Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
A magyar gyapot 1934-ben
„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni.” – Már a ’30-as években is bizakodtak abban, hogy a hazai gyapottermesztés megoldhatja textiliparunk nyersanyagkérdését, és magyar alapanyagból előállíthatunk magyar pamutot. Az itt közölt, 1934–1935-ben keletkezett dokumentumok a gyapottermesztés megin-dítására tesznek javaslatot, de a kísérlet kudarcáról is beszámolnak.
Goldberger Leó felszólalása a pamuttermesztés ügyében
Buday-Goldberger Leó
felsőházi tag
Felszólalása
az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor.
Elmondotta a felsőház 1934. június hó 15-én tartott ülésén.
(Az árproblémához szólt hozzá.)
„E fejtegetésemben a textilcikkek árképződését veszem alapul, mégpedig azért, mert e cikkek nyersanyaga - legalább még egyelőre - az országban nem terem. Vajon nem fog-e teremni, azt nem tudom. A Magyar Mezőgazdasági Kamarának dicséretére váljék, hogy a pamuttermelés kérdésével megint foglalkozni kezd és remélem, hogy a földmívelésügyi minisztérium ezeket a kísérleteket messzemenően istápolni fogja. Nem mondom, hogy Magyarországon máról-holnapra annyi pamut fog teremni, amennyire az országnak szüksége van, de láttuk, hogy annakidején cukorrépa sem termett az országban, s voltak olyan idők, amikor még bor sem termett, a paprikát pedig délszaki növénynek tekintették. Ma Bulgáriában és Romániában - nemcsak Óromániában, hanem az elszakított részeken is - igen nagy reménnyel kecsegtető pamuttermelési kísérletekről beszélnek. Remélem, talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a főanyaga magyar pamutból fog készülni."
„Van ezután egy másik ilyen magyar cikk, a lenszalma. Valószínűleg mindannyian méltóztatnak tudni, hogy egy-két nagyobb textilgyárunknak sikerült az addig majdnem értéktelen lenszalmát, amelyet csak tüzelésre lehetett használni, feldolgozni, és belőle pamutot szurrogáló anyagot készíteni, ami a mezőgazdaságnak is hozadéktöbbletet fog biztosítani, és deviza-szempontból is elég értékes, mert ha az összes lenszalmát Magyarországon - 35 000 katasztrális holdat véve alapul - feldolgoztatjuk, 600-700 ezer dollárt takarítunk meg a pamutvásárlásnál.
(„Egyelőre azonban a pamutcikkek alapanyagát száz százalékig külföldről vagyunk kénytelenek vásárolni.")
Z 1349, 31. csomó, 144. tétel
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő