Véget ér a verduni csata, az első világháború egyik legfontosabb ütközete.Tovább
Egy nyilas képviselő hihetetlen kalandjai a Szovjetunióban
„A Rátz Kálmánnal folytatott, s nekem megküldött feljegyzésére hivatkozva közlöm, hogy okvetlenül tartózkodjon attól, hogy ígéreteket tegyen Rátznak magyar és szovjet filharmoni-kusok szovjetunióbeli és magyarországi koncertjével kapcsolatban, illetve semmilyen segítsé-get ne nyújtson neki az itteni levéltárak és könyvtárak anyagának tanulmányozásában. Rátz igényeinek kielégítését a színházakkal való megismerkedésre, hanglemezek, kották, fényképek stb. cseréjére kell korlátoznia.”
A Magyar Általános Hitelbank egyik vezetőjének feljegyzése Rátz Kálmánnal folytatott megbeszéléséről
Budapest, 1941. március 13-18.
Feljegyzés
Felkeresett a mai napon Rátz Kálmán országgyűlési képviselő, és korábban tett közleményeire való hivatkozással tudomásomra hozta, hogy a közeli napokban Oroszországba fog utazni. Utazásának célja az oroszok felé a kulturális kapcsolatok felvétele, és erre való tekintettel a Kultuszminisztérium ajánlását megkapta. Oroszországi látogatásának tulajdonképpeni célja azonban az, hogy állítólagos összeköttetései felhasználásával megkísérelje, hogy Magyarország részére fémeket vásároljon. Ezzel kapcsolatban felmutatta Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek hozzá intézett levelét, amelyben megbízást kapott réz, molibdén és ón vásárlására.
A fent előadottakra való tekintettel Rátz képviselő úr két kérését adta elő éspedig 1.) adjunk utasítást Moszkvában tartózkodó képviselőnknek, Haris úrnak, hogy neki tárgyalásainál segítségére legyen és 2.) arra az esetre, ha sikerülne a fémeket tényleg megvásárolnia, bocsássuk rendelkezésére a behozatalhoz szükséges hiteleket.
Az első kérésére azonnal igent mondottam, míg a másodikkal kapcsolatban azt a választ adtam, hogy elvben hajlandók vagyunk a finanszírozást elvállalni, kötelező nyilatkozatot azonban csak az összes részletek ismeretében tehetünk. Kértem tehát, hogy akkor forduljon majd hozzánk, ha már konkréten meg tudja jelölni a finanszírozás tárgyát képező tranzakciót.
Végül Rátz képviselő korábbi megbeszélésünkre való hivatkozással újból kérdést intézett hozzám, nem volna-e hajlandó az orosz üzletben részt vevő két pénzintézet ennek az üzletnek a lebonyolítására az ő vezetése alatt egy külön társaságot alapítani. Válaszképpen megismételtem a vele már korábban közölt álláspontomat, hogy külön társaság alapítását nem tartjuk célszerűnek, mert annak az orosz üzletek lebonyolítására vonatkozó kizárólagossági engedély hiányában nem volna belső tartalma.
Fentieket közöltem
aki elfoglalt álláspontunkat mindenben helyesnek találta.Budapest, 1941. március 13.
[popup title="[Olvashatatlan aláírás]" format="Default click" activate="click" close text="A feljegyzés szerzőjének személyét nem sikerült egyértelműen megállapítanunk. A nehezen olvasható kézjegy alapján valószínűleg Kállay Rudolf, a Magyar Általános Hitelbank egyik ügyvezető igazgatója lehetett."]
A mai napon újból felkeresett Rátz képviselő és
jelenlétében folytattam vele tárgyalásokat. Visszatért az első találkozásunk alkalmából előadott terveire és újból az iránt érdeklődött, hogy az orosz behozatalának finanszírozását mily feltételek mellett vállaljuk el, továbbá hajlandók vagyunk-e az általa lebonyolítandó árubehozatalban részt venni. Válaszképpen közöltem vele, hogy a finanszírozást a piaci tételek mellett vagyunk hajlandók elvállalni, az áruüzletben való részvétel tekintetében azonban csak akkor nyilatkozhatunk, ha konkrét elgondolásait ismerjük, és rendelkezésünkre bocsátja azt az engedélyt is, amelynek alapján az árubehozatalt ténylegesen lebonyolítani kívánja. Erre Rátz képviselő azt adta elő, hogy a tervbe vett orosz üzletek lebonyolítására külön társaságot kíván alapítani abból a célból, hogy saját neve lehetőleg ne szerepeljen kifelé, és úgy hiszi, hogy ez a társaság engedélyt fog kapni arra, hogy a tervbe vett fémimportot a saját neve alatt bonyolíthassa le. Úgy hiszi, hogy ezeken az üzleteken könnyen lehet 20-25%-os nyereséget elérni. A magam részéről azon véleményemnek adtam kifejezést, hogy kizártnak tartom, miszerint az általa alapítandó társaság széleskörű behozatali engedélyt kaphasson, de ha ezt még sikerülne is kieszközölnie, a 20-25%-os keresetről szó sem lehet és rámutattam arra, hogy mi az általunk közvetített ilynemű üzletek után legfeljebb 3% jutalékot tudunk elérni. Rátz képviselő erre kijelentette, hogy elutazása előtt írásbeli engedélyeket fog szerezni az Iparügyi Minisztériumtól a kérdéses ügyleteknek az általa elgondolt feltételek mellett való lebonyolítására, és ezen engedélyek birtokában újból fel fog keresni bennünket.Budapest, 1941. március 18.
[Olvashatatlan aláírás]
Jelzet: MOL Z 51, 31. cs. 397. t. Géppel írt eredeti.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő