Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

Bevezetés 

Az alább közölt források Budakeszi nagyközség MSZMP alapszervezeteinél és a nagyközség pártbizottságánál keletkeztek 1989 januárjában és februárjában. Ezek az információs jelentések jól tükrözik a rendszerváltás évének politikai közhangulatát, valamint a pártbizottság által képviselt ideológiai vonalat.

A legfontosabb kérdés az MSZMP (és a párttagok) további sorsa és a viszony a többpártrendszerhez. A többpártrendszer bevezetését a jelentések egytől-egyig elvetik, és hangsúlyozzák a párttagság és a felső vezetés ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Az 1989. február 10-11-ei KB ülés többpártrendszer bevezetése melletti állásfoglalása után öt nappal az MSZMP Budakeszi Nagyközségi Bizottságának pb. titkára a következőket írta: „A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és maradni a szocializmus talaján". Az információs jelentések mindegyike a hatalom megőrzését támogatta.

Jól látható az iratok alapján a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feszültség a párttagság és az MSZMP felső vezetése között, ami a tagkönyvek és az '56-os érdemekért adott Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetések visszaadásában is érzékelhető. A felső vezetés önkéntes alapon történő megtisztulását és egy új alulról jövő, munkahelyi és lakóterületi alapszervezeteken alapuló megújulást látnak a jövő biztos zálogának. Budakeszin pedig a következő pártépítési feladatokat fogalmazták meg a Budakeszi Pártbizottság 1988. december 20-án tartott ülésén: társadalmi szervezetekben kommunista csoportokat hozzanak létre, mérjék fel, ki a párttag a nagyközségben, tartsanak kommunista aktíva értekezleteket, olvastassák el a titkári tájékoztatókat a párttagsággal.

Az információs jelentések kül- és belpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Az egyik forrás írója szerint a Szovjetunió és Kína közeledése a nemzetközi feszültség enyhülését jelzi, az afganisztáni szovjet jelenlét azonban a hidegháború kiújulásának irányába mutat.

A belpolitikát illetően a jelentések mindegyike az áremelések okozta közfelháborodásról ír. Az

 a jelentésírók mindegyike kritikával illette: a túlmunka akadályozásával ugyanis a teljesítmény növelésének gátját látták benne. Az idősebb párttagok véleményére alapozva a válságra a megoldást a termelés fellendítésében, ill. a tsz-ek vezetésének megtisztításában látták a titkárok. Sőt az MSZMP Budakeszi I. az 1946-os „Földet vissza nem adunk!" jelszavának újra napirendre tűzését, valamint a volt tulajdonosok megbízottai által gerjesztett bomlasztás felszámolását javasolták a kapitalizmus elkerülése végett. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a titkárokat. A kapitalista „restauráció" egyrészt egyenértékű volt számukra azzal, - mint ahogy azt az MSZMP Nagyközségi Bizottságának pb. titkára megfogalmazta -: „A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja."

Ezzel a véleménnyel csengett össze a területi alapszervezet véleménye is: „Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez, és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban." Az ezekkel kapcsolatos félelmek és az általános bizonytalanság miatt is a pártegység megvalósítása volt az óhajtott cél 1989 elején.

Budakeszin az MSZMP különböző szintű pártszervezeteiben 1989 elején írt jelentések tehát még a szocializmus megújulását a párt vezető szerepének megtartásával szorgalmazták. Az év folyamán azonban ezek az ekkor még többé-kevésbé egységesnek értékelhető vélemények szétágaztak, de ez már egy másik cikk témája lehet.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt szeptember 29.

1932

Horthy Miklós kormányzó Gömbös Gyulát nevezi ki miniszterelnökké.Tovább

1936

Francisco Franco tábornokot a "Junta de Defensa Nacional" kinevezi Spanyolország államfőjévé, és a nacionalista fegyveres erők...Tovább

1938

Aláírják a müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia feldarabolásához vezet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő