Jávor Pál levelei az emigrációból
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
5.
Jávor Pál és Nyulasi Antal követségi titkár levélváltása
a.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról
New York, 1957. szeptember 8.
Hotel Lucerne
201 West 79th Str.
New York 24. N. Y
EN 2-7100
Szept[ember] 8. 1957.
Kedves Nyulasi Uram. Ma kaptam meg a levelét, s azt köszönettel nyugtázom. A jelzett időpont, szept[ember] 16-án 9 órakor ott leszek a 10 E 75 St[reet]-en levő épület előtt. Azért az épület előtt, mert nem tudom, hogy ki és mi van a házban, s ha valaki megkérdezné, kit keresek, nem tudnék választ adni. Zádor urat üdvözlöm, úgyszintén Önt igaz szeretettel,
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levél.
b.
Nyulasi Antal levele Jávor Pálnak egy újabb utazásuk tervezéséről
1957. szeptember 17.
T[isztelt] J[ávor] Úr!
Tegnapi találkozásunkat megbeszéltem belső hivatali vonalon. Nem tudom, hogy mindaz, ami
Úr részéről elhangzott, teljes mértékben fedi-e az Ön véleményét. Amennyiben igen, az nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem lenne realizálható.A helyzet a következő:
A hazatérési igazolvány bármikor átvehető. A hajójegy kérdésében legutóbb komoly csalódást okozott nekünk. Nem merném azt állítani, hogy ismét sikerülne Budapestet megnyerni a jegyváltás gondolatának.
Ami az otthoni lehetőségeket illeti:
1/ Hivatalosan közölték, hogy egy budapesti színház szerződtetné Önt, ha hazatérne.
2/ A lakás visszaadásában a magyar hatóságok közreműködnének.
Mindkét lehetőség változatlanul fennáll, ami azonban a tényleges fellépést illeti, számítani lehet esetleges időbeli eltolódásra.
A fentieken túlmenően semmiféle ígéretre nem került sor. Tisztában vagyok azzal, hogy közel tizenkét év után egy újabb nagy változásba belekezdeni nem könnyű. Úgy érzem azonban, hogy részünkről messze túlmentünk minden olyan kereten, amely ilyen jellegű kérdésben szokásos. Amennyiben úgy gondolja, hogy fentiek elfogadhatók Önnek és K[edves] feleségének, kérem, értesítsen.
Teljes tisztelettel:
Ny[ulasi] A[ntal]
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
c.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak utazásáról
New York, 1957. szeptember 18.
New York, 1957. szeptember 18.
Nyulasi Antal Úrnak
Washington D. C.
Tisztelt Nyulasi Úr!
Levelét megkaptam, melynek értelmében közlöm Önnel, hogy
Úr részéről elhangzottak csak baráti jelleggel bírtak, annak semmi hivatalos értéke nem volt.A magam részéről fenntartom az Önökkel megbeszélt eredeti megállapodásomat - mint ahogy Ön azt levelében lefekteti - azzal a határozott kéréssel, hogy önhibámon kívül történt okok miatt igénybe nem vett hajójegyekre feltétlen számítok.
Így a levelében foglaltakat elfogadhatónak tekintem, és csak arra kérem Önöket, hogy ezen ügy keresztülvitelében minél előbb segítségemre legyenek, mert október 16-ika után utazásra készen vagyunk. Ebbeli elhatározásomban a feleségem is egyezik velem.
Kérem levelem nyugtázását, válaszával.
Teljes tisztelettel
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-6-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 23.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő