Második világháború: A japán haderő elfoglalja Manilát (Fülöp-szigetek)Tovább
Tiltott mosoly
Viccek az OSA Archívum gyűjteményéből
Egy paraszt bácsihoz kiszáll a rendőrség. Zsírt keresnek, de János bácsi közli velük, hogy neki bizony csak 1 kg zsírja van. A rendőrök erre kivezetik János bácsit az udvarra, egy ásót hoznak és megmutatják neki, hogy hol ásson. János bácsi nagy nyugalommal elkezd ásni, és hamarosan kiás egy zsírosbödönt. A rendőrök ráripakodnak, hogy miért hazudott, hogy nincs zsírja. Mire János bácsi azt feleli, hogy nincs ebben semmi. Csodálkozva kérdezik a rendőrök János bácsit, hogy miért ásott el egy üres bödönt. – Hát új szomszédom jött – mondja János bácsi – és hát lekádereztem, kérem alássan.
Források
1951
Az orosz megszállóktól elkeseredett zsidók elmennek a bölcs rabbihoz és megkérdezik:
- Mit lehetne tenni, hogy az oroszok kivonuljanak Magyarországról?
A rabbi gondolkodik, majd így válaszol:
- Két módja van: az egyik természetes, a másik pedig csoda.
- ?????????
- A természetes az, amikor az angyalok leszállnak a mennyből, és olyan hangosan fújják meg a harsonáikat, hogy az oroszok azonnal kirohannak.
- És mi lenne a csoda?
- Ó, a csoda? Az az lenne, ha megérkezne az amerikai hadsereg!!
A cigányt titóista összeesküvésben való részvétel és kémkedés miatt tíz évi „nevelő" munkatáborra ítélik.
Megkérdezi a bíró:
- Van-e valamilyen megjegyzése az ítélethez?
- Nacccságos bíró uram, szeretném, ha sztahanovizálnák az ítéletet!
- Hogy-hogy?
- Hát mán úgy, hogy az eeső 5 évet valahogy csak leülöm, és a másodikat felajánlom a nagy Sztálinnak.
Egy felvonuláson a cigány Rákosit meglátva felköszön neki
- Laudetur Jesus Christus!
Rákosi megrökönyödve kérdezi
- Miért köszönsz te nekem így?
- Mert te vagy az Isten fia - feleli a cigány.
(Tulajdonképpen van benne valami, gondolja Rákosi.)
- És hogy köszönnél Sztálin elvtársnak?
- Laudetur Jesus Christus!
- És neki miért?
- Mert Sztálin az Isten - válaszolja a cigány.
Rákosi önelégülten elgondolkodik, majd felteszi a kérdést:
- Hogy köszönnél Trumannak?
- Laudetur Jesus Christus!
- Na de neki miért?
- Mert Truman a megváltó!
Rákosi meglátogatja Sztálint Moszkvában és megkérdezi tőle:
- Itt a Szovjetunióban vannak reakciósok?
- Igen, vannak.
- Hányan vannak?
- Kb. 8 vagy 9 millióan.
- Érdekes, nálunk, Magyarországon is pont ennyien vannak!
Egy paraszt bácsihoz kiszáll a rendőrség házkutatásra. Zsírt keresnek, de János bácsi közli velük, hogy neki bizony csak 1 kg zsírja van.
A rendőrök erre kivezetik János bácsit az udvarra, egy ásót hoznak és megmutatják neki, hogy hol ásson. János bácsi nagy nyugalommal elkezd ásni, és hamarosan kiás egy zsírosbödönt. A rendőrök ráripakodnak, hogy miért hazudott, hogy nincs zsírja. Mire János bácsi azt feleli, hogy nincs ebben semmi. Ezután kiásatják vele egészen a bödönt, felnyitják és valóban üres a bödön.
Csodálkozva kérdezik a rendőrök János bácsit, hogy miért ásott el egy üres bödönt.
- Hát új szomszédom jött - mondja János bácsi - és hát lekádereztem, kérem alássan.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő