N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten
Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.
Források
1. Matart és Budapest Székesfőváros Tanácsa szerződése nyilvános telefonkészülékek felállítására
Budapest Székesfőváros Tanácsa
128.298/1927.-V. szám
T.
A fővárosi közmunkák tanácsának 7008/1927. számú átirata a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság közterület foglalása tárgyában.
H.
Minthogy a fővárosi közmunkák tanácsa 7008/1927. számú átiratával, a tanácsnak a 105.319/1927.-V. számú elvi határozatában a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságnak nyilvános telefonautomata állomások közterületen való felállítására adott elvi engedélyhez hozzájárult, a tanács 200 db állomás felállításához az engedélyt megadja.
A felállítandó telefon-automaták közül az első 50 db a székesfővárosi hirdetővállalat által létesítendő transparens hirdetőoszlopok belsejében helyezendő el, míg a további 150 db 0.80 x 0.80 m alapterületű, az engedélyes részvénytársaság által bemutatott terv és minta szerinti fülke a kijelölendő közterületeken helyezendő el.
Az ezen a fülkéken alkalmazandó transparens hirdetésekre nézve a 97.755/1927.-IX. számú tanácsi határozatban foglaltak irányadók.
A fülkék falára semmiféle automatát elhelyezni nem szabad.
A tanács a közterület-foglalási engedélyt a következő további feltételek mellett adja meg:
1./ A 150 db telefonfülke helyét csak a hirdetővállalat által felállítandó 50 db transparens hirdetőoszlop helyének kitűzése után szabad kijelölni.
2./ A helyek kitűzését a tanácsi V. ügyosztályban kell kérni, s a kitűzésnek vegyes bizottsági helyszíni kijelölése alapján kell történnie.
3./ A közterület elfoglalására az engedélyt a tanács a kereskedelemügyi minisztérium engedélyével azonosan 30 évre adja meg, jogában áll azonban a fővárosnak a terület átengedésének határideje előtt is a közterületen álló egyes pavilonokat közérdekből bármikor áthelyeztetni vagy eltávolíttatni anélkül, hogy az engedélyes részvénytársaság ezért a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítésre igényt tarthatna.
4./ Köteles az engedélyes a pavilonok felállítására a tanácstól, mint építési hatóságtól a szabályszerű tervek bemutatása mellett, építési engedélyt kérni.
5./ A közterület elfoglalásra adott ez az engedély kizárólag az engedélyes részvénytársaságra vonatkozik, és azt a tanács előzetes hozzájárulása nélkül másra át nem ruházhatja.
6./ Az engedélyes részvénytársaság köteles a pavilonokat saját költségén állandóan jó karban tartani, és a fővárosnak erre vonatkozó kívánalmait és utasításait teljesíteni.
7./ Ha az engedélyes részvénytársaság valamely üzemben álló pavilonját el akarja távolítani vagy át akarja helyezni, köteles azt előzetesen írásban a tanácsnak bejelenteni, és a pavilon csak a tanács előzetes hozzájárulása után távolítható el vagy helyezhető át. Ha a pavilon eltávolítását vagy áthelyezését a tanács rendelné el, az eltávolítás a felhívástól számított 30 napon belül, az áthelyezés pedig 15 napon belül foganatosítandó. Az áthelyezést vagy az eltávolítást az engedélyes részvénytársaság saját költségén tartozik teljesíteni.
8./ A tanács által megállapított határidőnek a részvénytársaság hibájából való túllépése esetén az engedélyes részvénytársaság szerződéses pénzbírsággal sújtható.
9./ Az átengedett közterület használatának díja fejében az engedélyes pavilononkint és évenkint 1928. évtől kezdve, minden év január hó 2-án előre, a csonka évet is egész évnek számítva, úrijog elismerése címén 1.- (egy) pengőt köteles a székesfővárosi központi pénztárba befizetni.
10./ Ha a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság az engedélyező határozatban a feltételeknek és a kikötéseknek, vagy fizetési kötelezettségeknek ismételt felszólításra sem tenne eleget, és a tanács ezért már pénzbírsággal is sújtotta, akkor jogában áll a tanácsnak az engedélyes részvénytársaság értesítése mellett, az engedély érvényességét teljesen megszüntetni, és a közterületeken álló összes pavilont eltávolítani anélkül, hogy emiatt az engedélyes részvénytársaság a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítési igényt támaszthatna.
11./ Az engedélyes ebben az engedélyben kikötött feltételek biztosítására pavilononkint 10 (tíz) pengőt köteles készpénzben vagy fővárosi készpénzek elhelyezésére alkalmasnak elfogadott betétkönyvben vagy értékpapírban, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, a székesfőváros központi pénztárában elhelyezni. Ezt a biztosítékot a székesfőváros az erre vonatkozó szabályok szerint kezeli, s csak az engedély megszűnte után az engedélyes kérelmére, és csak akkor fogja visszautalványozni, ha az engedélyes összes kötelezettségének eleget tett. A biztosítékból a székesfőváros magát ebben az engedélyben felsorolt bármely követelésre nézve bírói közbenjárás nélkül kielégítheti. A bármely okból megfogyatkozott biztosítékot az engedélyes 8 nap alatt kiegészíteni tartozik.
12./ A pavilonok és a közterület-foglalás után fizetendő esetleges adókat, illetékeket és egyéb kiadásokat az engedélyes köteles viselni úgy, hogy a fővárost ez után az engedély után semmiféle kiadás ne terhelje.
Erről a tanács a tanácsi V. és IX. ügyosztályt, a számvevőséget, a hirdetővállalat igazgatóságát és a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságot határozattal, a M. Kir. Posta- és Távírda Vezérigazgatóságot átiratban, a központi pénztárt pedig utalványon értesíti, egyben a telefonfülke fényképét a tanácsi V. ügyosztálynak a térképtárában megőrzés végett kiadja.
Budapest, 1927. szeptember 16.
A székesfőváros tanácsa:
Dr. Purebl s.k.
alpolgármester h.
A kiadmány hiteléül:
Werner
főkezelőnő h.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő