Járt-e Jézus Bugyi községben 1957-ben?

„Bugyi község határában megjelent a Jézus, meztelenül, nagy szakállal az égből ereszkedett le. Annyira csúnya volt, hogy megijedtek tőle, hogy rendőrt hívtak, aki odament és megbilincselte, a bilincs lepattant a kezéről. A Jézus nyugodtan állva, kijelentette, hogy „száraz volt a tavasz, vizes a nyár, véres lesz az ősz, és télire nem marad ember.”

Bevezetés

Bármennyire is hihetetlen, de Jézus Krisztus 1957 nyarán többször is megjelent ... Bugyiban. A nagybetű nem a ruhadarab kiemelt tiszteletének köszönhető, egyszerűen csak a Pest megyei településre utal. A Magyar Szocialista Munkáspárt (= MSZMP) budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei című forráskiadvány szerkesztői munkálatai közben akadtam a csepeli pártbizottság iratanyagai közt arra az információs jelentésre, amit a Magyar Posztógyár párttitkára küldött a fenti megdöbbentő eseményről a budapesti csúcsszervnek.

A csepeli Magyar Posztógyárat Weiss Manfréd és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapította 1920. november 17-én, 25 millió korona alaptőkével Magyar Posztógyár Rt. néven. Miután a cég 1948-ban állami tulajdonba került, 1950. szeptember 1-jén a 8230/1948. Korm. sz. rendelet 3.§-a értelmében, a 90/6/1950. NT. határozat szerint

1956-ban, a forradalom leverése után az MSZMP XXI. kerületi szervezete november 8. és 10. között

1957. március végéig szervezetileg egységes volt a csepeli pártszervezet, egy időben indult a párt szervezése a lakókerületen és a gyári pártcsoportokban. A XXI. kerület és a Csepel Vas- és Fémművek ideiglenes intéző bizottságainak választását

A Magyar Posztógyárnak önálló MSZMP alapszervezete volt, és - bár a több mint 2600 vállalati dolgozóból csupán

- a Budapesti Pártbizottság 1957. augusztus 26-án jóváhagyta a Magyar Posztógyár üzemi pártszervezetének

Az idézett információs jelentést Kertész József, a Magyar Posztógyár MSZMP Végrehajtó Bizottságának titkára írta. A diktatórikus Kádár-rendszer igyekezett ellenőrizni nem csak a társadalom tagjainak tevékenységét, de azok gondolatait is, és a kontroll hatékony eszközének tartották a hangulat- és információs jelentéseket. A jelentésírók nem mindig a valóságot írták meg, hanem gyakran amit a jelentések olvasói látni akartak. Bár a pontos igazságot a jelentésekből kihámozni nagyon nehéz, sokszor lehetetlen, mégis

A posztógyár párttitkára ez esetben nemcsak a vezetés által elvárt folyamatokról: így a racionalizálás állásáról, a pártszervezés helyzetéről, a bérrendszer megítéléséről írt, de egy, a gyárban terjedő babonáról is beszámolt. A Fehér Könyv megjelenése, a sikeres május 1-jei felvonulás és a júniusi pártértekezlet után furcsán csóválhatták fejüket a csepeli pártbizottságon arra az „ideológiai zűrzavarra", miszerint „Kádár elvtárs [1956. november 1-jén] disszidált, elhagyta az ország területét." A hivatalos ideológia folyton visszatérő szereplője, a kapitalista restauráción fáradozó klerikális reakció nem tétlenkedett Csepelen sem:

De a legfurább iromány mégiscsak a megbilincselt Jézusról szólhatott. A jelenésről szóló jelentés önmagában talán csak mulatságos lenne, de a legtanulságosabb a lap tetején található kézzel írott feljegyzés: „Jelentve lett a Bp-i PB-nek. Ezenkívül a posztógyári pártnapon a dolog meg lett cáfolva. Bp. VIII. 15." Csak azt sajnálhatjuk, hogy a pártnapokról és az aktívaértekezletekről készült jegyzőkönyvekben nem található további fejlemény az eseményről.

Ez után a rövid bevezető után lássák Önök is a majdnem pontosan fél évszázada, 1957 vibrálóan forró nyarán Bugyi község határában megesett „csodáról" szóló beszámolót!

Ezen a napon történt május 28.

1940

A második világháborúban Németország elfoglalja Belgiumot – III. Lipót király feltétel nélkül kapitulál.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő