Sorsok a háború után

Az MKP Hadifogoly Iroda tevékenysége

„Igazolom, hogy Kohn Károly VII. kerület Nefelejts utca 53. sz. alatti lakos legjobb tudomásom szerint sem nyilas sem más fasiszta párt tagja nem volt. […] Alulírott felelősségem teljes tudatában igazolom, hogy Wieder Imre 1918. évben Kőszegpatyon született sárvári lakos 1941. évtől bevonulásáig nálam, mint kocsis volt alkalmazásban, mely idő alatt semmiféle nyilas vagy fasiszta pártnak tagja nem volt. ”

A Magyar Kommunista Párt (Magyar Dolgozók Pártja) 

1945 novemberében hozták létre. A MKP és az MDP iratainak tanúsága szerint az Iroda fennállása alatt folyamatosan foglalkozott a szovjetunióbeli táborokban őrzött magyar hadifoglyok felkutatásával, és a hazatérők megsegítésével kapcsolatos különböző feladatok ellátásával.

1945 végén, az Iroda megalakulásának idején, a magyar hadifoglyok itthon maradott hozzátartozói számára a legsúlyosabb gondot a bizonytalanság jelentette, nem tudhatták, hogy hozzátartozójuk, akiről semmiféle hír nem jutott el hozzájuk, fogságban van-e, vagy elesett, betegségben elpusztult valahol a Szovjetunióban.

A Magyarországon 1945 elején-közepén újjászerveződő pártok mindegyike kiemelt figyelmet igyekezett fordítani a hadifogoly-kérdésre, a hadifoglyok hazatérésének ügye a mezőgazdasági és ipari termelés beindításához, a szolgáltatások és az államigazgatás működésbe hozásához elsőrendű fontosságú volt.

A ország fokozatos felszabadulásával egyidőben újból megalakult Magyar Kommunista Párt vezetőinek köre kommunisták két csoportjából tevődött össze: a Magyarországon a háborút illegalitásban átvészelt kommunisták (Rajk László, Kádár János, Horváth Márton, Apró Antal, Kállai Gyula) csoportjából, és a Szovjetunióból hazaérkezett, a két világháború közötti időszakban ott élt kommunistákból (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre, Vas Zoltán), akiket a Szovjetunió Kommunista Pártja Magyarországra küldött a párt újjászervezésére. Az MKP 1945-ben programjában olyan feladatokat határozott meg, amelyeknek célja a párt magyarországi népszerűsítése, társadalmi-politikai befolyásának növelése és hosszabb távon a párt számára a politikai hatalom megszerzése volt. E célok elérése a háború befejezését követően elérhető közelségbe került, tekintve, hogy a megszálló szovjet hadsereg politikai és katonai vezetése sokféle módon támogatta a MKP tevékenységét, ill. adminisztratív intézkedésekkel is korlátozta a „reakciósnak" tartott polgári pártokat és vezetőiket.

A Magyar Kommunista Párt Szovjetunióból hazaérkezett csoportjának több tagja a háború idején részt vett a szovjetunióbeli hadifogoly-táborokban szervezett antifasiszta iskolák munkájában azok vezetőiként és előadóiként. Az antifasiszta iskolák tananyagát a hadifoglyok nemzetiségének és származási helyének megfelelően állították össze, az előadásokat a Szovjetunióban élő, hasonló származású, tehát a foglyok anyanyelvén beszélő kommunisták tartották. Az antifasiszta iskolák tanfolyamain résztvevő hadifoglyok közül azokat, akiket a tanfolyamok vezetői arra a legalkalmasabbaknak ítéltek, elküldték a többi, magyarokat is őrző hadifogolytáborba, hogy antifasiszta oktatást szervezzenek, az arra legalkalmasabbnak mutatkozókat pedig felhasználták a magyar nyelvű propagandamunkában (röplapok megszövegezése, Szovjetunióból sugárzott magyar nyelvű rádióadások).

1944 végétől új feladat is hárult az antifasiszta iskolák vezetőire és előadóira: ők tettek javaslatokat azokra a hazaindítandó hadifoglyokra, akik a Magyar Kommunista Párt számára a politikai vezető szerep megszerzése szempontjából (antifasiszta elkötelezettség, baloldali beállítottság, szovjetbarátság, vagy egészen egyszerűen valamilyen szakirányú képzettség) [popup title="felhasználhatónak ítéltek" format="Default click" activate="click" close text="Rosszijszkij Goszudarsztvennüj Arhiv Szovremennoj Politicseszkoj Isztorii (A továbbiakban: RGASZPI) f. 17. op. 128. je. h. 119. 12. l. „Mellékelem [...] Sziklai Sándorék kérelmét Örkény István hadifogoly kiszabadítására és hazaküldése érdekében. Különösen Örkény Istvánra fektetünk nagy súlyt, mert komoly hiányunk van használható zsurnalisztákban.” RGASZPI f. 17. op. 128. je. h. 233. 1. lap Örkényt „személyvonattal útnak indítottuk a hazájába” (ford.: S. K. A.)"]

A hadifogolytáborokban működő, magyarok számára szervezett antifasiszta iskolák tanárai a szovjetunióbeli magyar kommunista emigráció tagjai közül kerültek ki. Közéjük tartozott

 (1895-1956) is, aki 1944-ben egy hadifogolytábor antifasiszta iskoláját vezette, 1945-ben tért haza Magyarországra, és az MKP apparátusának tagjaként az MKP Hadifogoly Irodájának vezetője lett.

Le kell szögeznünk, hogy az Iroda a hadifoglyok mielőbbi hazatérésének előmozdításában nem tudott segíteni a hozzátartozóknak vagy a hadifoglyoknak. A hadifoglyokra vonatkozó tárgyalások a magyar és a szovjet kormány között folytak, a hazatérésük időpontját a Szovjetunió gazdasági és politikai érdekei határozták meg, egy-egy hadifogoly hazaindítására pedig kifejezetten a MKP valamely vezetőjének kérésére került sor. A Szovjetunió gazdasági érdekei azt kívánták meg, hogy az óriási háborús emberveszteséget a termelés újraindításában a hadifoglyok ingyen-munkaerejével pótolják. Ebben pedig egyáltalán nem voltak tekintettel semmilyen, a hadifoglyok jogállására vonatkozó egyezményre. Ezen túlmenően pedig elsősorban azt tartották elsőrendű fontosságúnak, hogy azok a hadifoglyok kerüljenek haza, akik a Szovjetunióban eltöltött idő alatt kommunistákká vagy legalábbis szovjetbaráttá váltak, és hazájukba visszatérve a helyi kommunista pártot fogják támogatni, ezért a táborok szovjet vezetősége erőteljesen megszűrte a hazaindítandókat, és csak az ő nézőpontjukból megbízhatóknak volt esélyük a korábbi hazajutásra (pl. a volt munkaszolgálatosoknak). Az átnevelésre és szűrésre és a szovjetbarátok kiválogatására a hadifogolytáborokban működő antifasiszta iskolák adták többek között az egyik


Mindazonáltal, a MKP Központi Hadifogoly Irodája által a hozzátartozóikat keresni szándékozók számára  fejlécében a következő olvasható: „Tárgy: Hadifogoly kiszabadítása - MKP Központi Hadifogoly Irodája". Ez egyértelműen azt a képzetet keltette a hozzátartozókban, hogy az MKP Központi Hadifogoly Irodájához benyújtott kitöltött kérdőívek révén jelentősen meg tudják könnyíteni a fogoly kiszabadulását és közelebb hozni hazatérésének időpontját.

A kérdőíveken minden kérdés magyarul és oroszul is olvasható, a különböző nyelvű szövegek javarészt megegyeznek. A kérdőívek első részében a hadifogoly pontos azonosítását lehetővé tevő személyi adatokra vonatkozó kérdések szerepelnek (vezetéknév és keresztnév, születési hely, év, hó, nap, lakhely, nemzetiség, állampolgárság, foglalkozás és munkahely, társadalmi helyzet). A kérdések egy másik csoportja a hadifogoly pártállására, közéletben való részvételével és társadalmi hovatartozásával (vagyoni helyzet, közéleti részvétel) kapcsolatos adatokat kér.

A következő nagy kérdéscsoport a háborúban való részvételre és a fogságba esés körülményei iránt érdeklődik (16. és 18. kérdés magyarul: „honnan és mikor vitték el"). A 18. kérdés orosz nyelvű változata viszont teljesen másra vonatkozik: „Milyen táborban található most?" Ide, vagy a Megjegyzés-rovatba lehetett beírni a hadifogoly tartózkodási helyét, a szovjet tábor számát vagy nevét, amennyiben a hozzátartozók tudták. A hadifoglyok rokonai a kitöltött formanyomtatványhoz a hadifogoly feddhetetlen erkölcseit, demokratikus nézeteit bizonyító igazolásokat szereztek be a lakóhelyük Nemzeti Bizottságától és a helyi kommunista pártszervezettől, és ezeket is csatolták a formanyomtatványokhoz. (Lásd ehhez a mellékelt fotókat!)

A MKP Hadifogoly Irodája tevékenységére vonatkozó iratok között az első részletesebb jelentés 1946. májusában keletkezett, amelyből kitűnik, hogy legfőbb feladatuknak a következőket tekintették: az eltűntek felkutatása, a kapcsolat létrehozása a hozzátartozókkal, a hazatértek megsegítése. A Hadifogoly Iroda segítséget igyekezett nyújtani a hadifoglyok hozzátartozóit és a hazatérőket érintő legégetőbb problémák megoldásában. Az Irodához forduló kérelmezők által megadott részletes felvilágosítás alapján felkutatták, hogy az eltűnt hozzátartozó a Szovjetunió valamelyik hadifogolytáborában van-e. A hadifogoly tartózkodási helyének megállapítása után megszervezték a


A hazaérkezett hadifoglyoknak és hozzátartozóiknak az Iroda igyekezett sokrétű támogatást nyújtani. „Idáig hozzánk fordultak [...] 200 ezren kutatás végett. El is jártunk ezeknek az ügyében. Eredménnyel járt a kutatásunk 85 ezer esetben" „idáig elküldtünk leveleket itthoni hozzátartozóktól hadifoglyoknak 80 ezer lapot." „Ruhához juttattunk idáig 8 ezer hadifoglyot. Pénzbeli segélyben részesítettünk 2000 hadifoglyot. Földhöz juttattunk 500 hadifoglyot. Különböző ügyekben eljártunk hatóságoknál és egyebütt 800 hadifogoly ügyében. Munkába állítottunk a szakszervezeteken keresztül 6000 hazatért hadifoglyot. Átmeneti szállást adtunk 8200 hadifogolynak. Kórházba, szanatóriumba utaltunk 500 hadifoglyot."

Az újjászerveződött régi vagy újonnan alakult pártok a majdani választások kimenetele szempontjából a hadifoglyok ügyét nagy jelentőségűnek ítélték, mert tudták, amelyik párt a választók számára is nyilvánvalóan a legtöbbet tud tenni az itthon maradottak és a hadifoglyok közötti kapcsolat megszervezéséért, a hadifoglyok hazatéréséért és a hazatértek megsegítéséért, az jobb esélyekkel indulhatott a hadifoglyok hozzátartozóinak, mint potenciális szavazóknak és párttagoknak megnyeréséért. Ezért a pártok között egyfajta „versengés" alakult ki a Záhonyba és Debrecenbe megérkező hadifoglyok fogadása körül.

Sziklai Sándor az Iroda működésével kapcsolatos kéréseivel kezdetben közvetlenül Farkas Mihályhoz fordult, aki befolyását latba vetve és a párt pénzét nem sajnálva segítette a Hadifogoly Iroda nehézségeinek megoldását - hogy ilyen módon tegye nyilvánvalóvá a volt hadifoglyok és hozzátartozóik előtt, hogy a Kommunista Párt képes érdekükben a leghatékonyabban fellépni.

Sziklai Sándor 1946. novemberében készült, Farkas Mihályhoz eljuttatott, terjedelmes jelentésében részletesen beszámolt az Iroda tevékenységéről, amelyet

 A jelentés tevékenységi körökre lebontva értékelte az Iroda munkáját (kutatás, levelezés, leigazolás, hazahozatal, hadifoglyok fogadása, megsegítése, Magyar Hadifogoly Híradó, hadifogoly-szövetkezet, az Iroda gazdasági helyzete).

Már az irat terjedelméből is sejthető, hogy 1946 tavaszától őszéig az Iroda tevékenysége jelentősen kiterjedt, az Iroda Debrecenben egy kirendeltséget állított fel (itt volt a hadifoglyok átvevő állomása), „A foglyok átvételét a szovjet hatóságoktól a mi irodánk alkalmazottja végzi, mint népjóléti miniszteri megbízott" - írja Sziklai Sándor. A megnövekedett mennyiségű feladat ellátására a Hadifogoly Iroda a debreceni kirendeltséghez két fizetett alkalmazottat is felvett.

Mivel a hadifoglyok egy része rokkantan jött haza, a Magyar Hadifogoly Híradó címét Magyar Hadifogoly és Hadirokkant Híradóra változtatták meg. „Felvettük az érintkezést az összes rokkant csoporttal, körleveleket, plakátokat küldünk ki részükre és ezen a lapon keresztül fogjuk érvényesíteni Pártunk befolyását ebbe a rétegbe..." A Hadifogoly Iroda feladatai közé a rokkantan hazaérkezők támogatása, jogos panaszaik orvoslása és helyzetükből adódó gondjaik enyhítése is bekerült.

A munkaképesen és egészségesen hazaérkező volt hadifoglyok súlyos gondja a gyors munkába állás volt. A Hadifogoly Iroda e probléma megoldására is kínált lehetőséget. „Megalakítottuk a Népjóléti Minisztérium egyetértésével és támogatásával a Volt Hadifoglyok és Hadirokkantak Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetét azzal a céllal, hogy a hazatérő hadifoglyoknak és hadirokkantaknak munkaalkalmat biztosítsunk, és olcsó élelemmel és ruhával lássuk el őket." Ugyanott néhány sorral lejjebb a Szövetkezet megalakítása mögött rejlő szándék is megfogalmazódik: „A politikai célkitűzése ennek a szövetkezetnek az, hogy ezen keresztül egy szervezetben tömörüljön valamennyi volt hadifogoly, hogy valahová tartozzanak, és később ezt a kimondott gazdasági szervezetet politikai tartalommal is kitöltsük."

A dokumentum végén a 7. pont tíz sorban áttekinti az Iroda anyagi helyzetét. Megtudhatjuk e tíz sorból, hogy az Irodának és a hozzá kapcsoló intézményeknek immár 35 fizetett alkalmazottja van, 25 alkalmazott fizetését az Iroda állja saját bevételeiből. Az Iroda bevételei az idézett irat tanúsága szerint a hadifoglyoknak küldendő levelezőlapok és az ezekhez szükséges bélyegek eladásából származtak. A befolyó összeg napi 800-1000 Ft volt, amelyből fedezni tudták az Iroda kiadásait, és biztosították a Szövetkezet alaptőkéjét.

Az iratok között található egy, amely részletesebb áttekintést nyújt a Volt Hadifoglyok és Hadirokkantak Országos Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezete

 A szövetkezet 1947. január 1-én alakult meg, több, egymás tevékenységét kiegészítő szervezeti egységből. A szövetkezet textilhulladék-csoportja beszerezte azt a textilhulladékot, amely alapanyagul szolgált a zsinór-üzemben folyó termeléshez. A cipő-üzem közvetlenül az előállító gyárból szerezte be az alapanyagot, csak típus-cipőket gyártott; a megtermelt árukat a szövetkezet saját boltjaiban értékesítette (Újpest, Disznóshorvát, Debrecen, Balatonszabadi). Különböző részlegeiben kb. 80-90 embernek adott munkát, hadirokkantakat, hadigondozottakat és volt hadifoglyokat foglalkoztatott.

A Szövetkezet igyekezett gondoskodni az országban élő hadirokkantakról és hadigondozottakról is: a Tervhivataltól engedélyt kértek keskenyfilmvetítő-gépek beszerzésére, amelyeket szétosztva az országban, működtetésük révén újabb hadirokkantak juthattak munkához. Nyilvánvaló, hogy a hazaérkező hadifogoly-tömegek munkába állással kapcsolatos problémáit ez a szövetkezet nem oldhatta meg, tevékenységének sokkal inkább propagandisztikus jelentősége volt: a Kommunista Párt munkaalkalmat igyekszik teremteni a hazaérkező volt hadifoglyoknak.

Az érdemi segítségnyújtás fennen hangoztatott célja mögötti szándék világosan kirajzolódik az említett iratokból. A Kommunista Párt teljes, hadifoglyokkal kapcsolatos koncepcióját összefoglalja a (valószínűleg 1947-ben keletkezett) „Javaslat a hadifoglyok hazahozatalának jobb kihasználásához" című 

„A hadifoglyok hazahozatalával, ha jól átgondolt, tervszerű munkát végzünk, sokszázezres tömeget nyerhetünk meg pártunk számára" - olvashatjuk a dokumentum bevezető részében, amelyet pontokba szedett felsorolás követ a hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos propaganda-feladatokról. A tervezet első része a szovjetunióbeli szervezőmunka részletes tervezete, a továbbiakban pedig az itthon végzendő feladatok összefoglalása következik.

A Szovjetunióban végzendő munka fő súlyát a felvilágosításra és az agitációra helyezi a dokumentum (az iratban szó sem esik orvosi ellátásról, élelmezésről, ruházkodásról és a párt erőfeszítéseiről a hadifoglyok mihamarabbi visszatéréséért). A hadifogoly-vonatok mellé olyan kísérők kiküldését javasolja az irat, akik jól képzett agitátorok: „A Népjóléti Minisztériumon keresztül 30 egészségügyi szolgálatot teljesítő 

(jó párttagot) küldjünk ki a hadifogoly táborokba, akik a hadifogoly vonatokat fogják kísérni.

Hogy az útvonalon és a debreceni táborokban a foglyok között a reakció propagandát ne folytathasson, szükséges, hogy a táborokban a Népjóléti alkalmazottain kívül önkéntes munkaerők az MNDSZ által delegált munkaerők lehessenek csak. [...] Az egyes pályaudvari kirendeltségek személyzetét felül kell vizsgálni és lehetőség szerint megbízható, jó demokratákat, elsősorban kommunistákat kell beosztani oda."

A hazaérkező hadifoglyok névsorait először a Szabad Nép és a Szabad Föld hasábjain kívánták közölni, mert: „Ezáltal a lap példányszáma nagymértékben növekedni fog, és Pártunk is profitál belőle."

A Magyar Dolgozók Pártja (1948) megalakulása után a MDP Hadifogoly Iroda tevékenysége lassan elhalt, mert elérte propaganda-célját. Sziklai Sándor 1948-ig volt az iroda vezetője, az Iroda Levéltárunkban őrzött anyagának legkésőbbi iratai 1949-ben keletkeztek. Az Iroda 1949. május 1-én megszűnt, feladatait az Országos Hadigondozó Hivatal vette át.

A MDP Hadifogoly Irodája levéltári anyagában kétfajta irattípus különíthető el. Az egyik az eltűnt hozzátartozóikat kereső rokonok által kitöltött formanyomtatványok és az azokhoz csatolt egyéb igazolások és iratok, a hadifogoly keresésének céljából benyújtott nyomtatványhoz nem kapcsolódnak olyan iratok, amelyekből megtudhatnánk, hogy a keresés eredménnyel járt-e, vagy, hogy a hadifogoly hazatért-e.

A másik típus pedig a Magyar Kommunista Párt, később a Magyar Dolgozók Pártja Hadifogoly Irodájához, ill. a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségéhez a hozzátartozóktól, valamint a hazaérkezett volt hadifoglyoktól érkezett mindenfajta kérelmek. Ez utóbbi irattípus érdekessége, hogy a papírhiány miatt, takarékossági megfontolásokból az Iroda a válaszleveleket a hadifoglyok hazaérkezéséről tudósító formanyomtatványok hátlapjára gépelte. A Hadifogoly Iroda levelezése a beérkezett kérelmekről és az azokra adott válaszokról, vagy a velük kapcsolatban tett intézkedésekről nyújt széles skálájú áttekintést. Válogatásunkban igyekeztünk különböző társadalmi csoportokból származó volt hadifoglyokkal kapcsolatos kérőlapokat és az igazolásokat tartalmazó irat-együtteseket bemutatni, Emellett, a háború utáni életsorsokat bemutató kérelmek is tükrözik a kort. Egyúttal arról is tudomást szerzünk, hogy a „megbízható elvtársak" a lakáshoz jutásnál is előnyben részesültek.

A dokumentumok jegyzéke

32 466 1-5

Klein Sándorné kutatási kérelme Kohn Károly ügyében

49 520 1-5

Karádi László kérelme Karádi Andor ügyében

49 589 1-3

Patkó Imre hadifogoly ügyében beadott kérelem

49 720 1-5

Vider Imréné kérelme Vider Imre ügyében

50 256 1-4

Özvegy Molnár Károlyné kérelme Molnár László ügyében

50 697 1-

Polyoka János kérelme Polyoka Mária hadifogoly ügyében

Honti 1, 3

Honti Aladárné hadifogságból hazatért, súlyos tbc-s férje számára a Hadigondozó Hivatal streptomicint próbál kiutaltatni

Értesítés hadifogoly hazaérkezéséről

A MKP Központi Hadifogoly Irodájának formanyomtatványa, amelyen a hozzátartozókat értesítették a hadifogoly várható hazaérkezéséről. Papírtakarékossági okokból a Hadifogoly Iroda a formanyomtatványok hátoldalára gépelte leveleit.

Horpács 1-2

Kovács István volt hadifogoly levele a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Országos Központjához

Kiss 1-2

Kiss József levele hadirokkanttá nyilvánításának lehetőségéről és a válasz

Költő 1, 3

Költő András kérelme és a válasz

Költő 2

A túl hosszúra sikerült válaszlevél nem fért el a formanyomtatvány üres oldalán, folytatódik a nyomtatvány szöveges részén.

Szücs 1-3

Szücs József levele és a válasz

Timár 1-2

Lakáskiutalás iránti kérelem a szovjet hadifogságban kiváló érdemeket szerzett volt hadifogolynak

Tölgyes 1

Lakáskiutalás iránti kérelem Tölgyes Ernő volt hadifogolynak

Zalka 1

Köves László irodavezető levele Zalka (Quittner) János azonnali felvételéről a MKP-ba, tekintettel szovjetunióbeli kiváló munkájára és soron kívüli hazaküldésére

Iroda megszűnése

A MDP Hadifogoly Irodájának megszűnéséről értesítő levél

Ezen a napon történt szeptember 24.

1949

Halálra ítélik Rajk László volt belügyminisztert, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást.Tovább

1989

Az SZDSZ bejelentette, hogy aláírások gyűjtésével népszavazás kiírását kezdeményezi négy kérdésben: a köztársasági elnök megválasztásának...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő