Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Cseres Tibor levelezése I.
Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)
A diktatúra szorításában
„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”
f.
Egy olvasó levele Cseres Tibornak
1952. augusztus 8.
Cseres Tibor elvtárs
Kedves Elvtársak!
Legutóbbi levelemben André Stil „Az első összecsapás" című könyvéről írtam az Elvtársaknak és válaszukban megírták nekem, hogy egy ma élő magyar író művéről írjak bírálatot. Cseres Tibor „Tél és nyár" című novellás kötete fekszik előttem. A novellák Cseres Tibor két rendszerben átélt élményeiről adnak képet az olvasónak. Az első novellák, amelyeket 1935-től 38-ig írt a szerző, az átkos Horthy-éra idejében játszódó epizódok. A többiek, melyek 1949-től 51-ig terjedő időben keletkeztek, a szocializmust építő falusi magyar nép életéből kiragadott jelenetek. Ha párhuzamot vonunk a felszabadulás előtti és utáni művei között, akkor élesen megvilágítottnak látszik az az átalakulás, amely az író egyéniségében, témaválasztásában megmutatkozik. A felszabadulás előtt novelláiban egyes emberek problémáival foglalkozik. Egyes emberek sora az, mely az író képzeletét megragadja. „A dinnyecsősz", a „Gyermek születik" stb. című novellái a proletár egyének elnyomottságát vetítik elénk, bár szépen megírva, de mégsem eléggé élesen, meghatározva mondanivalóját. Írásaiból nem az osztályelnyomottság, hanem inkább az egyéni tragédia, vagy helyesebben az egyéni „balszerencse" domborodik ki.
Ezzel szemben a felszabadulás utáni novelláiban élesen tükröződik [!] vissza harcos, kollektív, szocializmust építő életünk közös, és egyéni aktualitásai. És ha ezekben a novellákban is kiemelkednek az egyének ügyei, mégis elválaszthatatlanul, a közösség ügyétől, a „Szerelmek" című novella alakjainak legbensőbb ügyéről, szerelmi életükről van szó, mely szerelmi érzés még az alakok előtt sem egészen tudatos, mégis e megnyilvánuláson keresztül mutatja be nekünk a gépállomás életét, a Munkás-Parasztszövetséget és a traktoros felvilágosító munkáját a parasztság között. „Az ajándékborjú" című novellájában helyesen világít rá a kulák alattomos fondorkodására, melyet tehetetlen dühében afelett, hogy nyílt támadásba nem mehet át, ravaszkodással igyekszik a TSzCs közelébe férkőzni. [!] Érdekes Kondor tsz elnök alakja is, aki opportunista megalkuvással, szervilis lélekkel húzódik a kulákhoz. Igen életszagú realitás árad ki a Hartmanné Kovács Ilonka személyéből. Nagyon szépen van megrajzolva az erélyes, körültekintő, de a női báj és kedvesség minden fegyverével ellátott párttitkár alakja, aki már az újtípusú ember, a felszabadult nő arcképe. A legszebb novella, talán a „Fazekasék" című novella. Ebben a novellában domborodik ki az egyszerű parasztok határtalan szeretete a magyar nép bölcs vezetője: Rákosi Mátyás iránt, aki akkor is közöttük él, ha nincs jelen, szavainak csengése akkor is fülükbe hangzik, amikor azok már régen elhangzottak, csupán reá kell gondolni és adva van a megoldás bonyolult problémáiknál. Meghatóan van megírva Rákosi elvtársnak, a nép vezetőjének személyes segítése és érdeklődése ezernyi gondja között is,-mellyel az egyszerű emberek problémáival foglalkozik.
Cseres Tibort eddig nem ismertem. Első könyve ez, amit tőle olvastam. Szeretném megkérdezni Cseres Tibor elvtársat, hogy mi az oka annak, hogy
-(legalábbis „Tél és nyár" c. novellás kötetében ebből az időszakból nincsenek írásai). Ő, akinek stílusa zamatos, mondanivalója sok, miért hallgatott a felszabadulás után 1949-ig. Lehet, hogy csak én nem ismerem az írásait azokból az időkből. Több elvtársnak, kartársnak, dolgozótársamnak ajánlottam elolvasásra Cseres Tibor könyvét, és mindegyiküknek tetszett. Éppen ezért vagyunk kíváncsiak Cseres Tibor egész életére, hallgatásának okaira, mert ő hivatott arra, hogy a nép írója legyen. Remélem Cseres Tibor nem fog haragudni kíváncsiskodásomért. Meg fogja mondani, mi késztette hallgatásra és melyek voltak azok az erők, melyek újra megragadták a ma már ércesen, édesen búgó hangját, mely a szívekbe hatol.Aláírás, lakcím.
Budapest, 1952. augusztus 8.
Gépirat. - Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Propaganda Osztálya küldte ezt az olvasói levelet az írónak az alábbi levél kíséretében: „Mellékelten elküldjük A. Frigyes olvasólevelezőnk (lakcím) levelét, melyben nagyon szépen foglalkozik a »Tél és nyár« c. elbeszéléskötettel. Szeretnénk, ha Cseres elvtárs olvasólevelezőnknek válaszolna, hiszen levelezésünk egyik célja éppen az, hogy olvasóink bírálják, és bírálatukkal segítsék íróink munkáját. Szeretnénk, ha Cseres elvtárs levelét hozzánk is elküldené." Az író válaszlevele nincs birtokunkban.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő