Bevezetés

Ezt a címet adta egyik könyvének Sain Márton matematikus, matematikatörténész. Miért nincs „királyi út"? Mert a „legtökéletesebb tudomány", a matematika világában sem minden olyan tökéletes és fenséges, az eredményekért, a feladatok megoldásáért pedig meg kell küzdeni. Kemény munka nélkül a tehetség sem boldogul. A világhírű matematikus, Fejér Lipót számára sem jelentett röviden megválaszolható kérdést egy különleges szám rejtélyének feltárása és bebizonyítása.

Fejér Lipót (Pécs, 1880. február 9. - Budapest, 1959. október 15.) a 20. század egyik legjelentősebb matematikusa, a trigonometrikus sorok modern elméletének kidolgozója, az MTA tagja volt, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A világhírt már egyetemi hallgatóként kiérdemelte. 1906-ban adjunktus, 1911-ben nyilvános rendes tanár lett Kolozsvárott, ugyanezen évben Budapestre hívták meg a tudományegyetem egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Ő lett a budapesti tudományegyetem első, valóban világhírű matematikatanára, és csaknem fél évszázados munkássága alatt kiválóbbnál kiválóbb tanítványok tucatjait nevelte fel. Interpolatióról című munkájával elnyerte az MTA nagyjutalmát (1911-1917). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társulat matematikai-fizikai osztályának, a Bajor és a Lengyel Tudományos Akadémiának, illetve a Calcuttai Matematikai Társulatnak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós közé került. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű ember volt, baráti viszonyt ápolt Ady Endrével. Ő és Riesz Frigyes lett a világhírű magyar matematikai iskola megalapítója.

Fejér a Tanácsköztársaság utáni antiszemita légkörben sem ment külföldre, pedig csábító ajánlatok várták, itthon pedig 1944-ben katedrájától is megfosztották, és élete is veszélyben forgott. A csoportot, amelyet a nyilasok kivégzésre szántak, és amelynek ő is tagja volt, egy honvédtiszt mentette meg a haláltól. A legenda szerint a Bólyai János-díj átvételekor - amihez Jules Henri Poincaré (1854-1912), a századforduló híres francia matematikusa is gratulációját küldte - az egyetem egyik antiszemita beállítottságú tanára, tudván, hogy a professzor 1900 körül változtatta nevét Weiszről Fejérre, gúnyosan megkérdezte, vajon rokona-e ez a Fejér Lipót kiváló katolikus teológusunknak, Fejér Ignácnak? Erre Eötvös Loránd rezzenéstelen arccal megjegyezte: „igen, a törvénytelen fia".

Az alább közölt levélváltás kezdeményezője a maga szakterületén Fejérnél nem kisebb egyéniség, Goldberger Leó (Budapest, 1878. május 2. - Mauthausen, 1945. május 5.), a Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a magyar textilipar korszerűsítője, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója volt. 1900-ban, jogi tanulmányainak befejezése után a Goldberger-cég szolgálatába lépett. 1905-ben, amikor a vállalatot családi részvénytársasággá alakították át, igazgatósági tag és ügyvezető igazgató, 1908-ban vezérigazgató, 1910-ben elnök-vezérigazgató lett. Megszervezte a textilkivitelt és nemzetközi hírnevet szerzett a vállalatnak. Az 1920-as években kapcsolatba került a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, és a Horthy-korszakban a gazdasági intézmények és egyesületek egész sorában töltött be vezető tisztséget. A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) és a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa és 1935-től felsőházi tag volt. 1944-ben nem követte kiváltott és Portugáliába menekített rokonságát, hanem önként csatlakozott a többi deportálthoz. Néhány nappal mauthauseni szabadulása után éhen halt.

A textilipar koronázatlan királya nem csupán saját szakmájában volt elismert és népszerű, hanem a fővárosi úri társaság életének is meghatározó alakjává vált. Mindenkit ismert, aki „számított", beleértve a politikai, a tudományos, az irodalmi és a kulturális élet személyiségeit. Ismerte és tisztelte az ekkor már világhírű matematikus Fejér Lipótot is, és nagy tisztelettel fordult hozzá egy matematikai kuriózum rejtélyének feloldásáért. A tisztelet kölcsönösnek bizonyult. A kiváló matematikus - aki a rejtélyes feladványt nem ismerte - nem átallott azonnal tollat ragadni, és válaszában alaposan kifejtette a megoldást. A levélváltásból megtudhatjuk, hogy régi jó barátot tiszteltek egymásban, valamikor együtt nyaraltak a Semmeringen (Ausztria), illetve, hogy Goldberger Leó nevelt lánya, Popper Edit Fejér Lipót hallgatója volt.

A levelek jelzete: Z 675 Goldberger Leó iratai, 15. csomó, 66. tétel