Prohászka Ottokár magyar püspök, író, akadémikus (*1858)Tovább
Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből
„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”
A községi pártbizottság titkárának hangulatjelentése
1989. február 16.
Magyar Szocialista Munkáspárt
Nagyközségi Bizottsága
2092 Budakeszi, Vörös Hadsereg u. 103.
Telefon: 767-876
VI. Politikai közhangulat
Külpolitika: Kedvező folyamatnak ítélték meg Kína és a SZU közeledését.
A SZU Gorbacsov-i politikája hatása jobb kívül, mint országon belül. Egyre többször hallani, hogy a hatalmukat féltő „régiek" ellenállása egyre nagyobb, és félő, hogy Gorbacsovnak nem lesz elég ereje a megkezdett úton tovább menni.
A lengyelországi események arra engednek következtetni, hogy a
eredménytelenek lettek, mégis a szárny kerül ki győztesen. A megegyezés felé tartanak.Belpolitika:
Úgy vélik, hogy a Politikai Bizottság „Vetélkedője" teljesen beigazolódott, a vezetésben ahányan vannak, annyiféleképpen értékelnek és az a bölcs, aki hallgat, pl.: Nyers [Rezső] e[lv]t[árs]. A kapkodásra jellemző a Központi Bizottság időponttól eltérő ülései (febr. 20-23. körüli a „népfelkelés" miatti 10-11-i ülés). Ez nem segíti elő pártegységet, amire most nagy szükség lenne a párton belül. Elhangzott olyan kijelentés, illetve vélemény, ha ez a politikai vezetés nem képes megfelelően irányítani, akkor mondjon le, mert az állandó vitával nem megyünk előre, még későbbre halasztódik a gazdasági válságból való kijutásunk, és a hangulat csak tovább romlik. Az emberek nagy része a tűrőképességük határán van, ezt inkább csillapítani kellene a politikai vezetésnek, nem „szítani" az egymástól [!] ellentétes megnyilatkozásokkal.
A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az országot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik részesei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társadalom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?
Sokan a KB febr. 10-11-i ülésétől várták a konkrét állásfoglalást a „népfelkelés" ügyében, és megerősíti az idősebb párttagokat meggyőződésükben. Úgy látják ez az általános szólamokkal ez nem történt meg. Ez további bizonytalanságot okoz.
A KB közleményével többen nem értenek egyet. Nem kérték ki előtte a párttagság véleményét a többpártrendszerről. A többpártrendszer bevezetése ma már kész tény, hiszen erről nem a párt, hanem az országgyűlés határozott.
A párttagság előtt nincs meghatározott cél a szocialista társadalom megújítását illetően, sőt egyre inkább a kapitalista társadalmi restaurációs jelenségek érvényesülnek.
A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja.
A taggyűléseken és az információkban évek óta jelzik ezeket a problémákat, de úgy vélik, hogy erre nem figyelnek, nem történt semmi, csak egyre súlyosabb lett a gazdasági és politikai válság.
Sokan a nyugdíjba vonulással egyidőben visszaadják a tagkönyvüket, ebből látható, hogy párttagságból előnyt várt a munkahelyén, vagy „biztos, ami biztos" alapon gondolkozott.
A párttagság kéri a KB-tól, hogy a [1922] májusi pártértekezlet óta, tegyen számot a párttagságnak mit tettek az elmúlt 8 hónap alatt, mert sem a gazdasági, sem a politikai intézményrendszerben nem történt semmi kézzelfogható előrehaladás.
Rendkívül aggasztónak találják, hogy a fegyveres erőkkel kapcsolatban a pártnak nincs állásfoglalása. Ki védi majd meg a hatalmat, ki biztosítja majd a társadalmi rendet, úgy látni, hogy a „békés" restauráció már folyamatban van.
A párt megújulása a jelenlegi politikai helyzetben elkerülhetetlen. Sok elvtársunk véleménye, hogy felülről kellene kezdeni. Azok, akik kompromittálták magukat politikai, vagy anyagi téren, mondjanak le, nem kell őket bíróság elé állítani, de ne erőltessék és ragaszkodjanak beosztásukhoz, illetve más közéleti funkciót se vállaljanak, illetve vállaltassanak velük.
Ne erőltessék a vezetőket a nyugdíj korhatáron túli munkavégzésre, a fiatalok is jussanak lehetőséghez. Kössék a nyugdíj összegéhez a munkavállalást. Pl. akiknek 8-10 ezer forint felett van a nyugdíja az ne vegye el a kevesebb nyugdíjas elől a pénzkereseti lehetőséget, vállalják társadalmi munkában a további segítést a munkahelyeken és a társadalmi funkciókban is. Talán csökken a megélhetési bizonytalanság.
A munkahelyi és lakóterületi alapszervezetekből induljon egy kezdeményezés a párt megújítására, melyet a KB irányítson, ezt javasolják többen.
A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és megmaradni a szocializmus talaján. Ehhez a tömegek megnyerése szükséges.
Nem tudják az emberek elfogadni a busz tarifa emelésének a közigazgatási határon túli felemelését - „övön aluli" intézkedésnek tartják.
Budakeszi, 1989. február 16.
| V. pb. Titkár |
Jelzet: PML XXXV. 752. (Pest Megyei Levéltár, MSZMP Budai Járási Bizottsága és alsóbb szervei, szervezetei iratai) Eredeti, géppel írt, tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 02.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő