Olimpia Magyarországon?

1954. május 11-ei keltezéssel sürgető hangú levél érkezett Farkas Mihály számára, amellyel aztán a Politikai Bizottság május 12-ei ülése foglalkozott a. Arról tájékoztatták a pártvezetőt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meg kívánja vonni Ausztráliától az 1956-os olimpia megrendezésének jogát. A Farkas Mihálynak címzett levél előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor Budapest városa megpályázta az 1960-as olimpia megrendezésének jogát.

Bevezetés 

1954. május 11-i keltezéssel sürgető hangú levél érkezett Farkas Mihály számára, amellyel aztán a Politikai Bizottság május 12-i ülése foglalkozott a "Különfélék"-nek nevezett napirendi pontban. Arról tájékoztatták a pártvezetőt, hogy a Nemzetközi Olympiai Bizottság meg kívánja vonni Ausztráliától az 1956-os olimpia megrendezésének jogát. A levelet a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, Hegyi Gyula küldte.

A Farkas Mihálynak címzett levél előzményei két évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor Budapest városa megpályázta az 1960-as olimpia megrendezésének jogát, a Nemzetközi Olympiai Bizottság döntése 1955. júniusában volt várható.

Dokumentumunk keletkezési idejére (1954-re) a Magyar Dolgozók Pártjának sikerült kiépítenie egy minden tekintetben erősen centralizált sportigazgatást. Az 1945. után újjáéledt számtalan helyi sportkör, sportszövetség, sportegyesület, tornaklub lassan, de feltartóztathatatlanul nagy országos egyesületek és szövetségek ellenőrzése alá vonódott, amelyek aztán a régi, "megbízhatatlan" és "beférkőzött ellenséges elemekből" álló vezetőségeket leváltották. A Magyar Dolgozók Pártja Adminisztratív Osztályának Sport Alosztálya ellenőrzést gyakorolt a sportélet legkisebb eseménye felett is. A sport legfelsőbb állami irányítására 1951. január 14-én (1951. évi 2. tvr.) létrehozták a közvetlenül a Minisztertanácsnak alárendelt Országos Testnevelési és Sportbizottságot.

Ilyen körülmények között íródott az idézett levél, amelyben Hegyi Gyula azon véleményének adott hangot, hogy az 1956-os olimpia megrendezési jogát Magyarország megpályázhatja, mert azt úgyis egy másik ország fogja elnyerni.

Az 1956-os olimpia megrendezési jogát - mint tudjuk - nem Magyarországnak ítélték, az iratokban erről több szó nem is esik. Minthogy azonban közeledett a Nemzetközi Olympiai Bizottság döntésének időpontja az 1960-as olimpia megrendezési jogáról, egyre sürgetőbbé vált az olimpia-szervezés gyakorlati lehetőségeinek áttekintése.

Az Országos Testnevelési és Sportbizottság Terv- és Beruházási Osztálya el is készítette az olimpiával kapcsolatos, előreláthatóan szükséges beruházások tervét. A terv számolt azzal, hogy az olimpiára várhatóan érkező látogatók számára nincsen elég szállás, ezért szükséges a "más célra lefoglalt szálloda-épületek" visszaalakítása, a háború óta romosan álló szállodákat is újjá kell építeni. Ez sem elég azonban, új szállodák építése is szükséges.

Annak fenntartásával, hogy a vizsgálat csak a sportolók szállításának és mozgatásának lehetőségeivel számolt, a dokumentum készítői "150 db nagy befogadóképességű, kifogástalan állapotban levő autóbusz" biztosítását látják szükségesnek.

A Terv- és Beruházási Osztály elkészítette a szükséges beruházások költségelőirányzatát, és áttekintette a bevételi lehetőségeket.

Ezen a napon történt október 05.

1919

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább

1922

A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő