Románia a Csehszlovákiával kötött szerződés révén csatlakozik a kisantanthoz.Tovább
Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből
„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”
A községi pártbizottság titkárának hangulatjelentése
1989. február 16.
Magyar Szocialista Munkáspárt
Nagyközségi Bizottsága
2092 Budakeszi, Vörös Hadsereg u. 103.
Telefon: 767-876
VI. Politikai közhangulat
Külpolitika: Kedvező folyamatnak ítélték meg Kína és a SZU közeledését.
A SZU Gorbacsov-i politikája hatása jobb kívül, mint országon belül. Egyre többször hallani, hogy a hatalmukat féltő „régiek" ellenállása egyre nagyobb, és félő, hogy Gorbacsovnak nem lesz elég ereje a megkezdett úton tovább menni.
A lengyelországi események arra engednek következtetni, hogy a
eredménytelenek lettek, mégis a szárny kerül ki győztesen. A megegyezés felé tartanak.Belpolitika:
Úgy vélik, hogy a Politikai Bizottság „Vetélkedője" teljesen beigazolódott, a vezetésben ahányan vannak, annyiféleképpen értékelnek és az a bölcs, aki hallgat, pl.: Nyers [Rezső] e[lv]t[árs]. A kapkodásra jellemző a Központi Bizottság időponttól eltérő ülései (febr. 20-23. körüli a „népfelkelés" miatti 10-11-i ülés). Ez nem segíti elő pártegységet, amire most nagy szükség lenne a párton belül. Elhangzott olyan kijelentés, illetve vélemény, ha ez a politikai vezetés nem képes megfelelően irányítani, akkor mondjon le, mert az állandó vitával nem megyünk előre, még későbbre halasztódik a gazdasági válságból való kijutásunk, és a hangulat csak tovább romlik. Az emberek nagy része a tűrőképességük határán van, ezt inkább csillapítani kellene a politikai vezetésnek, nem „szítani" az egymástól [!] ellentétes megnyilatkozásokkal.
A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az országot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik részesei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társadalom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?
Sokan a KB febr. 10-11-i ülésétől várták a konkrét állásfoglalást a „népfelkelés" ügyében, és megerősíti az idősebb párttagokat meggyőződésükben. Úgy látják ez az általános szólamokkal ez nem történt meg. Ez további bizonytalanságot okoz.
A KB közleményével többen nem értenek egyet. Nem kérték ki előtte a párttagság véleményét a többpártrendszerről. A többpártrendszer bevezetése ma már kész tény, hiszen erről nem a párt, hanem az országgyűlés határozott.
A párttagság előtt nincs meghatározott cél a szocialista társadalom megújítását illetően, sőt egyre inkább a kapitalista társadalmi restaurációs jelenségek érvényesülnek.
A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja.
A taggyűléseken és az információkban évek óta jelzik ezeket a problémákat, de úgy vélik, hogy erre nem figyelnek, nem történt semmi, csak egyre súlyosabb lett a gazdasági és politikai válság.
Sokan a nyugdíjba vonulással egyidőben visszaadják a tagkönyvüket, ebből látható, hogy párttagságból előnyt várt a munkahelyén, vagy „biztos, ami biztos" alapon gondolkozott.
A párttagság kéri a KB-tól, hogy a [1922] májusi pártértekezlet óta, tegyen számot a párttagságnak mit tettek az elmúlt 8 hónap alatt, mert sem a gazdasági, sem a politikai intézményrendszerben nem történt semmi kézzelfogható előrehaladás.
Rendkívül aggasztónak találják, hogy a fegyveres erőkkel kapcsolatban a pártnak nincs állásfoglalása. Ki védi majd meg a hatalmat, ki biztosítja majd a társadalmi rendet, úgy látni, hogy a „békés" restauráció már folyamatban van.
A párt megújulása a jelenlegi politikai helyzetben elkerülhetetlen. Sok elvtársunk véleménye, hogy felülről kellene kezdeni. Azok, akik kompromittálták magukat politikai, vagy anyagi téren, mondjanak le, nem kell őket bíróság elé állítani, de ne erőltessék és ragaszkodjanak beosztásukhoz, illetve más közéleti funkciót se vállaljanak, illetve vállaltassanak velük.
Ne erőltessék a vezetőket a nyugdíj korhatáron túli munkavégzésre, a fiatalok is jussanak lehetőséghez. Kössék a nyugdíj összegéhez a munkavállalást. Pl. akiknek 8-10 ezer forint felett van a nyugdíja az ne vegye el a kevesebb nyugdíjas elől a pénzkereseti lehetőséget, vállalják társadalmi munkában a további segítést a munkahelyeken és a társadalmi funkciókban is. Talán csökken a megélhetési bizonytalanság.
A munkahelyi és lakóterületi alapszervezetekből induljon egy kezdeményezés a párt megújítására, melyet a KB irányítson, ezt javasolják többen.
A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és megmaradni a szocializmus talaján. Ehhez a tömegek megnyerése szükséges.
Nem tudják az emberek elfogadni a busz tarifa emelésének a közigazgatási határon túli felemelését - „övön aluli" intézkedésnek tartják.
Budakeszi, 1989. február 16.
| V. pb. Titkár |
Jelzet: PML XXXV. 752. (Pest Megyei Levéltár, MSZMP Budai Járási Bizottsága és alsóbb szervei, szervezetei iratai) Eredeti, géppel írt, tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 23.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő