Hibaüzenet

  • Warning: imagejpeg(://resize/102-400x598.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/103-400x285.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/102-400x598.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/103-400x285.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

c.

Kőbányai György Cseres Tibornak

1952. március 10.

 

Lapodat megkaptam, s igazán nagyon örültem neki. Azért válaszolok csak pár nap késéssel, mert szerettem volna, ha írásodat mindnyájan olvassuk, így

is, ki a napokban jött haza szabadságról. mindnyájan örömmel olvastuk, értékes írásnak tartja a dramaturgia. Nagyon sok, hasznos, jó anyagot tartalmaz. Friss, üde, életteljes. Alapötlete kitűnő, mai életünkkel foglalkozó új vígjátékra ad alkalmat. Hibái talán abból erednek, hogy nem tisztáztad eléggé a szereplők jellemét, akaratát, az egész vígjáték irányát, hogy hova is üssön. Ezért indulnak meg a szálak, amik elszakadnak (pl. Anna tsz. szereplése, Ádám viselkedése), ezért hatnak sokszor kuszának a fordulatok (Pista szereplése a Messiás-ügy, stb.) De ezekről - ki, mit akar és miért - legutóbbi találkozásunkkor beszélgettünk. Ha ezek a kérdések tisztázódtak, úgy könnyen megtalálhatjuk a mese egyenes irányú, célratörő vonalát.

Miről is szóljon a film, kinek a hibáján nevessünk, izguljunk úgy, hogy a megszeretett hős hibájának leküzdése sikerüljön? Gondolom ez a főhős, a vígjáték céltáblája, Jani lenne. Egy olyan újgazda, aki sokat szenvedett cseléd volt, az államtól földet kapott, szorgalmával, megfeszített munkájával felvirágoztatta kis gazdaságát s most egyszerre a jólétben elfelejti, hogy tulajdonképpen kitől is kapta a földet, kinek is köszönheti gazdagságát. Aki elfelejti a múltat, olyan adós, aki elfelejti a tartozását. Egy ilyen alakot ki lehet figurázni, vígjátékunk hőse lehet. A darab feladata, hogy ezt a derék embert (típus ez) megnevelje.

Jani menyegzőre készül. Most hagyná maga mögött az utolsó kilométerkőt, ami a régi életétől végleg elválasztaná, egy új állomás felé halad, mely egy egészen új világot nyitna előtte. (Az új világ alatt természetesen nem azt a világot értem, amit építünk - henye fogalmazás csak - hanem a Jani előtt új, vagyis nagyon is régi, a kulákság világa.) De ezt a „rövid kis utat" már nem teheti meg: egy új társadalom, államunk állja útját: nem a szülők akaratába-nemakaratába ütközik, sokkal másabb, keményebb falba veri a fejét. A menyegző készülődésébe robban be az esemény: Anna otthagyja a házat. (Ugyanazon indítóokok miatt, mint a novellában, de egy konkrét esemény kapcsán, ami szoros összefüggésben kell, hogy legyen a készülő menyegzővel.) Anna tszcs-be megy, ahol szerelme van, várja, vagy éppen érkezett, mint DISZ-titkár, szóval egy régebbi idő óta érő szerelem: Kerekes Pista. Így Annán keresztül be tudjuk a

kapcsolni a főcselekménybe: szerves részévé válhat az eseményeknek. A mostani változatban keveset tudunk a tszcs-ről, csak annyit, hogy Anna odamenekül, s az első nap többet dolgozik, mint a többi lány. Annusnak nincs kapcsolata a szövetkezettel - csak illusztráljuk, hogy ott van - a szövetkezet nem hat kellő erővel a főcselekményre. A javasolt módon a tszcs életteljes képét tudnánk adni, ugyanis részévé válik egy eseménynek, cselekedhet, aktív szerepe lenne a drámának. Az egyik dramaturg nagyon jó ötletet vetett fel: Annus a szövetkezetben megtalálja a boldogságát Pistában, esküvőre (vagy menyegzőre) készülnek, s így meghívják - Pista Janit, ki régi jó barátja, Annus a nővérét - a nagy lagzira. Annus esküvőjén - a szövetkezetben - találják meg aztán egymást hőseink, Jani és Mari, itt lépnek a helyes útra. Két nővér két úton indult el, s Annus találta meg előbb a boldogságot. Na, de ez a vége lenne, a fordulatos történet megoldása. De addig hősünknek, Janinak, kemény iskolát kell megjárnia.

Annus elment hazulról, esküvő előtt állunk, hirtelen előáll a „munkaerőhiány", vagyis Annus távozása valamilyen soron következő eseményt - munka stb. - váratlanul felborított. Ki végzi most ezt el? Jani nincs otthon, a városba ment valamiért, stb. (ez csak vak szöveg), szóval Jani tudta nélkül. Tőréné elhozza Jani régi barátját, Kerekes Janit béresnek. Micsoda szituációra ad alkalmat ez a találkozás!? Régi gyerekkori pajtás, mint parancsoló gazda?! Ez nem lehet. Jani ezt nem vállalhatja. (Az első „fejjel a falnak menés").

Ami fontos: a mai élet emelte akadályokba ütközik Jani. Olyan konkrét eseményekbe, amik megrázzák. Nem egyszerűen úgy - ahogy a mostani novellában van -, hogy Ádám kijelenti: ha nem lépsz be, akkor kulák leszel, s csak ebből a kijelentéséből támadnak a bonyodalmak. Különben Ádám ettől, a kijelentése után el is tűnik a novellából, csak funkciójában szerepel tovább. Fontos, hogy hősünk sorsát kövessük - a többi szálak, alakok, tőle induljanak, vagy hozzá fussanak. Így van az, hogy a novellád sok, bőséges anyaga önmagában jó, de mert nem tisztázott a főhős személye, akarata, kuszának, zavarosnak hat. Úgy érzi az ember, minek ez a sok huzavona, hisz egyszerűbben is megoldódhatna ez a házassági probléma. Pedig külön-külön minden ok elég erős ahhoz, hogy a házasságot zavarja. Pl. Mari babonás, zavarja a Messiás-história. De máshelyütt látjuk, hogy Mari szívesen belép a tszcs-be, anyja ellen harcol, annyira szereti Jánost és annyira - ha szabad ezt így mondani - pozitív, hogy tudja, mi a helyes út. Itt már megzavar a különben helyes „ok": Tőréné mesterkedései. Mari személye ugyanis nincs tisztázva. Viszonya a tszcs-hez, Janihoz stb.

De így, hogy kész tény elé állítjuk a nézőt, olyan helyzetben mutatjuk be Janit - a menyegzőbe csapott menykő után -, melyből megismeri pontos jellemét, tudja akaratát, problémáját - sokkal könnyebben lehet már Mari és a többi szereplő arcát, cselekvéseit megtalálni. Jani köré kell csoportosítani a meseanyagot, a szereplőket.

Míg ezek a „falnak menések" történnek - humorosak ,tele vidámsággal, de megrázóak (Janit rázzák meg) - addig Annusék ügye révbe érkezik, a tszcs-ben menyegzőre készülnek. Ez már az út utolsó szakasza. Itt Piros ángyóék - a kulákság - mindent megtesz, hogy a föld ne kerüljön a tszcs-be. De a tszcs is cselekszik - valóra váltotta Annus boldogságát - de ezenkívül is: erősebben, mint az ellenség: Jani útját segíti. Jani botladozásai nem légüres térben történnek, ez a társadalom egyengeti az útját.

Körülbelül így képzeljük el ennek a kitűnő és gazdag anyagnak a feldolgozását. Levelem végére érve egy kis pesti beszámoló. Írod, hogy jól érzed magad, de az a baj, hogy hűvösek az idők. Hát még itt! Csodálatos - szép tavaszi napokkal búcsúzott a február. Aztán téllel, faggyal köszöntött a március. Tíz fok hideget is mértek, komiszabb idők jártak, mint decemberben. Most már szépen süt, de azért mégis hideg van. Sajnálhatod, hogy nem vettél részt a költői vitán az Írószövetségben. Roppant izgalmas volt és az „egekig csaptak a szenvedélyek". Képzelheted, egy éjszaka nem is volt elég a vitára, két szerdai napra volt szükség. A Csillag márciusi száma hozza

referátumát. Meg tudod ott kint szerezni? Ha nem, elküldöm.

Szűkszavú, pársoros lapod után nagyon várom hosszú, részletes baráti beszámolódat.

Baráti üdvözlettel: Kőbányai György [dramaturg]

Budapest, 1952. március 10.

Gépirat, a Magyar Filmgyártó Állami Vállalat céges levélpapírján. - A Kőbányai által vázolt propagandafilm szerencsére nem készült el.

Ezen a napon történt április 03.

1948

Az Egyesült Államok megkezdi az Európai Újjáépítési Program (Marshall-terv) végrehajtását.Tovább

1966

Hold körüli pályára áll a szovjet Luna–10 űrszonda.Tovább

1989

Az I. kerületi Művelődési Házban tartott FIDESZ-nagygyűlésen a FIDESZ bejelentette, hogy indulni kíván a választásokon.Tovább

1994

Graham Greene angol író, drámaíró (*1904)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők