Bulgária hadat üzen Romániának az I. világháborúban.Tovább
Járt-e Jézus Bugyi községben 1957-ben?
„Bugyi község határában megjelent a Jézus, meztelenül, nagy szakállal az égből ereszkedett le. Annyira csúnya volt, hogy megijedtek tőle, hogy rendőrt hívtak, aki odament és megbilincselte, a bilincs lepattant a kezéről. A Jézus nyugodtan állva, kijelentette, hogy „száraz volt a tavasz, vizes a nyár, véres lesz az ősz, és télire nem marad ember.”
Bevezetés
Bármennyire is hihetetlen, de Jézus Krisztus 1957 nyarán többször is megjelent ... Bugyiban. A nagybetű nem a ruhadarab kiemelt tiszteletének köszönhető, egyszerűen csak a Pest megyei településre utal. A Magyar Szocialista Munkáspárt (= MSZMP) budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei című forráskiadvány szerkesztői munkálatai közben akadtam a csepeli pártbizottság iratanyagai közt arra az információs jelentésre, amit a Magyar Posztógyár párttitkára küldött a fenti megdöbbentő eseményről a budapesti csúcsszervnek.
A csepeli Magyar Posztógyárat Weiss Manfréd és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapította 1920. november 17-én, 25 millió korona alaptőkével Magyar Posztógyár Rt. néven. Miután a cég 1948-ban állami tulajdonba került, 1950. szeptember 1-jén a 8230/1948. Korm. sz. rendelet 3.§-a értelmében, a 90/6/1950. NT. határozat szerint
1956-ban, a forradalom leverése után az MSZMP XXI. kerületi szervezete november 8. és 10. között
1957. március végéig szervezetileg egységes volt a csepeli pártszervezet, egy időben indult a párt szervezése a lakókerületen és a gyári pártcsoportokban. A XXI. kerület és a Csepel Vas- és Fémművek ideiglenes intéző bizottságainak választásátA Magyar Posztógyárnak önálló MSZMP alapszervezete volt, és - bár a több mint 2600 vállalati dolgozóból csupán
- a Budapesti Pártbizottság 1957. augusztus 26-án jóváhagyta a Magyar Posztógyár üzemi pártszervezeténekAz idézett információs jelentést Kertész József, a Magyar Posztógyár MSZMP Végrehajtó Bizottságának titkára írta. A diktatórikus Kádár-rendszer igyekezett ellenőrizni nem csak a társadalom tagjainak tevékenységét, de azok gondolatait is, és a kontroll hatékony eszközének tartották a hangulat- és információs jelentéseket. A jelentésírók nem mindig a valóságot írták meg, hanem gyakran amit a jelentések olvasói látni akartak. Bár a pontos igazságot a jelentésekből kihámozni nagyon nehéz, sokszor lehetetlen, mégis
A posztógyár párttitkára ez esetben nemcsak a vezetés által elvárt folyamatokról: így a racionalizálás állásáról, a pártszervezés helyzetéről, a bérrendszer megítéléséről írt, de egy, a gyárban terjedő babonáról is beszámolt. A Fehér Könyv megjelenése, a sikeres május 1-jei felvonulás és a júniusi pártértekezlet után furcsán csóválhatták fejüket a csepeli pártbizottságon arra az „ideológiai zűrzavarra", miszerint „Kádár elvtárs [1956. november 1-jén] disszidált, elhagyta az ország területét." A hivatalos ideológia folyton visszatérő szereplője, a kapitalista restauráción fáradozó klerikális reakció nem tétlenkedett Csepelen sem: De a legfurább iromány mégiscsak a megbilincselt Jézusról szólhatott. A jelenésről szóló jelentés önmagában talán csak mulatságos lenne, de a legtanulságosabb a lap tetején található kézzel írott feljegyzés: „Jelentve lett a Bp-i PB-nek. Ezenkívül a posztógyári pártnapon a dolog meg lett cáfolva. Bp. VIII. 15." Csak azt sajnálhatjuk, hogy a pártnapokról és az aktívaértekezletekről készült jegyzőkönyvekben nem található további fejlemény az eseményről.
Ez után a rövid bevezető után lássák Önök is a majdnem pontosan fél évszázada, 1957 vibrálóan forró nyarán Bugyi község határában megesett „csodáról" szóló beszámolót!
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 01.
1916
1939
A II. világháború kezdete: a náci Németország megtámadja Lengyelországot.Tovább
1941
Németországban kötelezővé teszik a zsidóknak a sárga Dávid-csillag viselését.Tovább
1958
A Szoboszlay-per által halálra ítélt, többségében magyarokból álló csoport kivégzése Aradon.Tovább
1958
Az úttörőcsapatokban bevezették a kisdobos próbázást.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.
Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.
Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.
Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. július 9.
Miklós Dániel
főszerkesztő