Lukács László kormányt alakít.Tovább
Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből
„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”
Bevezetés
Az alább közölt források Budakeszi nagyközség MSZMP alapszervezeteinél és a nagyközség pártbizottságánál keletkeztek 1989 januárjában és februárjában. Ezek az információs jelentések jól tükrözik a rendszerváltás évének politikai közhangulatát, valamint a pártbizottság által képviselt ideológiai vonalat.
A legfontosabb kérdés az MSZMP (és a párttagok) további sorsa és a viszony a többpártrendszerhez. A többpártrendszer bevezetését a jelentések egytől-egyig elvetik, és hangsúlyozzák a párttagság és a felső vezetés ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Az 1989. február 10-11-ei KB ülés többpártrendszer bevezetése melletti állásfoglalása után öt nappal az MSZMP Budakeszi Nagyközségi Bizottságának pb. titkára a következőket írta: „A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és maradni a szocializmus talaján". Az információs jelentések mindegyike a hatalom megőrzését támogatta.
Jól látható az iratok alapján a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feszültség a párttagság és az MSZMP felső vezetése között, ami a tagkönyvek és az '56-os érdemekért adott Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetések visszaadásában is érzékelhető. A felső vezetés önkéntes alapon történő megtisztulását és egy új alulról jövő, munkahelyi és lakóterületi alapszervezeteken alapuló megújulást látnak a jövő biztos zálogának. Budakeszin pedig a következő pártépítési feladatokat fogalmazták meg a Budakeszi Pártbizottság 1988. december 20-án tartott ülésén: társadalmi szervezetekben kommunista csoportokat hozzanak létre, mérjék fel, ki a párttag a nagyközségben, tartsanak kommunista aktíva értekezleteket, olvastassák el a titkári tájékoztatókat a párttagsággal.
Az információs jelentések kül- és belpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Az egyik forrás írója szerint a Szovjetunió és Kína közeledése a nemzetközi feszültség enyhülését jelzi, az afganisztáni szovjet jelenlét azonban a hidegháború kiújulásának irányába mutat.
A belpolitikát illetően a jelentések mindegyike az áremelések okozta közfelháborodásról ír. Az
a jelentésírók mindegyike kritikával illette: a túlmunka akadályozásával ugyanis a teljesítmény növelésének gátját látták benne. Az idősebb párttagok véleményére alapozva a válságra a megoldást a termelés fellendítésében, ill. a tsz-ek vezetésének megtisztításában látták a titkárok. Sőt az MSZMP Budakeszi I. az 1946-os „Földet vissza nem adunk!" jelszavának újra napirendre tűzését, valamint a volt tulajdonosok megbízottai által gerjesztett bomlasztás felszámolását javasolták a kapitalizmus elkerülése végett. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a titkárokat. A kapitalista „restauráció" egyrészt egyenértékű volt számukra azzal, - mint ahogy azt az MSZMP Nagyközségi Bizottságának pb. titkára megfogalmazta -: „A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja."Ezzel a véleménnyel csengett össze a területi alapszervezet véleménye is: „Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez, és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban." Az ezekkel kapcsolatos félelmek és az általános bizonytalanság miatt is a pártegység megvalósítása volt az óhajtott cél 1989 elején.
Budakeszin az MSZMP különböző szintű pártszervezeteiben 1989 elején írt jelentések tehát még a szocializmus megújulását a párt vezető szerepének megtartásával szorgalmazták. Az év folyamán azonban ezek az ekkor még többé-kevésbé egységesnek értékelhető vélemények szétágaztak, de ez már egy másik cikk témája lehet.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 22.
1912
1915
Első világháború: A németek a nyugati fronton először vetnek be nagyobb mennyiségben harci gázt (mustárgázt), a belgiumi Ypres (Ypern)...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő