Történetek a kisvasúton

„Az igazgatók tegyenek meg mindent a vasúton bejáró tanulók számának apasztására. Evégből figyelmeztessék a szülőket a vasúton való bejárás egészségügyi, erkölcsi és tanulmányi szempontból való hátrányaira, és igyekezzenek a tehetősebb szülőket reávenni, hogy gyerme-keiket inkább internátusba, vagy magánellátásba adják.”


 

Források - 1. Tanulók a „tanulókocsiba” - a. Rendelet a vasúton utazó bejáró diákok megrendszabályozására

Másolat
Másolat hivatalos használatra az 50752/1931. K. M. számhoz.
540-5/6-1931. sz. alatt valamennyi tanker[ületi] kir[ályi] főigazgatósághoz és a pécsi m[agyar] kir[ályi] középiskolai tanárképző intézethez intézett rendeletének másolata.

Tárgy: Tanulók magatartása vasúti utazásnál

M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi Miniszternek!

A középiskolákba vasúton bejáró tanulóknak utazás közben tanúsított magaviselete ellen igen sok jogos panasz merült fel. Abból a célból, hogy ezeknek a tanulóknak erkölcsi épsége megóvassék, és magaviseletük ne lehessen többé a felnőtt utasok szemében megbotránkoztató, a vasúton bejáró középiskolai tanulók ügyében a következőket rendelem:

1./ Az igazgatók tegyenek meg mindent a vasúton bejáró tanulók számának apasztására. Evégből figyelmeztessék a szülőket a vasúton való bejárás egészségügyi, erkölcsi és tanulmá-nyi szempontból való hátrányaira, és igyekezzenek a tehetősebb szülőket reávenni, hogy gyermekeiket inkább internátusba, vagy magánellátásba adják.

2./ Vasúton való bejárásra csak legalább jó magaviseletű tanulóknak adjanak engedélyt abban az esetben, ha az otthonról való távollét nem haladja meg a 9, legföljebb 9 ½ órát. Rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén a kir. Főigazgatóság az iskola igazgató-jának javaslatára ezen általános rendelkezés elől kivételt engedélyezhet.

3./ A bejáró tanulók a pályaudvartól az iskoláig és vissza, zárt kettős rendekben tartoznak menni az igazgatótól kirendelt felügyelő tanuló vezetése alatt.

4./ A bejáró tanulók kötelesek a vasút igazgatósága részéről rendelkezésre bocsátott „tanulókocsikban” vagy „tanulószakaszokban” utazni. Ha valamely vonatnál csak III. osztályú tanulókocsi, vagy szakasz van, kötelesek ebben helyet foglalni, még abban az esetben is, ha módjukban volna magasabb kocsiosztályt igénybe venni. A leánytanulók, ha részükre külön kocsik, vagy szakaszok vannak kijelölve, ezekben kötelesek utazni. Más kocsiban a tanuló csak akkor foglalhat helyet, ha szülője, vagy más felnőtt hozzátartozója kíséretében utazik.

5./ A tanulókocsikban, valamint a tanulószakaszokban a dohányzás, kártyázás, vagy más sze-rencsejáték, a kocsik és berendezési tárgyaknak rongálása, bepiszkítása, étel és egyéb hulladékok elszórása, a folyosókon való tolongás vagy futkosás, valamint a mozgásban lévő vonatról való leugrás, vagy arra való felugrás szigorúan tilos.

6./ A fentiek betartásán az igazgatótól kirendelt felügyelő tanuló őrködök, akinek kötelessége az ellenszegülő tanulót az iskola igazgatójánál feljelenteni. Az igazgató az ügyet kivizsgálja és a rendetlenkedő tanulót megfelelő fegyelmi büntetésben részesíti; az olyan tanulótól, aki ellen harmadízben érkezik megokolt panasz, a tanulói igazolványt megvonja.

7./ Ha valamely tanuló, a 4./ pont utolsó mondatában jelzett kivételes esettől eltekintve, nem utaznék a kijelölt tanulókocsiban, vagy szakaszban, akkor a vonatkísérő kalauz joga és kötelessége őt erre felszólítani, illetőleg szükség esetén nevét és iskoláját tanuló igazolványából megállapítani és őt a legközelebbi állomás főnökének bejelenteni, aki az üzletvezetőség útján erről az iskola igazgatóságát megfelelő további eljárás végett (1., 6. pontok) értesíti.

[8./] Az iskolák igazgatói, vagy tanárai időnként menjenek ki az érkező és induló vonatokhoz és személyesen ellenőrizzék a tanulóknak magatartását. Nagyon kívánatos, hogy évenkint kétszer-háromszor – váratlanul – egy-egy tanár a tanulók által használt vonaton velük együtt utazzék.

9./ 1928. év 98128. V. sz. rendeletemet, amelyben a Katholikus Háziasszonyok Orsz[ágos] Szövetségének azt az ajánlatát elfogadtam, hogy vasúti missziói útján a vasúton hazautazó tanulókat a budapesti keleti, nyugati és kelenföldi, továbbá a miskolczi, győri és szegedi pályaudvarokon a vonat indulásáig megfelelő gondozásban részesíti, továbbra is fenntartom.

Erről a kir. főigazgatóságot tudomás és további eljárás végett értesítem.

Budapest, 1931. évi január hó 13-án.

A miniszter rendeletéből:
dr. Kőrös László s. k. min[isztériumi] o[sztály]tanácsos.

A hivatalos másolat hiteléül: [olvashatlan aláírás]
min[inisztériumi] o[sztály]hiv[hivatali] igazgató

Jelzet: MOL Z 1612, 1931/138. sz. ügyirat – Magyar Országos Levéltár. Alföldi Első Gazdasági Vasút Rt.

Ezen a napon történt október 02.

1924

A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő