Fazakas György naplója Budapest ostromáról

„Mára virradó éjjel rendkívül erős tüzérségi becsapódások voltak. Sztalinorgona is lőtt. A házban rengeteg ablak betört. A mi ablakunk jól tartott, csak az üveg repedt meg. A p. németek felrobbantották a lakásom előtti ágyúkat. Az ablak keretestül kiesett, az ajtó zárja is tönkrement. Egy láda az utcára kiesett. Most már az utcáról be lehet lépni a lakásba. Sándor tegnap még átmentett egy pár dolgot egy ládában. A konyha, ahol lakunk a külső bejárati ajtónál sérült meg. Egy szilánk a falat átütötte, a ládák védtek meg. A csendőrök és a nyilasok az éjjel elmentek a Várba.”

 

Fazakas György

 
Fazakas György
Kolozsváron született 1913-ban, régi nemesi-értelmiségi családban. A román megszállás miatt anyagilag ellehetetlenülő család 1928-ban költözött át Magyarországra. Tanulmányait Kolozsváron, Debrecenben és Budapesten végezte, itt szerzett építőmérnöki diplomát. A háború előtt fontosabb megbízásai közé tartozott a medvei Duna-híd, az Árpád-híd és a Ferihegyi repülőtér előkészítése, tervezése és kivitelezése. Katonai kiképzést 1937-1938-ban kapott, 1939-ben és 1940-ben rövid időre ismét mozgósították a kárpátaljai, majd az erdélyi bevonulás miatt. Hosszabb szolgálatot 1943 nyarától 1944 márciusáig a megszálló erőknél teljesített a . Budapest ostroma idején a városban maradt. A napló ezt az időszakot mutatja be.

A háborút követően fontos szerepet játszott a Kossuth-híd megépítésében, az Árpád-híd befejezésében, az Erzsébet-híd újjáépítésében, végül a metró (M2) létrejöttében, amelynek fő kivitelező mérnöke volt. Cikkei számos hazai- és külföldi folyóiratban jelentek meg, a mélyépítés- és különösen a metróépítés egyik legelismertebb hazai

volt.

 
 

A felrobbantott
Ferenc József (Szabadság) híd

Fazakas György életútja egyike azoknak a keresztény középosztályhoz tartozó műszaki értelmiségiekének, akik a háborút megelőző jelentős gazdasági fellendüléshez szakértelműkkel hozzájárultak, majd a háború után az ország újjáépítését és fejlesztését szakmailag irányították. A kommunista diktatúra évei alatt soha nem volt párttag, éppen ezért sem pozícióban, sem pedig anyagilag nem részesült az őt megillető megbecsülésben. Munkájával viszont az ország infrastruktúrájának fejlesztéséhez kézzelfogható módon járult hozzá. Fazakas György 98 éves korában, 2011-ben hunyt el.

A napló keletkezéséről senkinek nem volt tudomása a családban, vagy ha volt is, létezése kiesett a családi emlékezetből. A naplót Fazakas György halála után, lakásában találtuk meg. A család egy része már az ostrom idején is a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér környéki utcákban lakott, a napló írója például a Siroki utca 3/a sz. alatt. A feljegyzések tehát elsősorban az ostrom XI. kerületi tükrét adják vissza.

A napló egyes adatainak ellenőrzéséhez vagy kiegészítéséhez a külső forrásokon és a családi emlékezeten túl rendelkezésre áll egy életút interjú, amit nagyobbik lánya, Fazakas Margit készített 2000-ben.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 30.

1912

Karl May német regényíró (*1842)Tovább

1945

Somogyszob községet elfoglalják a szovjet csapatok az második világháború után.Tovább

1954

Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok vívó (*1882)Tovább

1981

Ronald Reagan elleni gyilkossági kísérlet.Tovább

1988

Megalakul a mai Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő