Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

Források  

A Budakeszi I. számú területi MSZMP alapszervezet jelentése
1989. január 2.

Információ

A párttagság nagy túlnyomó része követeli, hogy amit eddig felépítettünk, azt ne engedjük szétforgácsolni, - főleg azoknak, akik nem tesznek semmit melléje, csak vinni akarnak.
Azt mondják, a parasztságra rákényszerítették a szövetkezetet. Most nem ezzel kell foglalkozni, mert az végül is mindenkinek jó lett, míg

 az oda nem való elemek, akik végül tönkre akarják tenni a szövetkezetet.

Meg kell szüntetni a k[ülön]b[ö]ző mezőgazdasági háborúkat, a málnától a tojás-háborúig, mert különben a „kereskedők" olyan érzelmeket táplálnak a mezőgazdasági termelőkbe, amelyért már egyszer nagyon megfizettek emberi jogok nélkül.

Sokan feltételezik, hogy az Osztrák határon a műszaki akna zárt,

hogy k[ülön]b[ö]ző nációk, nem kívánatos elemek könnyen beáramolhassanak az országba és itt a rend, az eredmények ellen, főleg a hibák miatt követeldzködjenek [!].

Azt is állítják, amilyen mértékben a párt átengedi a tömegkommunikációs eszközöket a

 [!], olyan mértékben veszít mindig a hatalomból. Miért hagyjuk, hogy támadjanak, és mi miért nem támadunk, miért kell nekünk elviselnünk olyanok vádaskodását, akik nem tettek eddig semmit az asztalra, és most sem verik a mellüket, hogy mit fognak tenni oda.
A sebek már régen behegedtek, - minek azokat feltépni, - lassan Sztálin nagyobb bűnös lesz, mint Hitler és Rákosi, és bűnösebb lesz, mint Horthy, aki 25 évig sanyargatta a népet, - még vannak, akik emlékeznek erre, 7-9-en laktak egy szobában, - csak azt nem tudni még  kinél lesz bűnösebb.

Mit akarnak az „emberi jogok" világértekezletével, ha nekem azt kell elfogadnom, amit Régen diktál a világpolitikában is, meg az országok belügyeibe is beavatkozik. ő egy tőkés és nem semleges ember, aki annak a nemzedéknek az utóda, akik a rabszolgák, az indiánok és az aranyásók véres verejtékén lettek nagyhatalom, - és most a világ urai akarnak lenni.
Sok fiatal egyetért az NDK-ban a társadalmi helyzettel, és helyeslik politikájukat.

Kövessük az NDK-KOREA-KUBA politikáját, ne távolodjunk el a SZU-tól sem, - még talán a ROMÁNOK is jobban megtartják szoc. pozíciójukat, mint mi.

Azt nehéz megállapítani, hogy az áremelések, vagy az adórendszer érinti jobban az embereket. Talán az adórendszer, - mert az visszafogja a túlmunkát, pedig a túlmunkával a kiadásokat lehetne korrigálni, - az országnak is nagy szüksége van a termelésre.

Most a legfontosabb a termelés fellendítése, - azoknak kell más[!] engedményeket tenni, akik munkájukkal, - tevékenységükkel segítik építeni a szoc. Magyarországot. A párt belső ügyei most ne kössék le energiáját, azt a külső feladatokra kell nagyobbrészt fordítani. Ezért nincs is szükség a több pártrendszerre[!].

A TSz-ek vezetését sürgősen meg kell tisztítani az oda nem való elemektől, - nincs szükség akkora apparátusra és tele vannak a volt tulajdonosok megbízottaival, akik bomlasszák kívül is belül is a TSz-ek vezetését és tagságát is.

Újra napirendre kell tűzni a jelszót: „Földet vissza nem adunk!" - aki ezt megszegi, azt azonnal fel kell függeszteni.

Most az eredmények mind a kapitalizmushoz vezetnek. Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban.

A földigénylőknek a régen parlagon heverő földekből kell juttatni és vigyázni a kijátszásokra.

A TSz földekbe pedig most búzát kell vetni és nem erdőt telepíteni.

Kötelezni kell a TSz-eket, hogy a szervestrágyát ne adják el, - hanem saját földjeikbe használják fel.

Budakeszi, 1989. jan. 2.

Sz. szervező titkár MSZMP I. alapszerv.
L. alapszerv-i titkár

Jelzet: PML XXXV. 752. (Pest Megyei Levéltár, MSZMP Budai Járási Bizottsága és alsóbb szervei, szervezetei iratai) Eredeti, géppel írt, tisztázat.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő