" telefonkészülék alkatrészeit, és pedig egy masszív kivitelű kézi beszélőt, melynek zsinórja védőhüvellyel van ellátva, indukciós tekercset, számtárcsát, önműködő átkapcsolót, mely oly kivitelű, hogy az elengedett kézi beszélő akkor is bontja az áramkört, ha nem tesszük azt a helyére vissza. Ezen kívül tartalmaz egy polarizált jelfogót, mely a pénz vagy érem beszedését, illetőleg visszaadását irányítja és egy perselyt a beszedett pénzek összegyűjtésére. A pénz bedobására, visszaszolgáltatására, valamint megfelelő vezetésére alkalmas nyílások szolgálnak.

Ezen a napon történt december 27.

1956

A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő