Sikertelen nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérlet Bécsben, osztrák náci puccsisták megölik Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt.Tovább
Mindszenty József amerikai menedéke. Új források az ÁBTL-ben a bíboros édesanyjának elhunytával kapcsolatban
Pehm Józsefné, Kovács Borbála 1960. február 5-én, péntek hajnalban távozott az élők sorából. A témával korábban akkor foglalkoztunk, amikor Anthony Pearce budapesti munkásságát mutattuk be, amely során kissé felületesen, a bulvárlapok színvonalán számolt be Mindszenty bíboros amerikai menedékéről. Ezúttal azt kívánjuk még részletesebben áttekinteni, milyen lépéseket tett a Robinnak becézett és tapasztalatlan Robert Gordon Pym Mannock Reuters-tudósító, amikor február 5-én értesült az amerikai követségtől a bíboros édesanyjának az elhalálozásáról. Jelen tanulmány Mindszenty bíboros elhunyta 50. évfordulójának évében jelenik meg.
A magyar kémelhárítás Mannockot hírszerzőgyanús személyként tartotta nyilván, hiszen Alexander Gall[1] utódjaként szoros kapcsolatokat ápolt mind a brit, mind az amerikai követséggel. Ennek megfelelően lehallgatták a telefonhívásait, rögzítették a leadott tudósításait és külső figyelés alá is vonták, valamint a magyar tolmácsa[2] is rendszeresen jelentett róla. (Lásd: az 1. sz. Mellékletet!)
A már ismert amerikai dokumentumok
A vizsgálódást kezdjük azzal az amerikai anyaggal, amelyeket 1960. február 5-én, pénteken Garret Ackerson[3] adott le Washingtonba. Az ügyvivő táviratban[4] jelentette, hogy Mindszenty édesanyja elhunyt és a temetése február 7-én, vasárnap délután lesz. Ackerson úgy döntött, hogy két diplomatája részére – a konkrét ok meghatározása nélkül – utazási engedélyért folyamodik a Külügyminisztériumhoz (innen: KÜM), hogy részt vehessenek a temetésen.[5] Február 8-án, hétfőn az ügyvivő sürgősséggel az alábbiakat jelentette Herter külügyminiszternek. Mivel az amerikai utazási kérelemre a KÜM-től nem érkezett válasz, a követségről senki sem volt jelen. Részt vett azonban az olasz követ[6] és felesége, továbbá a francia követ[7] és felesége, valamint a francia konzul. A február 5-én hirtelenjében megerősített rendőrségi jelenlétet a temetés reggelén visszavonták. Pearce,[8] az Associated Press és Mannock,[9] a Reuters tudósítói szintén értesítették a KÜM-öt a részvételi szándékukról, azonban a tárca fenyegetése miatt nem utaztak el a faluba.[10]
Ackerson ügyvivő és a bécsi nagykövetség részére Mitchell Tanen[11] beosztott amerikai diplomata az eseményekről – különös tekintettel a két nyugati tudósító viselkedésére – belső emlékeztetőt is készített. Értesülvén az amerikait diplomatától a halálhírről, Pearce és Mannock február 6-án, szombaton felkeresték Tanent a Széchenyi rakparti lakásán. Azt kívánták megmagyarázni, miért nem utaznak le a másnapi temetésre. Kiderült, hogy már azzal a ténnyel is tisztában voltak, hogy Csehimindszent nem esik a tiltott határzónába.[12] Megerősítették, hogy a KÜM Sajtóosztálya – Polgár Endre[13] személyében – a két tudósítótól értesült a váratlan eseményről. A Sajtóosztály mozgásba lendülhetett, mivel annak vezetője, Várkonyi Péter[14] öt óra múltán visszahívta Pearce-t, és azt ajánlotta, hogy ne vegyenek részt az eseményen.[15]
Mindszenty József szobra szülőfalujában, Csehimindszenten.
Forrás: Wikimedia Commons
Február 10-én az amerikai követségen egy hosszabb levelet[16] is megfogalmaztak Robert McKisson,[17] az amerikai Külügyminisztérium (State Department) magyar referense részére. Ebből is kitűnik, hogy a követséget Mindszenty családja értesítette táviratban a halálesetről. A távirat délelőtt tizenegy előtt érkezett meg. Erről a magyar kémelhárítás vélhetően nem szerzett tudomást, vagy legalábbis nem akadályozta meg az üzenet kézbesítését. Ilyen módon a követségre hárult annak a feladata, hogy a szomorú eseményről értesítse a bíborost. Ezt a magyarul tudó Louis Toplosky[18] végezte el az ügyvivő utasítására, majd Ackerson is felkereste Mindszentyt.
Egy másik diplomatát az ügyvivő arra utasított, hogy tájékoztassa a Reuters (Mannock) és az AP (Pearce) budapesti tudósítóit. A két újságíró tehát a követségtől szerzett tudomást az édesanya elhunytáról. Ackerson saját maga értesítette a budapesti francia és az olasz követet, hiszen a két misszióvezető járt a követségi misékre, és feltételezhető volt, hogy szívesen elmennének a temetésre is. A dolgok úgy alakultak, hogy az olasz követi házaspár és a francia követ felesége valóban le is utaztak Csehimindszentre. Február 8-án, hétfőn az olasz követség egyik alkalmazottja – aki szintén ellátogatott a faluba – személyesen tájékoztatta Mindszentyt a temetés lefolyásáról. A fenti diplomatákkal ellentétben a két tudósító a magyar KÜM fenyegetéseinek[19] hatására megfutamodott. Adtak ugyan tudósítást a halálesetről, de nem utaztak le a faluba.[20] Arra a valószínűtlen lehetőségre készülve, hogy Mindszenty netán elmenne a temetésre, a rendőrség nagy létszámot rendelt a faluba.[21]
Az új levéltári források
Most pedig tekintsük át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelt és eddig nem publikált forrásokat. A Mannockról vezetett személyi dossziéban összesen hat ilyent találtunk. A temetést megelőzően Mannock óvatosan tudakozódott az MTI-nél. A lehallgatott telefonhívására február 5-én 11.24-kor minden bizonnyal közvetlenül az Ackersontól kapott tájékoztatása nyomán került sor. Mannock egyszerű és kényelmes megoldást választott: a tolmácsával, Gazdagnéval felhívatta az MTI-beli kapcsolatát, Reményit, és tőle próbálta megszerezni a Mindszenty édesanyjával kapcsolatos alapvető információkat. (Lásd: a 2. sz. Mellékletet!) Egyáltalán nem is gondolt arra, hogy a hivatalos magyar oldal éppen az ő hívása nyomán szerzett először tudomást a fejleményekről. Kapkodásával Mannock valójában tehát riadóztatta a magyar hivatalokat és arra késztette azokat, hogy fellépjenek a potenciális veszélyhelyzet elhárítására. Ráadásul egy ilyen esemény kezelésére előzetesen sem az amerikai követség, sem pedig a magyar KÜM nem készült fel.
A temetést követően Mannock a nyugati diplomáciai körökben is igyekezett tájékozódni. A temetés estéjén telefonon hívta Fabrizio Francot a rezidenciáján. (Lásd: a 3. sz. Mellékletet!) A virágnyelven folytatott beszélgetésből kitűnik, hogy az olasz követ tudott arról, hogy Mannock és Pearce a magyarok „tanácsára” végül nem mentek le Csehimindszentre. Azzal, hogy a követ belevágott Mannock szavaiba, egyértelműen jelezni tudta nemtetszését. És a lehallgatott vonalon természetesen nem adott semmilyen érdemleges felvilágosítást. Nyugtázta, hogy ő maga jelen volt, de a feleségét már nem említette meg.
Egy óra múltán, tehát még február 7-én este, Mannock a francia követnél is jelentkezett. (Lásd: a 4. sz. Mellékletet!) Ebben a beszélgetésben már elhangzott a „temetés” szó, miközben az olasz követtel korábban csupán egy közelebbről meg nem határozott „vidéki” utazásról beszéltek. Paul-Boncour kijavította Mannock állítását: ő maga nem, csak a felesége volt jelen a temetésen, aki a Mindszenty által küldött koszorút adta át a temetkezést végzőknek.[22] Azt a tényt a követ azonban elárulta, hogy a temetés reggelén felkereste Mindszentyt. Egyúttal jelezte, hogy ehhez több hozzáfűznivalója nincs.
Február 5-én Mannock adott előzetes tudósítást a Reuters bécsi központjának. (Lásd: az 5. sz. Mellékletet!) Az információkat részben az amerikai és a brit követségtől, részben pedig a korábban említett Reményitől telefonon kaphatta. Ez utóbbi magyarázhatja, hogy a Borbála nevet Barbarának értette. Az anyag helyesen állította viszont, hogy a faluja nevét felvevő Mindszenty igen szoros viszonyt ápolt az édesanyjával. Az is helytálló, hogy személyesen 1959 karácsonyán találkoztak utoljára. Ugyanakkor alapvetően téves az a közlés, hogy ehhez a szabályok „lazítására” volt szükség. Pehm Jánosné már 1956 decemberében felkereshette a fiát.[23] A követség valóban szabályozta a látogatásokat, mégpedig oly módon, hogy a vallási ünnepekkor legfeljebb két rokon jöhetett, akik többnyire a misszió épületében töltötték az éjszakát. További példa az édesanya látogatására a Balogh Margit által közreadott nagyszerű életrajzban található fénykép is, amely 1958 húsvétján készült.[24]
Mindszenty József és az édesanyja 1959-ben az amerikai követségen.
Forrás: Mindszenty Társaság
Itt jegyezzük meg, hogy február 5-én természetesen Pearce is adott le tudósítást, amelynek elfogott szövegét a kémelhárítás Mannock dossziéjában helyezte el. (Lásd: a 6. sz. Mellékletet!) Az AP tudósító precízebb volt, nem értette félre az édesanya keresztnevét. És azt is megadta, hogy a hír nyugati – követségi – forrásokból származott. Helyesen közölte továbbá, hogy Pehm Józsefné a megengedett gyakorisággal látogatta a menedékben élő fiát. Az viszont nem pontos, hogy „rajta kívül a bíboros senkivel sem találkozott a követségi személyzeten kívül.”[25] Ugyanis az édesanya nem egyedül utazott fel Budapestre, hanem mindig elkísérte az egyik lánya.[26] Az Ügyeletes tiszt naplójának tanúsága szerint Mindszentyt a gyóntatója, Városi Ferenc is látogatta, már 1956. december 14-én és 16-án.[27] Tény azonban, hogy a State Department, okulva az 1956. november elején történt kellemetlen esetből, amikor is Mindszenty két alkalommal is beszélgethetett – de interjút nem adott – a követség épületében oltalomra lelt nyugati újságírók egy csoportjával, majd az ott elhangzottak kiszivárogtak, az óvatossá váló tárca nem engedélyezte az ilyen jellegű látogatásokat.[28]
1960. december 19-én a feletteseivel feszült viszonyban lévő Mannock végleg távozott Magyarországról.[29] Rövidre sikerült kiküldetése alapján azt szűrhetjük le, hogy túlzott óvatosságból nem fejtett ki különösebb érdeklődést Mindszenty bíboros menedéke iránt, pedig erre pl. a temetés kiváló lehetőséget adott volna. Ez a mulasztás annál is inkább kirívó, mivel más vidéki helyszínekre viszont szívesen utazott. Az is sokatmondó, hogy az egyik magyar ügynöknek bulváros színezetű mondatban beszélt a halálesetről, és nem tulajdonított annak különösebb jelentőséget.[30] 1960 márciusában pedig, amikor látogatási lehetőséget kért az Egyházügyi Hivatalban, nem tervezte, hogy Mindszenty menedékével kapcsolatban is érdeklődni fog (Lásd: az 1. sz. Mellékletet!).
Az újonnan feltárt forrásokkal azonban még pontosabb képet rajzolhatunk a Mindszenty bíboros életében olyan fontos szerepet játszó édesanya elhalálozásáról, a temetésével kapcsolatban létrejött hírláncról, valamint arról, hogy miként hunyászkodott meg a magyar KÜM fenyegetései előtt a Reuters tudósítója és Anthony Pearce – ami a nyugati diplomáciai testületben visszatetszést keltett.
1. sz. Melléklet
BM II/2-b Jelentés
Dátum: 1960. március 16.
Adta: ”Gombos”
Vette: Földes Ferenc r. szds.
„Jelentem, hogy Mannock látogatást kíván tenni az Egyházügyi Hivatal vezetőjénél. Sok olyan kérdést kíván feltenni, mondotta G-nek[31] – amelyre ő nyilván nehezen tud majd válaszolni. G. kérdésére hozzáfűzte, hogy fogas kérdései között nem szerepel Mindszenty ügye.”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (106.)
2. sz. Melléklet
BM II/10-a Jelentés
Dátum: 1960. február 5. 11.24.
Mannock lakásáról Gazdagné telefonon hívja Reményit[32] (MTI).
„Gazdagné félbeszakítja Reményit, mert a főnöke Mindszenty anyjának a halálával kapcsolatban akar néhány kérdést feltenni. Reményi megígéri, vissza fogja hívni Mannockot a válasszal.
Gazdagné: Na, most az a kérdése a főnökömnek, hogy hogy [sic!] hívták a nénit, hány éves volt, miből élt, miben halt meg, szóval minden ilyen …
Reményi: Aha, szóval minden ilyen szép dolog …
G: Hát, én nem tudom, hogy miért érdekes ez, de azért kérdi. Ha ezeket mind ki tudná kutatni neki, …
… Mannock megszakítja, érdeklődik, mi a válasz a feltett kérdésekre. Reményi vissza fogja hívni.”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (233–234).
3. sz. Melléklet
BM II/10-a Jelentés
Dátum: 1960. február 7. 18.34.
Mannock telefonon hívja Fabrizio Franco olasz követet a lakásán.[33]
„Mannock: Bocsásson meg, gróf úr, hogy zavarom, de azt hallottam, hogy Ön holnap vidékre megy. És azt szeretném kérdezni, hogy esetleg lehetséges lenne-e Önt felhívnom, amikor visszatér onnan. Ugyanis mi[34] kaptunk egy kis – egy kis – szóval egy kis tanácsot arra vonatkozólag, hogy
Franco: (belevág) hogy ne menjenek.
M: Igen, hogy ne menjünk.
F: Értem, értem, jól van. Szóval én kb. 6 vagy 7 órakor leszek ismét itt.
M: Köszönöm szépen.
F: Tehát holnap este itthon leszek.
M: Tehát a lakásán …
F: Itt, ahol most felhívott engem.
M: Értem, nagyon köszönöm.”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (236.)
4. sz. Melléklet
BM II/10-a Jelentés
Dátum: 1960. február 7. 19.34.[35]
Mannock telefonon hívja Paul-Boncour-t.
„Mannock: Bocsánat a zavarásért, de úgy tudom, hogy Ön ott volt a temetésen.
Paul-Boncour: Nem, én nem voltam. A feleségem[36] elment oda, és átadta a temetkezőknek a bíboros által adott koszorút.
M: Értem.
P: Pontosan ennyit tettünk.
M: Értem, csak a felesége.
P: A feleségem. Én személyesen ma reggel felkerestem a bíborost, és aztán a feleségem továbbment arra a helyre a bíboros koszorújával.
M: Oh, értem! A temetés feltételezem nagyon csendesen folyt le, ugye?
P: Hát, erre vonatkozólag nincs semmi mondanivalóm, azt hiszem, csendes volt valóban, de sajnos ez hatáskörömön kívül esik, és nem tudok semmit sem mondani.
M: Értem, köszönöm szépen! Viszontlátásra!”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (233–235).
5. sz. Melléklet
BM Jelentés[37]
1960. február 5.
„Mannock, a Reuters tudósítója közli febr. 5-én:
Mrs. Barbara [sic!] Pehm, Mindszenty József bíborosnak, a magyar római katolikus hercegprímásnak anyja ma otthonában, a nyugat-magyarországi Csehimindszent faluban elhunyt, jutott ma Budapesten tudomásra. A bíboros, aki 1956. november 4-én, amikor a szovjet tankok elkezdték a magyar felkelést leverni, az Egyesült Államok követségén keresett menedéket, mélységesen ragaszkodott anyjához, az egyszerű paraszt asszonyhoz, közlik megbízható források. Mindszenty bíboros, aki egyházi nevét szülőfalujától vette át, karácsonykor látta utoljára az anyját, amikor azt a szabályt, hogy tilos a követségen látogatókat fogadnia, ideiglenesen meglazították. Mrs. Pehmnek, aki egy gazdaságból élt, melyet egyik fia vezet, akkor is engedélyeztek alkalomszerű látogatásokat a fiánál,[38] amikor a kommunista kormány 1949-ben életfogytiglani börtönre ítélte. A temetést vasárnap tartják, megbízható források szerint. [Mannock] még ígéretet tesz, hogy ha egyáltalán lesz mód rá, tudósítást fog közölni még a temetésről is.”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (243.)
6. sz. Melléklet
BM Jelentés
1960. február 5.
„Pearce, AP közli febr. 5-én:
Mrs. Borbála Pehm, Mindszenty bíboros anyja ma falusi parasztházában a nyugat-magyarországi Csehimindszenten meghalt, közölték ma itteni[39] nyugati[40] források. Mindszenty bíboros, egész Magyarország prímása, aki magányos menedékben az itteni U.S. követségen, most elvesztette a legutolsó és hozzá legközelebb álló kapcsolatot a külvilággal. A 67 éves bíboros 1956. november 4-én keresett menedéket a követségen, miután a szovjet tankok bevonultak Budapestre, hogy leverjék a 13 nappal azelőtt kitört felkelést. Miután a lázadás kiszabadította, öt napig élvezte a szabadságot, először azután, hogy a kommunisták 1948 karácsonyán letartóztatták. Anyja, amilyen gyakran tudta, meglátogatta őt a követségen lévő háromszobás lakrészében. Rajta kívül a bíboros senkivel sem találkozott a követségi személyzeten kívül. Újságírókat nem engedtek hozzá, és most az anyja haláláról szóló hírt nem ismert úton kapta meg. A bíboros családja német származású, és ő magyarosította a nevét faluja nevének felvételével, amikor 1944-ben először lett püspök.”
Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 (243.)
[1] Henderson Alexander Gall (1927–2025) Reuters tudósító 1957–1959 között dolgozott Magyarországon.
[2] „Gáborné” (1924–?) eleinte a Reuters tolmácsaként, majd a UPI hírügynökség budapesti tudósítójaként dolgozott. Ebben a minőségében szabad bejárása volt az amerikai követségre és rendszeres vendége volt a diplomáciai rendezvényeknek, illetve számos nyugati újságíróval ápolt kapcsolatot. Rendszeresen jelentett a kémelhárításnak, annak utasításait betartotta. 1959–1969 között tartották nyilván ügynökként. (HU-ÁBTL-3.1.5.-O-13448/2 209.)
[3] Garret G. Ackerson Jr. (1904–1992) 1935–1940 között másod-, majd első titkári rangban dolgozott a budapesti követségen. Az USA rendkívüli követe Argentínában (1955–1957) között. Innen került másodszor Budapestre, ahol ideiglenes ügyvivőként szolgált 1957. július 1-je és 1961 februárja között. Gyanítható, hogy a State Department választása többek között azért esett rá, mert Wailes-hez hasonlóan követi rangú diplomata volt, illetve a menedékes ügyekben rendelkezett némi latin-amerikai tapasztalattal. Ilyenformán Ackerson lett az első olyan amerikai ügyvivő, akivel Mindszenty bíboros huzamosabb időt (1957–1961 között három és fél évet) töltött el „egy fedél” alatt. Lánya, Rhoda Ackerson (1937–2021) édesapja második kihelyezése során is gyakran tartózkodott Budapesten, és látogatta Mindszenty bíboros vasárnapi miséit. Ackerson részletes életpályáját és a Mindszenty bíborossal ápolt kapcsolatát lásd: Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: A házigazda és vendége. Garret G. Ackerson és Mindszenty József bíboros (1957–1961). Budapest, 2021.
[4] A Christian Herter külügyminiszternek címzett távirat angol szövegét lásd in: Deák – Somorjai: i. m. 37.
[5] Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970. Bp., 2019. 273.
[6] Gróf Fabrizio Franco (1903–?) 1954–1960 között volt az Olasz Köztársaság budapesti misszióvezetője. Második felesége, a prágai származású Lobkowitz Ida hercegnő. A követ befogadta a rezidenciájára az akkor már szovjet fogságban lévő Maléter Pál feleségét, Gyenes Juditot.
[7] Jean Paul-Boncour (1898–1973) 1956–1962 között rendkívüli követ Budapesten. A megbízólevelét 1956. június 8-án nyújtotta át. Lásd: Kecskés D. Gusztáv: Magyar–francia kapcsolatok 1945–1990. Források. Bp., 2013. 751.
[8] Anthony Pearce (1919–2008). Budapesti tevékenységével kapcsolatban lásd: Deák András Miklós: A bulvársajtó szemüvegén át – Mindszenty bíboros menedéke egy nyugati újságíró tudósításaiban (1959–1962). ArchívNet, 2024. 5–6. sz. https://www.archivnet.hu/a-bulvarsajto-szemuvegen-mindszenty-biboros-menedeke-egy-nyugati-ujsagiro-tudositasaiban-1959-1962 (Letöltve: 2025. július 2.)
[9] Robert Mannock (1930–?), a „Fürge” fedőnévvel nyilvántartott újságíró személyi dossziéját a kémelhárítás 1959. december 19-én nyitotta meg.
[10] Deák – Somorjai: i. m. 541.
[11] Mitchell Gurton „Ted” Tanen (1926–2004) 1959–1961 között II. o. titkár volt a budapesti amerikai követségen. 1951-ben lépett külügyi szolgálatba, ahol 1978-ig az Egyesült Államok Tájékoztatási Ügynöksége (United States Information Agency, USIA) kiküldöttjeként kulturális ügyekkel foglalkozott.
[12] Erről a brit követség tájékoztatta őket.
[13] Polgár Endre (1926–1989) diplomata, személye nem tévesztendő össze Polgár Dénes (1912–2009) MTI tudósítóval.
[14] Várkonyi Péter (1931–2008) a KÜM Sajtóosztály vezetője (1958–1961). Kádár János miniszterelnök titkára (1961–1965), majd az MSZMP KB-ben Kádár János első titkár titkárságának vezetője (1965–1968). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, miniszterhelyettes (1969), államtitkár (1971–1980). A Népszabadság főszerkesztője (1980–1983). Külügyminiszter (1983–1989), majd washingtoni nagykövet (1989–1990).
[15] Deák – Somorjai: i. m. 542–544.
[16] Deák – Somorjai – Zinner: i. .m. 273–275.
[17] Robert M. McKisson a Kelet-európai Ügyosztály magyar referense.
[18] Louis Joseph Toplosky (1918–1970) II. osztályú titkár aktívan kivette részét a Mindszenty személye körüli teendőkben: ő adta át neki a sajtóanyagokat, ha kellett, tolmácsolt, elvégezte a bíboros levelei értelmezésének és fordításának munkáját. Dokumentálta továbbá az anyagokat, jelentette az üzeneteit és kívánságait az ideiglenes ügyvivőnek, továbbá figyelemmel követte a „vendég” kedélyállapotának hullámzásait.
[19] A KÜM első opciója az utazás adminisztratív megakadályozása lett volna, ám Csehimindszent nem esett a határmenti zónába. Ekkor következett az a tanács, hogy a leutazással és az abból következő tudósításokkal ne veszítsék el a KÜM jóindulatát. Lásd: Deák: i. m.
[20] Uo.
[21] A temetésről Balogh Margit három fényképet is közölt. Balogh Margit: Mindszenty József (1982–1975). Bp., 2015. 1089.
[21] HU-ÁBTL-3.1.5.-O-113951124.
[22] A bíboros koszorújának küldését Balogh Margit is említi: Balogh: i. m. 1124.
[23] Deák – Somorjai – Zinner: i. m. 100.
[24] Balogh: i. m. 1089.
[25] HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 243.
[26] Például 1957 karácsonyán is. Ekkor rendelkezett úgy Ackerson ügyvivő, hogy két amerikai diplomata gépkocsival fuvarozza le őket a faluba. Deák – Somorjai – Zinner: i. m. 212–213.
[27] Deák – Somorjai – Zinner: i. m. 98.
[28] Az ügyet részletesen lásd: Balogh Margit: Egy amerikai újságíró „interjúja” Mindszenty Józseffel 1956 novemberében, Múltunk, 2011. 2. sz. 176–204.
[29] Utódja Wilhelm Krasser (1924–1979) lett.
[30] BM II/2-b Jelentés. Dátum: 1960. február 25. Adta: „Galambos”. Vette: Szabó István r. szds. „Galambos” az előző napon meglátogatta Mannockot. Egy, a témáit illetően csapongó beszélgetés során Mannock „említette, hogy meghalt Mindszentynek az édesanyja 85 éves korában. Nevetve mesélte, hogy Kodály megnősült és elvett egy 22 éves fiatal lányt, és hogy már gyereke is lesz.” (HU-ÁBTL-3.1.5.-O-11395 94.)
[31] „Gombos” ügynöknek.
[32] Reményi pontos személyazonosságát nem sikerült megállapítanunk.
[33] A beszélgetés olasz nyelven folyt.
[34] Értsd: Mannock és Pearce.
[35] Tehát egy órával a Fabrizio Francoval folytatott beszélgetését követően.
[36] Lobkowitz Ida.
[37] A jelentés legépelésének kelte 1960. február 9. A Belügyminisztérium ehhez az anyaghoz csatolta Pearce szintén február 5-i tudósítását Pehm Józsefné, Kovács Borbála elhalálozásáról.
[38] Értsd: a menedékben tartózkodó Mindszenty bíborosnál.
[39] Értsd: budapesti.
[40] Pearce azt jelzi, hogy az értesülés forrása nem az MTI volt.
Ezen a napon történt július 25.
1934
1957
Elindult Moszkvába az Express Ifjúsági Utazási Iroda és Szolgáltató Vállalat szervezésében utazó turisták első csoportja.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő