Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Jövevény levéltári anyagok Győrben
A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött különböző irategyüttesek a történelem szeszélyéből időről-időre maguk mellé fogadtak a Kárpát-medence távoli területeiről származó levéltári egységeket. Ennek egyik csaknem elfeledett, második világháború utáni epizódját mutatják be az alábbi források. Egy 1946. évi őszi napon az Országos Levéltárból Győrbe érkezett egy teherautó, amelyen a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltári anyagait szállították a káptalani levéltárba. Az iratok több mint két év múlva, 1949. február 16-án kerültek vissza a Bécsi kapu térre.
Bevezetés
A Győri Egyházmegyei Levéltárban egyesült különböző irategyüttesek, gyűjtemé-nyek a történelem szeszélyéből és nyilván nem egyedülálló módon időről-időre maguk mellé fogadtak a Kárpát-medence távoli területeiről származó levéltári egységeket. Ennek leglátvá-nyosabb bizonyítéka a győri káptalan magánlevéltárában található és tisztán közép- és koraúj-kori erdélyi iratokat őrző ún. Holdházy János hagyaték, az Aporok családi iratainak egy részét is magába foglaló Boldog Apor Vilmos-gyűjtemény, vagy a soproni társaskáptalan levéltárá-ban fennmaradt bánáti térképek. Fennmaradt azonban az írásos nyoma egy kevésbé látványos, sőt csaknem elfeledett érintkezésnek is, amely a második világháború utáni levéltártörténet egyik sajátos epizódját jelenti.
Forrásunkban (ld. 2. szám alatt) a győri káptalan levéltárosa, Jenei Ferenc beszámol egy 1946-os őszi napon dr. Fügedi Erik országos levéltárnokkal, a veszélyeztetett magángyűj-temények miniszteri biztosával Győrbe érkező teherautóról, amelyen a gyulafehérvári kápta-lan és a kolozsmonostori konvent országos levéltárai foglaltak helyet. A vármegyeházán nem lévén elég hely a raktározásra az értékes dokumentumokat a győri székesegyház déli szárnyá-ban, a káptalan levéltárában helyezték el, ahol több mint két évig, 1949. február 16-ig őrizték azokat és - Jenei által - rendezésük is megtörtént. Az eseményeket jórészt csak Harsányi La-jos éneklőkanonok elbeszéléséből ismerő Jenei történetét megerősíti a beszámolón immár személyesen Harsányitól származó utólagos bejegyzésben említett, az Országos Levéltár igazgatóságától érkezett eredeti, iktatatlan és datálatlan elismervény (ld. 1. szám alatt), vala-mint a győri székeskáptalan 1949. március 10-i ülésén ugyancsak Harsányi kanonok előadá-sában elhangzott beszámoló (ld. 3. szám alatt).
Fügedi miniszteri biztos eredeti, 1949. február 15-én kelt elismervénye, amely ráadá-sul a Jenei által felvett tíz oldalas részletes raktári jegyzékre van vezetve (és amelynek közlé-sétől eltekintünk; jelzete: Levéltári Irattár 3. a-j.), szintén megőrződött. Ezt összevetve az Or-szágos Levéltárban később megszületett repertóriummal (Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormány-hatósági levéltárak. Budapest 1973. 125-138. ill. 139-148. o.) megállapítható, hogy a gyulafe-hérvári hiteleshelyi levéltár csaknem teljes egészében (a királyi könyvekkel és a protocollumok legalábbis nagy részével), a kolozsmonostori pedig - amelynek raktári rendje úgy látszik többet változott a negyvenes évek óta - valószínűleg csak nagyobb részben, vélhe-tően némely törzsegységek kivételével került Győrbe. A szállítás nyilván nem érintette a már korábban kiemelt középkori okleveleket. A káptalannál 26 illetve 13 fiókban helyezték el a - teljes egészben 40 iratfolyóméternél nagyobb anyagot jelentő - levéltárakat, megtartva az eredeti csomós elrendezést. A részletes elismervényen minden egyes lap alján "Az Országos Levéltár részére átvettem. - Győr, 1949. február 15. - Fügedi Erik" bejegyzés szerepel.
A levéltárak Győrbe, majd visszaszállításáról a győri püspökség modern kori, ún. egyházkormányzati (iktatott) sorozata a székeskáptalan magánlevéltárának szálas anyagával együtt hallgat. Az Országos Levéltár saját anyagában (Y szekció) ugyancsak nem került elő írásos nyoma az ügynek. Továbbá Trócsányi említett repertóriuma (bevezetőinek vonatkozó levéltártörténeti részei: 21-22. ill. 125-130. és 139-140. o.) és Jakó Zsigmond kétkötetes regesztakiadványa (A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei [1289-1556] I-II. Budapest, 1990. 149-150. o.) sem tesz említést a győri epizódról. Így, jóllehet négy irat egybehangzó tanúsága szól a történtekről, mégis az 1949. február 16-i elszállítási időpont az egyetlen biztos adatunk. Ennek megfelelően a dokumentumok tartalma kellő kritikával kezelendő, különös tekintettel arra, hogy a két beszámoló - Jenei levele, valamit a káptalan jegyzőkönyve - ősfor-rása végső soron egyaránt Harsányi kanonok, és mind a négy említett irat az események lezárultakor illetve az után készült.
A leveleket betűhíven közöljük, csak a nyilvánvaló elütéseket javítva, a vesszőhasz-nálatot sem módosítva. Ugyanakkor figyelembe vettük, hogy a korabeli írógépeken hosszú magánhangzóink nem minden esetben voltak megtalálhatók, így gépelt szöveg esetén az érin-tett szavakat javítottuk. A szöveg közbeni kiemelések minden esetben eredetiek.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő