A Magyar Demokrata Fórumhoz tartozó fiatalok szándéknyilatkozatot fogadtak el arról, hogy ifjúsági mozgalmat indítanak. Kinyilvánították,...Tovább
Nincs királyi út!
A textilkirály és a matematikus
Az alább közölt levélváltás kezdeményezője a maga szakterületén elismert és népszerű, Goldberger Leó, aki a fővárosi úri társaság életének is meghatározó alakja volt. Ismerte és tisztelte az ekkor már világhírű matematikus Fejér Lipótot, és nagy tisztelettel fordult hozzá egy matematikai kuriózum rejtélyének feloldásáért. A tisztelet kölcsönösnek bizonyult. A kiváló matematikus – aki a rejtélyes feladványt nem ismerte – nem átallott azonnal tollat ragadni, és válaszában alaposan kifejtette a megoldást.
Bevezetés
Ezt a címet adta egyik könyvének Sain Márton matematikus, matematikatörténész. Miért nincs „királyi út"? Mert a „legtökéletesebb tudomány", a matematika világában sem minden olyan tökéletes és fenséges, az eredményekért, a feladatok megoldásáért pedig meg kell küzdeni. Kemény munka nélkül a tehetség sem boldogul. A világhírű matematikus, Fejér Lipót számára sem jelentett röviden megválaszolható kérdést egy különleges szám rejtélyének feltárása és bebizonyítása.
Fejér Lipót (Pécs, 1880. február 9. - Budapest, 1959. október 15.) a 20. század egyik legjelentősebb matematikusa, a trigonometrikus sorok modern elméletének kidolgozója, az MTA tagja volt, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A világhírt már egyetemi hallgatóként kiérdemelte. 1906-ban adjunktus, 1911-ben nyilvános rendes tanár lett Kolozsvárott, ugyanezen évben Budapestre hívták meg a tudományegyetem egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Ő lett a budapesti tudományegyetem első, valóban világhírű matematikatanára, és csaknem fél évszázados munkássága alatt kiválóbbnál kiválóbb tanítványok tucatjait nevelte fel. Interpolatióról című munkájával elnyerte az MTA nagyjutalmát (1911-1917). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társulat matematikai-fizikai osztályának, a Bajor és a Lengyel Tudományos Akadémiának, illetve a Calcuttai Matematikai Társulatnak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós közé került. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű ember volt, baráti viszonyt ápolt Ady Endrével. Ő és Riesz Frigyes lett a világhírű magyar matematikai iskola megalapítója.
Fejér a Tanácsköztársaság utáni antiszemita légkörben sem ment külföldre, pedig csábító ajánlatok várták, itthon pedig 1944-ben katedrájától is megfosztották, és élete is veszélyben forgott. A csoportot, amelyet a nyilasok kivégzésre szántak, és amelynek ő is tagja volt, egy honvédtiszt mentette meg a haláltól. A legenda szerint a Bólyai János-díj átvételekor - amihez Jules Henri Poincaré (1854-1912), a századforduló híres francia matematikusa is gratulációját küldte - az egyetem egyik antiszemita beállítottságú tanára, tudván, hogy a professzor 1900 körül változtatta nevét Weiszről Fejérre, gúnyosan megkérdezte, vajon rokona-e ez a Fejér Lipót kiváló katolikus teológusunknak, Fejér Ignácnak? Erre Eötvös Loránd rezzenéstelen arccal megjegyezte: „igen, a törvénytelen fia".
Az alább közölt levélváltás kezdeményezője a maga szakterületén Fejérnél nem kisebb egyéniség, Goldberger Leó (Budapest, 1878. május 2. - Mauthausen, 1945. május 5.), a Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a magyar textilipar korszerűsítője, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója volt. 1900-ban, jogi tanulmányainak befejezése után a Goldberger-cég szolgálatába lépett. 1905-ben, amikor a vállalatot családi részvénytársasággá alakították át, igazgatósági tag és ügyvezető igazgató, 1908-ban vezérigazgató, 1910-ben elnök-vezérigazgató lett. Megszervezte a textilkivitelt és nemzetközi hírnevet szerzett a vállalatnak. Az 1920-as években kapcsolatba került a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, és a Horthy-korszakban a gazdasági intézmények és egyesületek egész sorában töltött be vezető tisztséget. A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) és a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa és 1935-től felsőházi tag volt. 1944-ben nem követte kiváltott és Portugáliába menekített rokonságát, hanem önként csatlakozott a többi deportálthoz. Néhány nappal mauthauseni szabadulása után éhen halt.
A textilipar koronázatlan királya nem csupán saját szakmájában volt elismert és népszerű, hanem a fővárosi úri társaság életének is meghatározó alakjává vált. Mindenkit ismert, aki „számított", beleértve a politikai, a tudományos, az irodalmi és a kulturális élet személyiségeit. Ismerte és tisztelte az ekkor már világhírű matematikus Fejér Lipótot is, és nagy tisztelettel fordult hozzá egy matematikai kuriózum rejtélyének feloldásáért. A tisztelet kölcsönösnek bizonyult. A kiváló matematikus - aki a rejtélyes feladványt nem ismerte - nem átallott azonnal tollat ragadni, és válaszában alaposan kifejtette a megoldást. A levélváltásból megtudhatjuk, hogy régi jó barátot tiszteltek egymásban, valamikor együtt nyaraltak a Semmeringen (Ausztria), illetve, hogy Goldberger Leó nevelt lánya, Popper Edit Fejér Lipót hallgatója volt.
A levelek jelzete: Z 675 Goldberger Leó iratai, 15. csomó, 66. tétel
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 17.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Beköszöntő
Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből
Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.
Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.
De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.
Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.
Budapest, 2021. április 16.
A szerkesztők