Az ÁVH-sok, országszerte – egyházi visszaemlékezések szerint – egy időpontban, éjjel, megrohanták a rendházakat – néhányat később – és a...Tovább
Jurij Gagarin Magyarországon
1961. augusztus 19–22.
Ma már nehéz kihámozni az egykorú tudósításokból, mi volt a pátoszos túlzás, mi a valóság Gagarin látogatásából. Kiemelkedően fontos esemény volt a világ első űrhajósának látogatása, mivel a fogadtatás bizonyította a szocializmus vélt fölényét, és jó szolgálatot tett az ’56-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek. Gagarinban az embert önmagáért is szerethették az emberek, mivel olyan tettet hajtott végre, amit azelőtt még senki, függetlenül attól, hogy sokan még az űrrepülés tényét sem hitték el.
Ajándékok, autogramok
Az ajándékok külön fejezetet érdemelnek Gagarin látogatásakor. A már említett 1961. augusztus 15-ei politikai bizottsági jegyzőkönyvben szerepelt, hogy Gagarin számára „megfelelő ajándékokról” kell gondoskodni. Ha Gagarin feleségével jön, akkor „az ajándékok biztosításánál az asszonyt is be kell kalkulálni”, s „költőpénzt kell rendelkezésére bocsátani”. Az emléktárgyak és ajándékok között, amelyekkel a Gagarin családot elhalmozták két bronzplakett is volt. Farkas Aladár Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai, amelyek megmintázásához a művész már az április 12-ei első űrrepülés hírére hozzáfogott. Az egyik bronzplakett a földgolyótól elszakadó, s a végtelen felé törő embert, a másik Jurij Gagarint és German Tyitovot ábrázolja. Gagarin köszönettel fogadta a művész figyelmességét. Az emberektől az első ajándékokat még Sztálinvárosban kapta Gagarin. A Baranya megyeiek ajándékát a megyei tanács elnöke adta át Komlón: a Zsolnay porcelángyár díszes kivitelű eozin vázát készített, külön erre az alkalomra Gagarinnak. Emellett számos más ajándékot adtak neki.
Az ajándékok adása mellett az autogram-kérésnek is különleges technikája alakult ki, hiszen az emberek minden praktikát bevetettek egy-egy Gagarin-aláírás megszerzéséért. Legtöbben megcímzett levelezőlapot adtak át Gagarinnak, és arra kérték, hogy aláírását küldje el postán a Szovjetunióból. Az újságírók lapjuk számára kértek néhány soros üdvözletet Gagarintól. Akik ajándékot adtak Gagarinnak, viszonzásképpen autogramot kértek. Az autogram-kérők között nemcsak az egyszerű és kíváncsi emberek tűntek fel, hanem megjelentek a politikusok, köztük Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is, aki ugyanúgy sorba állt, mint a többi ember. A Magyar Nemzet szerint a legötletesebb autogram-szerző Szabó József sárbogárdi postás volt, aki a sárbogárdi vasútállomáson szerezte meg Gagarin aláírását akkor, amikor Gagarin különvonata öt percre megállt Komlóról hazafelé jövet az állomáson. A
 |
Jurij Gagarin magyarországi látogatásakor autogramot ad |
Érdekességként megemlítjük, és forrásunkban is közöljük, hogy Gagarin 1961-ben még egyszer járt Magyarországon, igaz, csak átutazóban. Ezt bizonyítja az MSZMP KB Titkárságának 1961. október 5-én keltezett határozata, amely szerint Gagarin 1961. október 8-án, vasárnap átutazott Magyarországon. Az utazás nagyon rövid volt, mindössze egy órás, ugyanis 9 óra 10 perckor érkezett, és 10 óra 10 perckor már tovább is repült. A kormány tagjai fogadták Gagarin őrnagyot, a Ferihegyi repülőtéren villásreggelit adtak tiszteletére, s a sajtót és a televíziót is felkérték, hogy felvételeket készítsen róla. Talán Jurij Gagarin hirtelen bekövetkezett
is közrejátszhatott abban, hogy többé nem látogatott hazánkba.Ma már nehéz kihámozni az egykorú tudósításokból, levéltári forrásokból, mi volt a pátoszos túlzás, mi a valóság az egykori fogadtatás részleteiből. A kép, amelyet a háromnapos magyarországi látogatás után sokan megőriztek, rendkívül színes és gazdag. Gagarin egyszerűsége, közvetlensége, szerénysége és állandó mosolya meghódította Magyarországot is. A Kádár-rendszer kezdeti éveiben kiemelkedően fontos esemény volt a világ első űrhajósának látogatása, mivel a fogadtatás bizonyította a rendszer, a szocializmus-kommunizmus vélt fölényét. Gagarinban az embert, a szerény űrhajóst önmagáért is szerethették, és szívükbe zárhatták az emberek, mivel olyan tettet hajtott végre, amit azelőtt még senki, függetlenül attól, hogy sokan még az űrrepülés tényét sem hitték el. A látogatás minden percét megtervezték és megszervezték, s a látogatás kínálta lehetőséget a hivatalos propaganda is alaposan kihasználta.
A látogatás abból a szempontból is jó szolgálatot tett az ’56-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek, hogy egyfajta kaput nyitott a világra az emberek számára, mozgósítani tudott nagy tömegeket egy látványos és politikailag mindenképpen hasznot hozó látogatás érdekében. Ugyanakkor elterelte a figyelmet a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti fal felépítését követő nemzetközi válságról, amelyek súlyos háborús veszélyt jelentettek, illetőleg kimenetelét még nem lehetett biztosan tudni, hiszen a Magyar Néphadseregen belül is részleges mozgósításokat el.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 11.
1950
1958
Az Ifjú Gárda megalakulása. 1956-ban, a forradalom után megalakult ifjúsági csoportok kapták ezt a nevet.
Az Ifjú Gárda a KISZ...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő