Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább
Diktátorok szobrásza
„Az Önök országában és különlegesen a Párt Központi Bizottságában hiányoznak azok a szoborábrázolások, melyek a mi tanítóinkat mutatják be, Lenint és Sztálint, amelyeket fel kellene állítani egy méltó csarnokba. Ezért elhatároztam, hogy ajánlom Önöknek, hogy márványból vagy bronzból készíttessék el ezeket a számunkra oly kedves képmásokat, kiegészítve az Önök tanítómesterének és a fassizmus [!] elleni küzdelem kérlelhetetlen harcosának, Rákosi Mátyás elvtársnak a képmásával.”
Források
Kiril Todorov szoborajánlatai a magyar politikai vezetőknek
1.
Kiril Todorov levele az MDP Központi Bizottságának
- A Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának
Budapest
Kedves Elvtársak [!]
Három hét óta tartózkodom az Önök szép országában, az Önök szeretett tanítómestere és vezére, Rákosi Mátyás elvtárs vendégeként. Ebből az alkalomból jutott nekem az a megtiszteltetés, hogy megmintázhattam Rákosi elvtárs mellszobrát.
A szocialista képzőművészetek harcában én azt a feladatot tűztem magam elé, hogy a szocialista tan megteremtőinek és megalkotóinak képét mellszobrok alakjában megörökítsem, Marx és Engels, a világ első szocialista állam megteremtőinek: Lenin és Sztálinnak és minden érdemes szocialista harcosnak, a fassizmus [!] elleni küzdelem élharcosainak: Georgi Dimitrov, Vaszil Kolarov, Klement Gottwald és mások képmásaiban. A különböző országok munkásosztályai vezetőinek ezen képcsarnoka, az első Dimitrov-féle ötéves terv keretében ki lesz egészítve Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar nép tanítómesterének és vezetőjének mellszobrával, melyet már megmintáztam; Togliatti, Thorez, Pasionaria, Ana Pauker, Gheorghiu Dej és Bierut, valamint a mi közös felszabadítónk, Sztálin elvtárs legközelebbi munkatársainak szobraival.
Az én küldetésemre vonatkozólag ezen tájékoztatásokat megadva, amely feladat, amennyire felelősségteljes, annyira nehéz is, megállapítom, hogy az Önök országában és különlegesen a Párt Központi Bizottságában hiányoznak azok a szoborábrázolások, melyek a mi tanítóinkat mutatják be, Lenint és Sztálint, amelyeket fel kellene állítani egy méltó csarnokba. Ezért elhatároztam, hogy ajánlom Önöknek, hogy márványból vagy bronzból készíttessék el ezeket a számunkra oly kedves képmásokat, kiegészítve az Önök tanítómesterének és a fassizmus [!] elleni küzdelem kérlelhetetlen harcosának, Rákosi Mátyás elvtársnak a képmásával.
Remélem, hogy ezen ajánlatom egyezni fog az Önök óhajával, hogy ünnepélyes és szembeötlő helyen, az Önök Központi Bizottságának helységében [!] kerüljenek elhelyezésre a fenti szobrok, mint a lángeszű Lenin, és népeink felszabadítója, a nagy és dicső Sztálin iránti határtalan szeretet és mély tisztelet kifejezői.
Minden egyes szobor ára, amilyen a Központi Bizottságban Georgij Dimitrov szobra, művésziesen elkészítve carrarai márványból a helyszínen felállítva, 40 000 Frt, de a kivételes figyelem és vendégszeretet folytán, melyet irányomban itteni tartózkodásom alatt tanúsítottak, az árat 35 000 Frt-ban jelölöm meg.
Abban az esetben, ha Önök így határoznak, hogy ezen képmásokat bronzból is öntsem ki, egy-egy bronz szobor ára, művésziesen cizellálva és patinálva 25 000 Frt.
Hiszem, hogy ajánlatomat helyénvalónak és időszerűnek fogják találni, várom az Önök válaszát és biztosíthatom Önöket, hogy a meleg fogadtatás, melyben Budapesten részem volt, éreztetni fogja hatását nemcsak a szocialista propagandában, hanem az országaink közötti kulturális egyetértés tekintetében is.
Budapest, 1949. június 4-én.
Szívélyes elvtársi üdvözlettel | |
K[iril] Todorov [kézírással aláírt] |
2.
Kiril Todorov levele Farkas Mihály honvédelmi miniszternek
A Magyar Népi [!] Köztársaság Honvédelmi Miniszterének
Budapest
Bizonyos idővel ezelőtt, közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium részére meghoztam országaink közvetlen felszabadítójának, a Szovjetunió Marsalljának, Tolbuchinnak természet után mintázott mellszobrát, melyet Önnek biztosan volt alkalma már látni a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának helyiségében.
Most azzal a küldetéssel jöttem, hogy az Önök nagy honfitársának és a fasizmus elleni harc legérdemesebb harcosának, Rákosi elvtársnak képét megörökítsem, amely küldetésem már siker koronázta.
Magammal hoztam a minden idők legnagyobb sztratégájának[!], a népek felszabadítójának, Sztálin Generalisszimusznak szobrát.
Idecsatolom minden alkotásom fényképét és az írásbeli ajánlatot. A szoborműveket a legszebb karrarai [!]márványból vésném ki az Ön Honvédelmi Minisztériuma részére.
Hiszem, hogy ajánlatom, elfogadása esetén egybevág az Önök Minisztériumának múlhatatlan szükségletével, miután fenséges külsőt fog nyerni, ha az ünnepélyes bejáratot Sztálin, Rákosi és Tolbuchin márványszobraival díszítjük, nemcsak a hadi káder örömére, hanem mindenekelőtt a legmélyebb hála, köszönet és tisztelet kifejezéséül ezen személyek kivételes érdemei iránt, akik a magyar népet a szabadsággal ajándékozták meg.
Tekintettel közeli elutazásomra Olaszországba, ahol be fogom szerezni a jelenlegi legjobb
márványt, abban az esetben, ha kedvezően fogadják ajánlatomat, kívánatosnak tartom, hogy tájékoztassam Önöket ezen képek plasztikus művészi kivitelének bizonyos technikai részleteiről, mely művészi alkotások olyan közel állanak a munkásosztályhoz és a munkásosztályból fakadt honvédelmi káderekhez.Minden márvány mellszobor ára 35 000 Frt lesz. Abban az esetben, ha Önök elhatározzák, hogy egyeseket abból bronzba öntve megrendelnek a Honvédelmi Akadémia szükségleteire, azoknak az ára egyenként 25 000 Frt lesz.
Meg vagyok győződve arról, hogy ezekkel az alkotásaimmal hozzá fogok járulni a demokratikus országokban a szocialista propagandához.
Kérem tábornok elvtárs, fogadja első segítőtársaival együtt az én
elvtársi üdvözletemet:
Budapest, 1949. június 4-én.
Todorov Kiril szobrász |
3.
Kiril Todorov levele az Országgyűlés elnökének
A Magyar Népi [!] Köztársaság Országgyűlése Elnökének
Budapest
Elnök Elvtárs!
Öt hónappal ezelőtt, amikor először látogattam meg Budapestet, magammal hoztam a lipcsei per hősének, Georgi Dimitrovnak természet után mintázott mellszobrát, valamint országaink felszabadítójának, a Szovjetunió marsalljának, Tolbuchinnak szobrát, melyek most a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Bizottságánál vannak elhelyezve.
Mostani második látogatásom különleges küldetése az volt, hogy megmintázzam a fasizmus elleni harc legkérlelhetetlenebb harcosának, Rákosi Mátyás elvtársnak szobrát, magammal hoztam a szovjet állam megalapítójának, a lángeszű Leninnek és a népek felszabadítójának, a nagy dicső Sztálinnak mellszobrait.
A munkásosztály ezen kedvelt képei, melyekről ide mellékelem a fényképeket, ha megfelel ajánlatom, illő helyet kapnának az Önök nagyszerű, újjáépült Parlamentjében. Ezen szobrok a legjobb carrarai márványból vannak kidolgozva, s nemcsak díszítő műalkotásul szolgálnak, hanem egyúttal propagandául is fognak szolgálni a szocializmusnak az Önök országában történő mielőbbi megvalósítása érdekében. Mindenekelőtt azonban kifejezést adnak a magyar országgyűlés részéről annak a határtalan tiszteletnek és szeretetnek, amit az egész magyar nemzet érez ezen személyiségek iránt, akiknek érdemei nélkül felszabadulásunk a teuton
alól elképzelhetetlen lett volna.Remélem, hogy ezen ajánlatom időszerű és egybevág azzal a szükséglettel, hogy a demokratikus népek közös felszabadítóik iránt érzett mély tiszteletünknek kifejezést adjanak.
A fent említett mellszobrok fényképeit mellékelem.
Abban az esetben, ha Önök elhatározzák, hogy a szobrokat carrarai márványból véssem ki, vagy az említett szobrok egyikét, a szobrok ára darabonkint 35 000 Forint lesz, ahogy ezt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának is ajánlottam.
Várva az Ön válaszát, amely után bizonyos technikai felvilágosításokat is adnék az ilyen felelős feladat kivitele szempontjából, kérem, fogadja az én
elvtársi üdvözletemet:
Budapest, 1949. június 4-én.
Todorov Kiril szobrász |
4.
Kiril Todorov levele a Magyar Népfront Elnökségének
B u d a p e s t
Elnök Elvtárs!
Három hete tartózkodom az Önök szép országában. Szeretném tájékoztatni Önt egyes művészi alkotásaimról, melyeket a szocialista eszme egész világon történő megvalósításának legnagyobb harcosairól készítettem.
Tekintettel a hatékony propagandisztikus hatásra, amelyet ezen képek plasztikus formájukkal minden ország dolgozóira gyakorolnak, különösen, ha ilyen kiemelkedő helyen, az elsőrendű országos intézményeknél és szervezeteknél vannak elhelyezve, mint amilyen az Önök társadalmi-politikai szervezete, a Magyar Függetlenségi Népfront, amely felöleli Magyarország összes dolgozóit - ajánlom a Magyar Függetlenségi Népfront vezetőségének, hogy rendezzen be egy méltó külsejű csarnokot a munkásosztály tanítómesterei és vezetői: Lenin, Sztálin és Rákosi szobrai részére. Ami a Magyar Függetlenségi Népfront Központi Vezetőségét illeti, azonnal szolgálatukra lehetnék már készen álló alkotásaimmal. Amennyiben szükségesnek tartják, hogy a Népfront összes vidéki szervezetei részére is hasonló szobrok kerüljenek beszerzésre, ajánlom, bízzák a magyar művésztársakra a munkásosztály vezér férfiainak szoborművei elkészítését, mivel az ilyen plasztikus kép kiemelkedő helyen, szervezetben vagy gyárban kiállítva sokkal inkább befolyásolja a dolgozókat, mint számtalan beszéd és ezernyi fénykép.
Ezen személyes véleményemet kifejezve, ami néhány éves tapasztalatomból szűrődött le a mi bolgár népi köztársaságunkban, kívánom, hogy az Önök képzőművészei tevékenyebb részt vegyenek a propagandában, valamint a magyar szocialista köztársaság felépítésében is. Önöknek nagy mestereik vannak a képzőművészet terén, aki[k] arra várnak, hogy megbízást kapjanak ilyen feladatokra, amelyeknek mindenekelőtt propagandisztikus szocialista jellegük van, és kár lenne, hogy a műalkotók a műtermekben elzárva maradnának, várva arra, hogy a munkafeladatokat megkaphassák. Meg kell őket ezzel a munkával bízni, és néhány év múlva az eredmény úgy a képzőművészet, mint a szocialista Magyarország szempontjából több mint örvendetes lesz.
Bízva abban, hogy mint munkaszerető ember, kötelességemet teljesítem ezen a téren, kérem Elnök elvtársat, ha helyesnek találja, vegye figyelembe véleményemet, abban a reményben, hogy az kedvező eredményeket fog hozni.
Szívélyes elvtársi üdvözlettel:
Budapest, 1949. június 4-én.
Todorov Kiril szobrász |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 03.
Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább
Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább
Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább
A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő