Dokumentumok a fővárosi vendéglátók államosításáról 1949–1953.

„Amikor megjött a férjem, a kávéház helyén lóistálló volt az oroszoknak, nem volt könnyű rendbe hozni a helyiséget. A férjem társban volt a bátyjával, aki nagy betegen jött haza, rövid időn belül meg is halt. A volt strómanokkal nyitotta meg az üzletet, de a kommunista párt kérte, hogy adjuk oda nekik, adnak helyette másikat. Jó adottságú helyiség volt, saroküzlet, nagy kirakatokkal, színpaddal, jól jött volna nekik. A férjem nem adta. […] Csúnyán elbántak velünk, megfenyegették a piaci árusokat, hogy aki bejön hozzánk, attól elvetetik az árusítási engedélyt.”

Források  

Javaslat vendéglők és kocsmák bezáratására

Belkereskedelmi Minisztérium Titkársága
Tanácsi Osztály
Szigorúan bizalmas!

Előadó: dr. Gyürky Rudolf

Javaslat
a vendéglátóipar (vendéglő, korcsma) megszüntetésére.

  1. A még magánkézben lévő valamennyi vendéglőt és korcsmát folyó hó 29-én szerdán fogjuk országosan, egységes szempontok szerint felszámolni.
  2. Az adatokat részben a tanácsok által készített kimutatásból, részben pedig a Közétkeztetési Főosztály által foganatosított adatközlésből vettük.

    Megjegyezzük, hogy a két adatfelvétel sem a magánkereskedők létszámát, sem pedig a továbbüzemeltetési javaslatot illetően nem egyezett meg, ezért az intézkedés alapjául szolgáló kimutatás tartalmazza mindazokat az üzleteket is, amely az egyik vagy másik javaslatból hiányoznak. A továbbüzemeltetésnél hasonlóképpen javaslatot figyelembe vettük. [!] Minthogy előfordulhatnak üzletek, amelyek a kimutatásból még így is kimaradtak, ezért utasítjuk a vendéglátóipari trösztöket, hogy az akció napján az egész területet vizsgálja felül abból a szempontból, hogy nem maradt-e ki vendéglátóiparos, vagy korcsmáros az akcióból és az ilyen üzletek lezárásáról az akciót követő napon pótlólag köteles gondoskodni a megyei tanács kereskedelmi osztálya (Budapesten a Titkárság).

    A továbbüzemeltetés kérdésében azért fogadtuk el akár a tanács, akár a vendéglátóipari tröszt részéről érkezett javaslatot, nehogy az akciók eredményeként bármilyen fennakadás jelentkezzék a fogyasztók ellátásában. Valószínű, hogy ezek közül néhányat 

    kell menet közben, ezért felhatalmazzuk a vendéglátóipari trösztöket, hogy kísérjék figyelemmel ezeknek az üzleteknek a működését, és az akciót követően 2-3 héten belül tegyenek javaslatot a megyei tanács kereskedelmi osztálya felé azoknak az üzleteknek a megszüntetésére, amelyek a fogyasztók ellátása szempontjából nem szükségesek.

  3. Az akció végrehajtása: Valamennyi üzlet bezárását két megbízott fogja végezni, mégpedig oly módon, hogyha tovább üzemeltetett vendéglőről (korcsmáról) van szó, a megbízottak egyike az átvevő vendéglátóipari vállalat kiküldöttje, a továbbüzemeltetés szempontjából figyelembe nem jövő üzletek bezárását pedig két pénzügyőr fogja végrehajtani.

    A megbízottak kioktatását szerdán reggel 7 órakor kell Budapesten kerületenként, vidéken pedig megyeszékhelyenként megtartani. A megbízottak kioktatását a kereskedelmi osztály vezetője végzi és a Pénzügyminisztérium és a SZÖVOSZ gondoskodik arról, hogy minden kerületben és minden megyében legyen egy felelős vezető funkcionárius, aki a pénzügyőrök munkáját irányítja.

[...]
Az akció előkészítéséért a Minisztérium Titkársága felelős, amely gondoskodik a megvonó határozatok, jegyzőkönyvek, tértivevények, megbízólevelek, ragszalagok [ragasztószalagok], stb. megfelelő mennyiségben való előkészítéséről, kiállításáról. Ezt az anyagot kedden folyó hó 28-án estig a kerületi tanács, vidéken pedig a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjéhez jutatja el. Ezzel egyidejűleg megküldjük a kioktató értekezlet anyagát is (beszédvázlatot).

[...]

  1. A továbbüzemeltetésre javasolt kocsmákat és vendéglőket az akciót követő  kell megnyitni és ezeknek az árukészletét egyrészt sör és egyéb hűsítő italokkal kiegészíteni, szükség esetén a lezárt, de tovább nem üzemeltetett korcsmák árukészletével pótolva.

[...]

Budapest, 1952. október 22.

Fonyó Imre s. k.

Jelzet: MOL XIX-G-4-jj 36. d.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő