A magyar gyapot 1934-ben

„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni.” – Már a ’30-as években is bizakodtak abban, hogy a hazai gyapottermesztés megoldhatja textiliparunk nyersanyagkérdését, és magyar alapanyagból előállíthatunk magyar pamutot. Az itt közölt, 1934–1935-ben keletkezett dokumentumok a gyapottermesztés megin-dítására tesznek javaslatot, de a kísérlet kudarcáról is beszámolnak.

„Egyelőre óva intjük a gazdát a kockázatos kísérletezéstől."

A pamuttermesztés kérdésében dr. Koós Mihály ny. államtitkár, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója nyilatkozott a Közgazdaság című újságnak, 1934. július 4-én. A magyar gyapottermesztési kísérletekről elterjedt hírek nagy érdeklődést váltottak ki. „Nemcsak a magyar mezőgazdaság esetleges új termelési ágáról és ennek esélyeiről van szó, hanem egy fejlődő, nagy magyar iparág nyersanyagellátásáról is."
Az eredménytelen kísérletek mindenkit kétkedővé tettek, az Országos Mezőgazdasági Kamara mégis foglalkozott a kérdéssel. Úgy vélték, hogy a kísérleteket eddig nem a megfelelő talajon végezték, és az eredeti, egzotikus termelési helyről származó vetőmagvakat használták. Most már tudták, hogy a gyapot a jobb minőségű, meleg homoktalajokat kedveli, és vannak olyan vetőmagvak, amelyek Európában - Romániában és Bulgáriában - akklimatizálódtak. Ezekben az országokban teljes sikerű termelés folyik, így valószínű, hogy a magyar klíma alatt is lehet szó gyapottermelésről. Egy évvel korábban Kecskeméten folytak kísérletek Bulgáriából behozott magvakkal, amelyek a növény kifejlődése, beérése, sőt minősége tekintetében is eredményesnek bizonyultak.
Ez azonban a dolognak még csak a növénytani, természetrajzi része. „Nem nyert még megállapítást, hogy a gyapottermelés gazdaságos-e." Az Országos Mezőgazdasági Kamara kísérletei most ennek tisztázására irányulnak. Jelenleg kilenc birtokon, két-két hold területen folynak próbatermelések, amelyek a gazdaságosság kérdését is tisztázni akarják - hangsúlyozta a közgazdász.
„Tekintettel arra, hogy ez a kérdés még nincs eldöntve, nem bíztathatunk senkit, hogy nagy költséggel gyapotot próbáljon termelni, és egyelőre óva intjük a gazdát a kockázatos kísérletezéstől." Köszönet illeti Goldberger Leót, aki az Országos Mezőgazdasági Kamara rendelkezésére bocsátotta a három éves próbatermelés költségeit, 10 000 pengőt.
A fizikai feltételek kedvezőek - mutatott rá dr. Koós Mihály - Románia már exportra is termel gyapotot. Sok más termény, mint a barack, a tengeri, a paprika egzotikus eredetű akklimatizált növény. Miért éppen a gyapotot ne lehetne meghonosítani?
„Ismétlem azonban, hogy ez csak a kérdés természetrajzi oldala, s ma még kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a Szarka Nándor által Kecskeméten bulgáriai magvakból termesztett gyapot valóban nagy átalakulást hoz-e a magyar szövőipar nyersanyagellátásában." Szarka Nándor kísérletei azonban nem bizonyultak gazdaságosnak, sőt, éppen ráfizetett a pamutüzletre.
A magyar gyapot ügyével a textilesek 1935-től már nem foglalkoztak. A Pesti Tőzsde hasábjain 1934. november 3-án maga Goldberger Leó a nyersanyagkérdésről szólva éppen azt hangsúlyozta, hogy az egyedüli megoldás a deviza előteremtése, az ipari export fokozása. Ugyanitt 1935. április 11-én arra figyelmeztetett, hogy „az ipari autarkisztikus törekvéseknek is ésszerű határok között kell maradnia."
A Goldberger gyár a továbbiakban még nagyobb mértékben növelte exportját. A pótanyagok felhasználására tett kísérletek hasznosnak bizonyultak, mert a háború alatt a nyersanyagimport leállt, de magyar gyapot termesztésével akkor sem foglalkoztak.
Valóban nagy hasznot hozhatott volna a gyárnak, ha a legfontosabb nyersanyagát, a pamutot, vagyis a gyapotot hazai forrásokból szerezhette volna be. Ha valakinek, úgy G. Leónak súlyos gondokat vehetett volna le a válláról a hazai pamut. A pamutláz évében fel is kérte Schmidt Rezsőt, Magyarország geológiai természetének alapos ismerőjét a kísérleti pamuttermelés költségvetésének elkészítésére. A költségvetést 1934 januárjában megkapta. Annak készítője maga is a magyar pamuttermesztés lelkes és meg nem értett hívének mondta magát.
A lelkesedés ellenére az elképzelés igen óvatos volt. Mindössze tíz, egyenként öt holdas területen képzelte el a kísérleti termelést. Ennél nagyobb kísérleti telep létesítését már kockázatosnak tartotta.
1934. júniusban Goldberger Leó a felsőházban az 1934/35. évi költségvetés vitájában az árkérdéshez hozzászólva említette meg a magyar pamuttermelés kérdését.
Szarka Nándor kísérleteinek kudarcával a kérdés lekerült a napirendről, csak az '50-es években éledt újra. A monumentális kísérlet kimenetele végképp kijózanította a magyar pamuttermesztés szorgalmazóit.
Az idézett újságcikkeket a Goldberger gyárban gyűjtötték össze. A levéltári anyagban Z 1349, Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Ügyvezető Igazgatóság, 87-89. csomó, 607. tétel, Újságkivágatokban találhatók.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő