Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

Bevezetés 

Az alább közölt források Budakeszi nagyközség MSZMP alapszervezeteinél és a nagyközség pártbizottságánál keletkeztek 1989 januárjában és februárjában. Ezek az információs jelentések jól tükrözik a rendszerváltás évének politikai közhangulatát, valamint a pártbizottság által képviselt ideológiai vonalat.

A legfontosabb kérdés az MSZMP (és a párttagok) további sorsa és a viszony a többpártrendszerhez. A többpártrendszer bevezetését a jelentések egytől-egyig elvetik, és hangsúlyozzák a párttagság és a felső vezetés ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Az 1989. február 10-11-ei KB ülés többpártrendszer bevezetése melletti állásfoglalása után öt nappal az MSZMP Budakeszi Nagyközségi Bizottságának pb. titkára a következőket írta: „A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és maradni a szocializmus talaján". Az információs jelentések mindegyike a hatalom megőrzését támogatta.

Jól látható az iratok alapján a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feszültség a párttagság és az MSZMP felső vezetése között, ami a tagkönyvek és az '56-os érdemekért adott Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetések visszaadásában is érzékelhető. A felső vezetés önkéntes alapon történő megtisztulását és egy új alulról jövő, munkahelyi és lakóterületi alapszervezeteken alapuló megújulást látnak a jövő biztos zálogának. Budakeszin pedig a következő pártépítési feladatokat fogalmazták meg a Budakeszi Pártbizottság 1988. december 20-án tartott ülésén: társadalmi szervezetekben kommunista csoportokat hozzanak létre, mérjék fel, ki a párttag a nagyközségben, tartsanak kommunista aktíva értekezleteket, olvastassák el a titkári tájékoztatókat a párttagsággal.

Az információs jelentések kül- és belpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Az egyik forrás írója szerint a Szovjetunió és Kína közeledése a nemzetközi feszültség enyhülését jelzi, az afganisztáni szovjet jelenlét azonban a hidegháború kiújulásának irányába mutat.

A belpolitikát illetően a jelentések mindegyike az áremelések okozta közfelháborodásról ír. Az

 a jelentésírók mindegyike kritikával illette: a túlmunka akadályozásával ugyanis a teljesítmény növelésének gátját látták benne. Az idősebb párttagok véleményére alapozva a válságra a megoldást a termelés fellendítésében, ill. a tsz-ek vezetésének megtisztításában látták a titkárok. Sőt az MSZMP Budakeszi I. az 1946-os „Földet vissza nem adunk!" jelszavának újra napirendre tűzését, valamint a volt tulajdonosok megbízottai által gerjesztett bomlasztás felszámolását javasolták a kapitalizmus elkerülése végett. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a titkárokat. A kapitalista „restauráció" egyrészt egyenértékű volt számukra azzal, - mint ahogy azt az MSZMP Nagyközségi Bizottságának pb. titkára megfogalmazta -: „A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja."

Ezzel a véleménnyel csengett össze a területi alapszervezet véleménye is: „Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez, és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban." Az ezekkel kapcsolatos félelmek és az általános bizonytalanság miatt is a pártegység megvalósítása volt az óhajtott cél 1989 elején.

Budakeszin az MSZMP különböző szintű pártszervezeteiben 1989 elején írt jelentések tehát még a szocializmus megújulását a párt vezető szerepének megtartásával szorgalmazták. Az év folyamán azonban ezek az ekkor még többé-kevésbé egységesnek értékelhető vélemények szétágaztak, de ez már egy másik cikk témája lehet.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 03.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők