Egy statisztikus bevételi és kiadási naplóiból

Kovács Alajos, a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal igazgatója

„Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. [...] Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!"

Bevezető

Kovács Alajos a magyar statisztika eddigi történetének - mind munkásságát, mind pedig hazai és nemzetközi elismertségét tekintve - egyik legkiemelkedőbb alakja volt.

1877-ben született Gyöngyöspüspökiben, és 1963-ban hunyt el Budapesten. A budapesti tudományegyetemen 1898-ban állam- és jogtudományi diplomát szerzett, s még ugyanebben az évben a Statisztikai Hivatal szolgálatába állt, ahol gyorsan megindult a felfelé vezető úton. Elsősorban a demográfia terén tűnt ki tehetségével. Közreműködött az 1900-as és az 1910-es népszámlálások lebonyolításában, anyagának szerkesztésében, elemzésében és kiadásában. Az 1910-es népszámlálásban már vezető szerepet játszott.

Az I. világháború utáni összeomlást követően részt vállalt a béketárgyalások előkészítésében, sőt a Magyar Békeküldöttség szakértőjeként részt is vett a tárgyalásokon Neuillyben.

 
Kovács Alajos  

Az 1920-as népszámlálást az ő irányításával tartották. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

1924-ben - helyettes államtitkári ranggal - a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának nevezték ki, 1936-ban pedig - a Hivatal vezetői státuszának időközbeni megváltoztatása következtében - elnökként ment nyugdíjba. Nyugdíjazása alkalmából államtitkári címet kapott.

Több nemzeti statisztikai társaság (mexikói, finn) tiszteletbeli tagjává, 1926-ban pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézet rendes tagjává választották. 1930 októberében a kormányzótól megkapta a Corvin-koszorút. A két világháború között a névmagyarosítás egyik élharcosa volt. Tudományos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Az 1938-as bécsi döntésnél is részt vett a tárgyalásokon az Imrédy-kormány statisztikai szakértőjeként.

1945 áprilisától a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti osztálya népellenesség vádjával folyamatosan zaklatta. 1945. október 6-án „újra" letartóztatták, és a Toloncházba internálták. Az internálásból 1946. április 13-án szabadult. 1948-ban a népbíróság a háború előtti politikai tevékenységéért öt év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. 1949 novemberében a Népbíróságok Országos Tanácsa büntetését két évre mérsékelte, s ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, ezért végül is 1948. december 7-től 1950. április 4-ig ült börtönben.

1949. április 13-án kizárták a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából.

1951. június 29-től 1953. augusztus 27-ig - mint volt horthysta államtitkár, illetve a Magyar-német Társaság társelnöke - a Szabolcs-Szatmár megyei Gáva községben kitelepítettként egy egyszobás lakrészben lakott feleségével együtt.

Halála után hagyatéka a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába került. E hatalmas anyag feldolgozása során kerültek elő sorszámmal ellátott Bevételi és kiadási naplói. 18, ceruzával, saját kezűleg írt napló került elő a hagyatékból, amelyek 1906. augusztus 1-től 1961. november 6-ig, azaz több mint 55 éven át tartalmazzák a szerző családjának bevételeit és kiadásait. (A 13. sorszámú napló még nem került elő, s az is lehet, hogy az adatok feljegyzését Kovács Alajos 1961 novembere után is folytatta.) Már egymagában ezért is hatalmas forrásértékűek e naplók, de Kovács Alajos az „anyagiak könyvelésével" párhuzamosan a napi étkezéseket is feljegyezte a reggelitől a vacsoráig. És ami még ezeknél is érdekesebb, időnként, röviden - „Pro memoria!" vagy "NB" indítással - élete kritikus eseményei is bekerültek a naplóiba.

A 6. számú naplójában a miskolci 10/II. hadtápzászlóaljhoz való bevonulása állomásairól, illetve a zászlóalj tisztikaráról tesz említést. Eközben napról napra nyomon követhetjük kisebb nagyobb kiadásait, vásárlásait. Mivel e tételek hosszú oldalakon való bemutatása türelmet követel az olvasótól, ezért ízelítőül csak egy rövidebb részletet mutatunk be, ami egyúttal utal a szerző életére is. Ezek a feljegyzések jól mutatják, hogy szerzőjük mennyire aprólékos, szinte mániákusan precíz volt. Önkényesen kiemeltünk egy 1915 januárjától áprilisáig tartó bejegyzéssort.

Forrásközlésünk második részében a 15. és a 16. sorszámú naplók beírásaiból, pro memoriáiból közlünk bejegyzéseket, amelyek már a szerző II. világháború utáni sorsát mutatják be. Kovács Alajos az ellene lefolytatott népbírósági eljárásról, elítéltetéséről, valamint a börtönbeli állapotokról, illetve az ott vele kapcsolatba került emberekről ír. Érdemes végigolvasni a névsort, hiszen olyan személyeket találunk ott, akiknek a neve ma is ismerősen cseng. Elég csak Eszterházy Pál hercegre, Hóman Bálintra, Rácz Jenőre, Dálnoki Veress Lajosra utalni, illetve Lénárd Ödön piarista szerzetesre, aki ekkoriban kezdte évtizedekig tartó, többször megszakított börtönéveit. Mellettük neves egyházi személyek, Baranyay Jusztin, Páter Kerkay Jenő is társa volt a börtönben. Találkozhatunk Matolcsy Mátyással is, akit a napisajtó emleget manapság. Érdekes, hogy a naplóíró sok ismert személynél nem utal a foglalkozásra, a kevésbé ismerteknél viszont általában odaírja a hivatali titulust, vagy a szakmai végzettséget.

Később beszámol kitelepítéséről, illetve annak körülményeiről is, amit a napló szenvtelen hangvétele szerint belenyugvással tűr.

A naplórészlet bejegyzéseit a mai helyesírási szabályoknak megfelelően, de a korjelző kifejezések megtartásával közlöm.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő