Francia diplomaták helyzetértékelése és a keleti nyitási politika lehetőségei.

A francia külpolitika válaszúton

„Magyarország az az ország, ahol a desztalinizáció a leglátványosabb módon ment végbe. A változás kétségtelenül a Kádár által csendben bevezetett politikának köszönhető, akinek sikerült – nem kis ügyességgel – 1956 után egy toleráns légkört bevezetnie. Másrészről azonban az 1956-os forradalom nem igazán játszott olyan nagy szerepet a desztalinizáció folyamatában, mint ahogy korábban gondoltuk. Magyarország a népi demokráciák közül Moszkva egyik leghűségesebb elkötelezettjének számít.”

Couve de Murville megnyitó beszéde a követi konferencián

Május 6. Délelőtt.

Az ülést 10:15-kor a miniszter nyitotta meg

A miniszter üdvözlő beszéde

A miniszter úgy értékeli, hogy egy ilyen jelleg? összejövetel hasznos lehet és éppen itt van az ideje ennek, mivel a világ általános változásai is ezt teszik szükségessé. Van egy általános válság és bizonytalanság minden területen, mivel mindenki keresi a saját útját, legyen szó Franciaországról, Európáról, az Atlanti Szövetségről vagy a kelet-nyugati kapcsolatokról.

Franciaország egy új helyzetben találja magát. Sikerült rendezni a múlt azon problémáit, amelyek ránk nehezedtek, vagyis a dekolonizáció gondját. Ez egy lényeges változás. Rendezvén ezeket a problémákat képesek vagyunk arra, hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyeket két pontban lehet összefoglalni. Keresni kell a biztonságunk megteremtésének a lehetőségeit, és az európai politika fejlesztése. Ezt Európa építésének is nevezünk, vagyis azon célokat jelenti, amelyektől Nyugat-Európa jelenleg egyelőre még távol áll.

  1. Új egyensúly feltételeinek megteremtése, és egy egységes európai feltételrendszer biztosítása, normálisabb kapcsolatok kiépítése Nyugat-Európa és Oroszország között.
  2. Egybefogni azon országokat, amelyeknek ugyanazok a céljaik, amelyeket a képességeik révén meg kívánnak valósítani és hasonlóak a hagyományaik.

Európa jelenleg válságban van, mivel keresi az útját, de ezt még nem találta meg. Két lehetőség van e tekintetben:

  • megteremteni az európai egységet, egy valódi európai egységet, amely független és saját egyénisége van a nemzetközi ügyekben azon mértékben, ahogy ez ma lehetséges. Ennek a nyugati világhoz kell tartoznia. Ez a mi irányunk.
  • van egy másik lehetőség is, ami szintén megvalósítható. Nyugat-Európa természetesen a nyugati világban marad, de a saját személyisége alárendelődik az Egyesült Államok vezető szerepének.

Ez tehát az eltérés a két lehetőség között, amelyet egyrészt Franciaország, másrészt Nagy-Britannia képvisel. Ez az, ami miatt a brüsszeli tárgyalások azzal a krízissel fejeződtek be, amiben jelenleg benne vagyunk. Európa keresi az útját, de egyelőre még nem találta meg azt.

Szintén válság és bizonytalanság van az Atlanti Szövetségben, ugyanazon okok folytán, amelyek miatt egész Nyugat-Európa abban van. A NATO azért lett létrehozva, hogy megvédje Európát a szovjet fenyegetéstől, egy olyan világban, amelyet az Egyesült Államok atommonopóliuma határozott meg. A feltételek ma megváltoztak: az amerikai monopólium már többé nem létezik, a nyugati országok mind megtalálták a saját helyüket, a gazdasági függetlenségüket, és képesek lennének megtalálni azt a módot is, ahogy részt vegyenek a saját védelmükben. Hogyan lehetséges ez? Az amerikai monopólium alatt vagy az eszközök megosztása révén Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között? Ez tehát az Atlanti Szövetség problémája.

Franciaország egy sajátos helyzetbe került. Legalábbis úgy t?nik, hogy Franciaország és Nagy-Britannia ellentétben vannak egymással, de valójában nagyon nehéz megállapítani a britek álláspontját, és nehéz megjósolni, hogy milyen lesz ennek az országnak, amely nem akar választani a nyugati politika és az európai irányvonal között, a jövőbeli politikája.

A kelet-nyugati kapcsolatok tekintetében szintén van egy bizonytalanság, mivel Keleten nagyjából ugyanazok a problémák léteznek, mint Nyugaton. Kelet már nagyon hosszú ideje a Szovjetunió befolyása alatt van, sokkal jobban, mint a Nyugat az Egyesült Államok részéről. Ezen idő szerint új problémák jelennek meg a keleti országokban, úgy, mint a nyugatiakban is. A nemzeti problémák. Ez nem érvényes vagy kevésbé érvényes Kelet-Európára, de sokkal inkább Kínára. Ezek olyan alapvető problémák, amelyekkel foglakoznunk kell.

Ezek mellett a Szovjetuniónak megvannak a sajátos gondjai, de ezeket nehéz elemezni. Jelen pillanatban a hruscsovi politika nem igazán t?nik sikeresnek, és szinte megoldhatatlan belső problémák vannak. A mezőgazdaság és a fegyverkezés. Ez utóbbi az elmúlt két évben újra nagy lendületet vett, mióta Kennedy elnök hatalomra jutott, és mióta vitatkozni kezdtek az atomkísérletek felfüggesztéséről. Ez nagyon nehéz terhet jelent gazdasági és pénzügyi értelemben, amelynek azonban az Egyesült Államok - úgy t?nik - meg tud felelni. Ez viszont Oroszország esetében nem figyelhető meg: életszínvonal növekedésének megszakadása és csökkenése nagy problémát jelent.

Kudarc figyelhető meg Hruscsov Berlinre vonatkozó szándékaiban is, Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt. 1960-ban Hruscsov megváltoztatta az álláspontját a csúcstalálkozó után, melynek okait nem igazán ismerjük. Idáig úgy t?nt, hogy a Szovjetunió normális irányba változik, a békés egymás mellett élés, a modus vivendi megteremtése, a fegyverkezés csökkentése, ezt mutatják. Ez egy csapásra megváltozhat a sajátos helyzetnek köszönhetően. Nehéz megtudni, hogy mi történt, de nem lehet kizárni azt a véleményt, hogy Hruscsov politikájában egy fontos fordulópontot jelentett. Hruscsov elindította a berlini válságot, de ez nem igazán volt alapvető érdeke Oroszországnak és semmit se hozott neki.

A miniszter befejezte a beszédét és azt kívánta, hogy a vita tegye lehetővé, hogy világosabban megértsük azt a korszakot, amelyben élünk.

Jelzet: CADN Série B., Ambassade de Moscou, Carton 187. Réunion des Chef de mission en Europe Orientale. p. 1-2. Géppel írt feljegyzés tisztázata, részlet.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő