Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

Bevezetés 

Az alább közölt források Budakeszi nagyközség MSZMP alapszervezeteinél és a nagyközség pártbizottságánál keletkeztek 1989 januárjában és februárjában. Ezek az információs jelentések jól tükrözik a rendszerváltás évének politikai közhangulatát, valamint a pártbizottság által képviselt ideológiai vonalat.

A legfontosabb kérdés az MSZMP (és a párttagok) további sorsa és a viszony a többpártrendszerhez. A többpártrendszer bevezetését a jelentések egytől-egyig elvetik, és hangsúlyozzák a párttagság és a felső vezetés ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Az 1989. február 10-11-ei KB ülés többpártrendszer bevezetése melletti állásfoglalása után öt nappal az MSZMP Budakeszi Nagyközségi Bizottságának pb. titkára a következőket írta: „A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és maradni a szocializmus talaján". Az információs jelentések mindegyike a hatalom megőrzését támogatta.

Jól látható az iratok alapján a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feszültség a párttagság és az MSZMP felső vezetése között, ami a tagkönyvek és az '56-os érdemekért adott Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetések visszaadásában is érzékelhető. A felső vezetés önkéntes alapon történő megtisztulását és egy új alulról jövő, munkahelyi és lakóterületi alapszervezeteken alapuló megújulást látnak a jövő biztos zálogának. Budakeszin pedig a következő pártépítési feladatokat fogalmazták meg a Budakeszi Pártbizottság 1988. december 20-án tartott ülésén: társadalmi szervezetekben kommunista csoportokat hozzanak létre, mérjék fel, ki a párttag a nagyközségben, tartsanak kommunista aktíva értekezleteket, olvastassák el a titkári tájékoztatókat a párttagsággal.

Az információs jelentések kül- és belpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Az egyik forrás írója szerint a Szovjetunió és Kína közeledése a nemzetközi feszültség enyhülését jelzi, az afganisztáni szovjet jelenlét azonban a hidegháború kiújulásának irányába mutat.

A belpolitikát illetően a jelentések mindegyike az áremelések okozta közfelháborodásról ír. Az

 a jelentésírók mindegyike kritikával illette: a túlmunka akadályozásával ugyanis a teljesítmény növelésének gátját látták benne. Az idősebb párttagok véleményére alapozva a válságra a megoldást a termelés fellendítésében, ill. a tsz-ek vezetésének megtisztításában látták a titkárok. Sőt az MSZMP Budakeszi I. az 1946-os „Földet vissza nem adunk!" jelszavának újra napirendre tűzését, valamint a volt tulajdonosok megbízottai által gerjesztett bomlasztás felszámolását javasolták a kapitalizmus elkerülése végett. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a titkárokat. A kapitalista „restauráció" egyrészt egyenértékű volt számukra azzal, - mint ahogy azt az MSZMP Nagyközségi Bizottságának pb. titkára megfogalmazta -: „A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja."

Ezzel a véleménnyel csengett össze a területi alapszervezet véleménye is: „Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez, és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban." Az ezekkel kapcsolatos félelmek és az általános bizonytalanság miatt is a pártegység megvalósítása volt az óhajtott cél 1989 elején.

Budakeszin az MSZMP különböző szintű pártszervezeteiben 1989 elején írt jelentések tehát még a szocializmus megújulását a párt vezető szerepének megtartásával szorgalmazták. Az év folyamán azonban ezek az ekkor még többé-kevésbé egységesnek értékelhető vélemények szétágaztak, de ez már egy másik cikk témája lehet.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 01.

1915

Megindult Budapesten a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésTovább

1917

Babits Mihályt perbe fogják „Fortissimo” c. háborúellenes verse miatt, és elkobozzák a Nyugat e számát.Tovább

1920

A nemzetgyűlés az államfõi hatalom kérdésének végleges rendezéséig Magyarország kormányzójává  választotta nagybányai Horthy Miklóst, a...Tovább

1920

Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés a Magyar Királyság kormányzójává (ideiglenes
államfővé) választottákTovább

1920

Pozsonyban, az egykori Városi Színház épületében elkezdi működését a Szlovák Nemzeti Színház.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők