Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

f.

Cseres Tibor Koczogh Ákosnak

1956. október 18.

Ákoskám,

nem feledékenység, nem lustaság, s nem mert a dolgok rosszul állnának, hanem a közéletből való csaknem teljes kikapcsolódásom s az ehhez járuló befelé fordulás bénítja a tollam, ha levelet kellene írnom. Látom azonban ború és csüggedés ülte meg homlokod, hát adok egy injekciót jobbomnak, és gépet ragadok. Nincsen ok csüggedésre! Csakhogy gyorsan nem mennek a dolgok. Egyszerre nem is lett volna helyes áttörni a frontot. Elég gyorsan ment a Nagyvilág ügye, ahol

került napok alatt az élre, lefújván piheként a polcról. De már itt is gyanút fogtak, sugdolóztak, gondolom, azért nem jött a következő fúvás. De még jöhet és jönni is fog. Ezekben a hetekben nem ejthettem semmiféle szót a köztéren (ezt nem panasz, hanem neved még egyszer való felvetése miatt mondom) de vélem, hogy neved mégsem halványult el a döntésre hivatott emlékezetekben.

S hogy nincs okod borúra igazán, azt abból is magyarázom, forog a neved (s forogjon is, ha jóban foroghat - ha rosszban, akkor nem érdemes). Hallom, hogy a népi írók lapot indítanak, már csaknem minden megvan hozzá. Egy két dolog talán még hiányzik, s ezek között szerkesztő is. Beszélik, hogy midőn erről a nem jelentéktelen részletről vitáztak, szerkesztőül Németh László Téged ajánlott. Megmondani nem tudnám, mennyire ment határozatba ez a javaslat, de bizonyos vagyok felőle, ismervén az ott jelen lévők irántadi jóindulatát és becsülését (pusztába, szobába kiáltó szó nem marad).

A lapról még talán annyit, hogy a Püski által kezdeményezett

lenne mögötte, címe, úgy hallom, És akik eddig hallgattak írnának bele, ideértve Verest és Szabó Pált is!

Magunkról csak annyit: novelláskötetemmel

hajnali 2-kor és kelek (reggel ... 10-kor). S ez határozza meg népes házam népem lépteit, kedvét, bánatát, szórakozását.

Üdvözlünk mindnyájatokat         Tibor

Budapest, 1956. október 18.

Gépirat.

Ezen a napon történt március 25.

1957

Rómában aláírják az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom létrehozásáról szóló dokumentumokat.Tovább

1983

Kibocsátják az ezerforintos bankjegyet.Tovább

1988

Pozsonyban a hívők jogaiért tüntető tömeget oszlat fel a rendőrség, letartóztatnak 125 embert. A „gyertyás tüntetésként” ismertté vált...Tovább

1990

1990 – Az első szabad választás Magyarországon a szocializmus évtizedei után.Tovább

1990

Népszavazás dönt Észtországban a Szovjetuniótól való elszakadás mellett.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő