A magyar gyapot 1934-ben

„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni.” – Már a ’30-as években is bizakodtak abban, hogy a hazai gyapottermesztés megoldhatja textiliparunk nyersanyagkérdését, és magyar alapanyagból előállíthatunk magyar pamutot. Az itt közölt, 1934–1935-ben keletkezett dokumentumok a gyapottermesztés megin-dítására tesznek javaslatot, de a kísérlet kudarcáról is beszámolnak.

Források

A kísérleti pamuttermesztés költségvetése

Méltóságos
budai Dr. GOLDBERGER LEÓ
m. kir. kormányfőtanácsos úrnak

BUDAPEST

Személyes tárgyalásunk alkalmával volt kegyes megbízni avval, hogy egy nagyobb mérvű kísérleti pamuttermelés költségvetését juttassam Méltóságodnak. Nagybecsű óhajának eleget téve, a kívánt költségvetést az alábbiakban van szerencsém Méltóságod elé terjeszteni:

A költségvetés alapja 1. - azaz Egy katasztrális hold

1. Földbér.....................................................................................................
2. Két szántás..............................................................................................
3. Egyengetés, porhanyítás......................................................................... 
4. 20 kg vetőmag, valamint 20 kg tartalék vetőmag,
    összesen 40 kg á 60 fillér.........................................................................
5. Vetés - ültetés - 4 napszám á 2 P............................................................
6. Gyomirtás - kapálás - 5 ízben á 4 napszám, 20 napszám á 2 P................
7. Aratási - szedési - költség 30 napszám á 2 P ..........................................
8. Az irányítás és ellenőrzés útiköltsége
    tehát vasút, autó, kocsi, valamint az ellenőrző
    közeg ellátási költsége, szálloda, étkezés stb. telepenként ...................

összesen......................................................................................................
2000 pengő
 2000
 1000

2400
 800
4000
6000


60 000

78 200 pengő

Ezt az összeget természetesen még fokozza az irányító közeg javadalmazása.

A kísérleti termelés természetesen nem hasonlítható össze egy normális termelés költségeivel, miután ez egyúttal egy oktató eljárás, amelyet nem lehet egyszerűen írásba foglalni, és a termelő gazdára bízni a továbbiakat. A magyar gazdának, nevezetesen a tudományosan képzett gazdáknak az a rossz szokásuk - ezt sajnálatos tapasztalatok alapján állíthatom - soha nem követik az írásos útmutatást, mert ennél ők maguk mindig jobbat akarnak tudni, s ez okozza rendesen a kísérleti sikertelenségeket. E téren annak kell történnie, amit a növényzet a különböző talaj és klimatikus viszonyok között megkövetel, és azt bárkinek is előbb meg kell tanulnia.
Egy-egy kísérleti telep kiterjedése lehetőleg öt kat. hold legyen, mert ez az a terület, amely már végleges konzekvenciát képes szolgáltatni. Egy 5 holdnál kisebb terület szakszerű kezelése és ellenőrzése túl drága lenne, egy nagyobb kísérleti telep viszont igen kockázatos volna.
Miután Méltóságod oly kísérleti termelést óhajt végeztetni, amelynek tanúságaképpen a pamuttermelést az egész országban mint egy új és gazdaságos mezőgazdasági ágat óhajt bemutatni azon célból, hogy a hazai textilipar szükségleteinek bizonyos hányadát a hazai termésből legyen képes fedezni, feltétlen fontos, hogy ezen kísérleti termelés a legnagyobb felkészültséggel, szaktudással, kellő szakértelemmel és abszolút pontossággal végeztessék annál is inkább, mert ha ezen kísérleti termelés a pamuttermelés létjogosultságát fogja bizonyítani - mint ahogyan ezt bizonyítani fogja is - Méltóságod egy akkora jótéteményt fejtett ki az egész ország érdekében, amelyért háláját Méltóságoddal szemben leróni soha nem lesz képes.
Mint Magyarország geológiai természetének alapos ismerője azt javasolom, hogy a kísérletek részint az Alföldön, részint pedig a Dunántúl ejtessenek meg. Ez két szempontból igen fontos, nevezetesen: hidegség és szárazság. Az Alföld melegebb, mint a hegyes, dombos Dunántúl, de veszélyesebb a talaj-menti fagyok miatt. Az Alföld ezentúl szárazabb, sokkal kevesebb csapadékkal bír, mint a Dunántúl. Ez a két körülmény azonban a pamuttermelésre igen lényeges kihatással van, sőt a termelés legfontosabb elemét képezi. Szerintem tehát a pamuttermelés a dunántúli oldalon sokkal biztosabb, mint az Alföldön, és ennek ellenére mégis szükségesnek tartom az Alföldön is kísérleti termelést végeztetni összehasonlítás szempontjából.
Az Alföldnek vannak rajongói, és ha a pamuttermelés már országszerte meg fog indulni, számos jelentkező akad majd avval az indokkal..."az én földem a bőséges termésű Alföldön terül el, tehát termelésre feltétlenül alkalmas". És hogy ez a tévhit senkit ne károsítson, szükséges a saját meggyőződés, nehogy később hatalmas összegek semmisüljenek meg egy elégtelen kísérleti termelés következtében, mert ennek a következményei bizonyára a gyáriparra hárulnának.
Véleményem szerint a kísérleti termelés a következő vidékeken volnának megejtendők:

A. Az Alföldön: Szeged környékén, Békés környékén, továbbá Szolnok, Szentes és Kalocsa vidékén.
B. A Dunántúlon pedig: Tolna, Baranya, Somogy és az egész balatoni körzet jöhet tekintetbe. Ezek a dombos-hegyes vidékek, melyeknek homokos, kavicsos talaja a pamuttermelésre szinte predesztinálva van, s amelyeknek déli fekvésű területei az Alföldtől még abban is különböznek, hogy a nyári csapadék sokkal bőségesebb, eltekintve attól, hogy a talaj menti fagyoknak nincsenek egyáltalán kitéve.

Miután én általánosan 5 kat. hold kiterjedésű kísérleti telepet javasoltam, egy-egy ily kísérleti telep hozzávetőleges költsége az előzetes költségvetés alapján cca a következőképpen alakulna:

1. katasztrális hold termelési költsége 182 pengő,

e szerint 5 kat. hold termelési költsége..........................
plusz kiszállási költség....................................................
összesen.........................................................................
910 P
600 P
 1510 P

10 drb. á 5 holdas kísérleti telep termelési és ellenőrzési költsége tehát hozzávetőlegesen 15 100 pengőt venne igénybe a szakközeg javadalmazásán kívül.
Végtelenül megtisztelve érzem magam az által, hogy Méltóságod ezen horribilis perspektívájú kérdéssel tanácsért hozzám fordult, és ezennel a legnagyobb készséggel igyekszem megadni mindazon szükséges felvilágosítást, mely a kérdéssel összefügg. A félreértések elkerülése céljából kénytelen vagyok még megemlíteni, hogy engem ez ügyben jelenleg még csak az erkölcsi sikerek érdekelnek, és nem az esetleges jövedelmek, melyek talán személyemre hárulnának. Miután én jelenleg a m. kir. pénzügyminisztérium megbízásából az országban a jobb fajta keleti dohányok honosítását vezetem, nem vagyok kereset nélküli, de kijelentem, a legnagyobb készséggel és odaadással hajlandó vagyok szerény tudásomat és bőséges tapasztalataimat Méltóságod rendelkezésére bocsátani, s eme magasztos cél eléréséhez Méltóságod mellé munkatársnak szegődni annál is inkább, hiszen köztudomású, hogy e cél eléréséért máris szinte lehetetlen módon küzdöttem minden érdem elismerése nélkül, ellenkezőleg egy hatalmas ellenséges tábor lett fáradozásom osztályrésze.
Kérem, fogadja Méltóságod megkülönböztetett nagyrabecsülésemet és vagyok

Budapest, 1934. január hó 6-án

mély tisztelettel
Schmidt Rezső

(Z 1349 Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. Ügyvezető Igazgatóság,
31. csomó, 144. tétel: dr. Buday Goldberger Leó levelezése)

Ezen a napon történt november 28.

1909

Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább

1924

A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább

1943

Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább

1960

Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább

1971

Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők