Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
Egy statisztikus bevételi és kiadási naplóiból
Kovács Alajos, a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal igazgatója
„Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. [...] Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!"
2.
Részlet a Bevételi és kiadási napló 15. kötetéből
(1945-1950)
[1945.] Ápr 13-án letartóztattak és csak júni. 28-án kerültem szabad lábra! 2½ hónapig voltam fogságban; ápr. 13-20. a II. ker. kapit[ányság]on; ápr. 20. - máj. 4. az Andrássy út 60-ban. és máj. 4-től a Markó u-ban.
Megjegyzendő név:
Cserna János!
[...]
1945. okt. 6-án újra letartóztattak és a Tolonc házban internáltak.
[...]
Pro memoria!
1946. ápr. 13-án szabadultam az internálásból hála legyen az örök Istennek! 1946. febr. 14-ig voltam a Toloncházban onnan a Buda-Dél táborba helyeztek át. Előnye is volt tisztább volta, viszont rosszabb volt a hálóhely (deszkapriccs), azon kívül febr. 22-től munkára is ki kellett menni. Először az óbudai hajógyárba kellett kijárni, ahol d. e fűrészeléssel és műszerek smirglizésével foglalkoztam. Közben 10 napi vesztegzár volt, amikor nem lehetett kimenni. Ápr. 6-tól az Elektromos Művekhez helyeztek át, ahol a könyvtárba osztottak be. Itt nekem kedvemre való munkát végeztem. Mindennél többet ért azonban a teljes szabadulás, amely ápr. 12-én jött „Korára való tekintettel". N[ota]B[ene]! 1946. jan. 7-én is volt közben népbírósági tárgyalásom, amelyen az ügyvédem újra kérte az elnapolást azzal, hogy míg fogságban vagyok, nem tudja a védelmet ellátni, mert nekem a védelemhez iratokat, újságcikkeket kell előkeresnem. A népbíróság helyet adott a kérelemnek, sőt az ügyvédre bízta, hogy ő jelentse, ha a védelemmel elkészül, akkor tűzik ki a tárgyalás napját. Pontosan azon a napon szabadultam, mint amelyen tavaly letartóztattak!
[...]
NB! Okt. 3-ra megint ki volt tűzve tárgyalásom, de újra elnapolták egy igazságügyminiszteri rendeletre való hivatkozással, amely a szabadlábon lévő vádlottak ügyét általánosságban elnapolta a foglyos ügyek javára.
[...]
Dec. 9-re tévedésből kitűzött tárgyalást újra elhalasztották.
[...]
[1947.] Jún. 19-re tárgyalás kitűzve. Betegség miatt elhalaszt[va].
Pro memoria!
1948. dec. 6-án volt a tárgyalásom. A Tutsek Gusztáv tanács (ügyész Kertész Endre) a nélkül, hogy érveimet meghallgatta volna, 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Azonnal letartóztattak, és másnap a Gyűjtőfogházba vittek. Ott a jobb I. osztályon helyeztek el: 1949. júl. 19-én a j[obb] III-ba, onnan dec. 12-én a Kisfogházba kerültem. Eleinte minden héten lehetett írni, és bármenyi levelet kapni. Újságot is járathattunk febr. 15-ig. Hetenkint 5 kilós élelmi csomagot lehetett kapni, a szennyes ruhát hetenkint hazaküldeni, helyette minden héten hazulról tisztát kaphattunk. Az újságot már febr. 15-én beszüntették; a csomagot redukálták 2 kilóra, amit csak két hetenként kaphattunk. Levél helyett csak lev[elező] lapot írhattunk, és kívülről is csak hetenkint egy levelet, később egy lev[elező] lapot írhattak. Dec. végén a csomagot végkép beszüntették, azután csak pénzért lehetett „spejzolni", de csak két hetenként 15 frtig, amiben a cigaretta is bent volt. Eleinte a könyvtárból könyveket kaptunk, amelyeket hetenként cseréltek. Fokozatosan elvették a saját könyveinket, azután nem adtak a k[öny]vtárból, elvették a nyelvtani könyveket is, végül már csak az imakönyvek maradtak. A beszélőt, ami 6 hetenként volt, később 2 hónapra tolták ki. Nov. 4-én (1949) a
büntetésemet 2 évre mérsékelte és ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, így 1950 ápr. 4-én szabadultam. A negyed elengedése iránt beadott kérelmemet elutasította az igazságügyminiszter. Ápr. 4-én reggel ½ 8 kor léptem át a Gyűjtő fogház kapuját. továbbá sógorom Szikora Ernő és Kis János jó barátom vártak rám, és borultak a nyakamba. Hála legyen a jó Istennek, hogy kiszabadított!Osztályvezető volt Mihalicska őrm[ester]! helyettese Tündik!
[...]
Új kezdés
1950. ápr. 5. Fogságból hoztam 81. 50 [forint]
[...]
Fogolytársaim 1948 dec. 7. - 1950. ápr. 4.
Egy cellában hosszabb, rövidebb ideig:
- Karsai Géza Beszkárt (Berhida)
- Oláh József, hentes, Zalaegerszeg
- Eisenstock Gyula, Beszkárt főtisztv[iselő], Szabóky u. 51.
- Cz. Kiss József, hentes, Kaszaper, Csanád m.
- Ács Bálint, földműv[es], viceházm[ester], Lajos u. 91.
- Götz Géza, cs[endőr] alezr[edes], Czegléd
- Széki Gábor, detekt[ív]
- Draskóczy László, textilkeresk[edő], Wekerle S[ándor] u.
- Gigler Péter, Nyim, Somogy m[egye]
- Bonyhádi Imre, Bosch cégnél
- Bánkövi Henrik, főhadnagy
- Hegedűs Attila „ Kresz G[éza] u. 53/3.
- Mészáros Zoltán, kultuszmin[isztériumi] mérnök
- Kiss-Orosz László dr., elmeorvos, Szász K[ároly] u. 2.
- Regéczi Kiss Zoltán dr., újságíró, ügyvéd
- Varga Pál, postatiszt, Jászberény
- Zuber Gyula dr. f[öld]m[űvelésügyi]min[isztérium], munkásügyek, Makó
- Horváth Gyula dr., vár[osi], tanácsnok „
- Czibere Kálmán, ügyvéd, Miskolc
- Reviczky György, vízitárs[ulati]. ig˙[azgató] mérnök, Mátészalka
- Jambrich János, földbirt[okos], Somogy m.
- Rivészy József, őrnagy
- Máté István, párttitkár
- Szabó Józsefné, X. Állomás u. 24.
- Nagy Valér, főkap[itány]
- Kovács József, r[endőr] tan[ácsos]
- Drinóczy Mihály máv[ MÁV] intéző Drin Kat.[?] R[ákos]palota Bethlen u 107.
- dr. Ráthonyi Zoltán min[isztériumi] o[osztály]tan[ácsos]
- Arany Bálint, golyóscsapágy mérn[ök], Abonyi u. 6.
- Csekmey Hoffmann Lajos, újságíró
- Perényi Géza cs[endőr] ezr[edes], főispán, B[alassa]gyarmat
- Vásárhelyi Zoltán vámsz. főtan[ácsos], Bocskay u. 3
- Csurilla Lajos r[ómai] k[katolikus] pléb[ános]rk Kenézlő
- Ardai Tibor jezsuita, Szeged, apja Csalog u. 50
- Széchenyi László ig[azságügyi] min[misztériumi] számv[evőségi] tan[ácsos]ig. min. számv.
- Bajai László r[endőr] fog[almazó], anyja Pitithőriné [?], Csillag u. 35
- Hegedűs László, ezredes, Nárcisz u. 24., özv. Segesváryné
- Vásáry Miklós, földbirt[okos], Debrecen
- b[áró] Brandenstein Antal, ezredes, Rákosliget II. 33.
- Lázár János, százados
- dr. Solty Ernő, min[iszteri] tan[ácsos], Föld[művelésügyi] min[isztérium]
- dr. Walton Ágoston, ügyvéd, Iskola u. 8.
- Kunder Antal, v[olt]
- dr. Jancsurkó Gábor, ügyvéd, Újvidék
- Dálnoki Veres Lajos, vezérezredes
- Lénárt Ödön, piarista, Bp.
- Dorosy Dezső, kuriai tan[ács] eln[ök], Király u. 65 (szab[adul] V. 14)
- Kékessy Rudolf, gyáros, Vác
- Francsics László, Mabi alig[azgató]
- Bardócz Vilmos Ibusz tisztv[iselő]
- Bagaméri József, százados
- Siménfalvy Sándor, min[misztériumi] o[sztály]főn[ök] Belügy[minisztérium]
- Náray Szabó István műegy[etemi] tan[ár], Tass v[ezér] u. 20.
- Császár Elemér „ - „
- Papp Gusztáv, tábl[a]bíró, Debrecen
- Fekésházy[?] László, árv[aszéki] ülnök, Nyíregyh[áza]
- Deák Gedeon, őrnagy
- Péter György, százados
- Füvessy Imre, p[énz]ü[gyi] számt[iszt] Kecskemét
- Halász Zoltán hadbíró, őrn[agy]
- Horváth Zoltán, ezredes
- Miskolczy Ágost, kormány sz[óvivő]. Margit kör[út] 56. (szab[adul] V. 26)
- Gribovszky György, r[endőr] főfelügy[elő]
- Kisházi Mihály, képv[iselő] Esztergom
Egyéb foglyok, akikkel ott találkoztam vagy megismerkedtem:
- Tasnády Nagy András [popup title="v[olt]. min[iszter]" format="Default click" activate="click" close text="Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügy-miniszter volt."]
- Antal István „
Rácz Jenő „
Szakváry Emil „
Törs Tibor [...] aleln[ök]
Sándor Jenő, min[isztériumi] o[sztály]főn[ök]
Toma Frigyes, mérn[ök], kam[arai]titk[ár], Schwarzer F u. 4.
Ilovszky János
Juhász János, ügyvéd, Szolnok
Matolcsy Mátyás
Lukács Béla
Koller N. színész
Kozmovszky Tibor
Hóman Bálint
Róth Kálmán, bányaig[azgató]
Ficzere Jenő, főszolgab[író] Tiszafüred
Szabó János Beszkar[t] ig[azgató]
Fodor István képv[iselő] Szeged
Stirling György, Kultuszmin[isztériumi] tisztv[iselő]
Stefler, orvosjelölt
Pastinszky Miklós, tanár, Ráday u. 22.
Sztankovits István, kereskedő, Hegyalja út (szab[adult] Tromb[itás] út 28.[-ba])
Dózsa László, r[endőr] fog[almazó], Légrádi u. 11.
Sárkány Kálmán, t[örvény]széki tanácselnök, Csák, Ostrom u. sarka
Keresztessy, min[iszteri] tan[ácsos] Kultusz[minisztérium]
Hetessy Kálmán, hadbíró
Kádár Mihály, orvos
Tóth Ferenc, „
Lengyel Zoltán, „
Gecsó Lajos, ügyvéd
Mocsár József, Ecsed, csendőr
Temesváry László, N. Bozsok eln[ök]
Felicides Román, államtitk[ár]
h[erce]g Esterházy Pál
Gr[óf] Széchenyi György, főispán
Gáspár Jenő író
Váró Andor, újságíró
Magasházy László
Sibelka-Perleberg Artur, min[iszteri] tan[ácsos]
Billnitzer N., altábornagy
Horváth Gábor, Eszterh[ázy] jogtanácsosa
Kerkay N jezsuita ActioCat[olica]
Bóka László vil[ági] pap
Vid N., jezsuita
Vajkay bankár Markó u. 7.
Földes, nagykereskedés, (Fürst ... 7/b)?
Baranyay Jusztin
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
1905
1910
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
1916
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
1956
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
1956
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő