Hibaüzenet

  • Warning: imagejpeg(://resize/102-400x598.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/103-400x285.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/102-400x598.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Warning: imagejpeg(://resize/103-400x285.jpg): failed to open stream: No such file or directory image_gd_save() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/modules/system/image.gd.inc 308 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

d.

Mészöly Dezső Cseres Tibornak

1952. március 14.

 

Kedves Tibor!

Ne haragudj, hogy lapodra ilyen későn válaszolok. Folyton vártam az alkalmat, hogy

sikerül behatóan megbeszélnem novelládat. Most már nem várok. Horvai Pistát nem győzöm sajnálni... Ezt nem azért írom, hogy mentegessem előtted, amiért továbbra is türelmedet kéri, hanem, mert valóban embertelenül nehéz helyzetbe került a váratlanul nyakába szakadt rengeteg munka miatt. (Miután hat hétig próbált, újra kellett kezdenie a munkát , mert Ladányi elment a Szovjetunióba a magyar küldöttséggel - majd bevonult a pártiskolára. Utána kezdődött a darab II. szereposztásának próbája - az is heteket vett igénybe, de közben már meg kellett kezdeni a főiskolai vizsgaelőadás próbáit is... A Főiskolán ugyanis szintén darabját játsszák a hallgatók... ezt rendezte volna, de megbetegedett... Erre átvette ... de most Pártost is elvitték pártiskolára, így ezt is Horvainak kell folytatni - úgy hogy közben még igazgat is egy rendezők nélkül maradt színházat - mert Hont Ferenc is megvált a színháztól, még a télen...

Eleget untattalak belső ügyeinkkel... A lényeg az: Horvai arra kér, kezdj el dolgozni a velünk folytatott beszélgetés és saját fantáziád alapján, addig is, míg ő be nem kapcsolódhat a munkába. Elutazásotok előtti megbeszélésünk veleje az volt, hogy Annuska alakja körül kell a mesét megváltoztatni. Mi úgy látjuk: jó volna Jánosék mellett egy másik pár: azok a fiatalok, akik már az új életben, az szövetkezetben élve, akadályok és kerülők nélkül egymásra találhatnak. Annuskáék, miután egyenesbe jutottak, bizonyára sokat mulatnak a másik páron... Hiszen ők jó előre tudták, hogy azok hova fognak végül is kilyukadni. Ez vígjátéki anyagnak hálás, és a darab eszmei mondanivalóját szolgálja. Szebb a szerelem a szocializmusban - vagy: a szocializmusban nincs gátja az igazi szerelemnek - vagy: gazdasági felszabadulás hozhatja meg az emberi érzések felszabadulását... Azt hiszem, ilyesmit akarsz mondani a darabbal. Legutóbbi megbeszélésünkre úgy emlékszem vissza, hogy azon a fentiekben egyetértettünk. Mégis arra kérlek, írd meg, ha bárhol bármilyen dramaturgi[ai] erőszaktételt érzel előzetes tanácsainkban.

Befejezésül megismétlem: Egészséges, sablonmentes vígjátékot remélünk a témától és jövő évi műsorunkban számítunk rá.

Baráti üdvözlettel Mészöly Dezső

Budapest, 1952. március 14.

Gépirat, a Madách Színház céges levélpapírján.

Ezen a napon történt március 31.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők