A szolnok megyei bíróság.
B. 667/1958/18. szám

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A megyei bíróság dr. Katona Gábor vádlottat, - aki 1906. február 2-án született Esztergomban, magyar állampolgár, jászárokszállási /Deák F. u. 8. szám/ lakos, nős Móczár Margittal, 1 eltartott gyermeke van, ügyvéd, jelenleg nem folytatja ügyvédi gyakorlatát, 1945. előtt is ügyvéd volt, jogi egyetemet végzett, apja: a. dr. Katona Sándor, anyja: n.

az ellene felhozott demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás büntette miatt emelt vád alól kellő, megnyugtató bizonyítottság hiányában felmenti.

A felmerült bűnügyi költség az államot terheli.

Indoklás:

A szolnoki megyei ügyészség az 1958/10.006.B számú vádiratában államrend elleni izgatás miatt emelt vádat a vádlott ellen, mert a vádlott 1956. évi október hó 23-án Jászárokszálláson a piactéren többek előtt kijelentette, hogy B. E. pártbizottsági titkárt és F. S. vb. elnököt meg kell verni, a tanács törvényes tagjait le kell váltani és kommunista mentes tanácsot kell létrehozni. Továbbá vádlott 1956. november 1. napjában a gyógyszertár helyiségében N. F-né tanácsi dolgozónak azt a kijelentést tette, hogy be ne merjen menni a tanácshoz dolgozni, és mondja meg a többieknek is, hogy azok is hordják el onnan magukat és „piszkos, gazember kommunista" kifejezést használt. Végül a vádlott kijelentette egy alkalommal, hogy a tanács szervezetéről a kompromittált személyeket el kell távolítani.

Vádlott az ellene emelt vádat úgy a nyomozás, mint a tárgyalás során teljes terjedelmében határozottan tagadta.

A lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúvallomásokkal kapcsolatosan meg lehetett állapítani a következőket.

N. F-né tanú elmondotta, hogy a vádbeli alkalommal a gyógyszertárban amikor belépett, vádlott beszélgetett több egyénnel és a vádlott egyik mondása után a vele beszélgető V. J. tanú kijelentette a vádlottnak, hogy „hiszen te akkor lázítól" majd ezek után a vádlott odafordult a tanúhoz, és az mondotta neki, hogy itt van még mindig, nem hordja el magát, ha ott akar maradni a tanácsnál legyen maga is ellenforradalmár. A tanú a vádirat más tényállási részével kapcsolatosan vallomást tenni nem tudott. Tanú kijelentette azt is, hogy a vádlottra haragszik, így vallomása, illetve annak bizonyító ereje mérlegelést kívánt. A beszélgetést ugyancsak végighallgató V. J., K. I., és M. M. érdektelen tanúk vallották, hogy a N-néval történt beszélgetés során a vádlott beszélgetési témájával kapcsolatosan V. tanú „lázító" kifejezést nem használt. V. J. és M. M. tanúk elmondották, hogy a vádlott a tanút arra figyelmeztette, hogy mint intelligens asszony ebben a zűrzavaros időbe ne járkáljon az utcán, mert valami baja lehet. Mondotta azt is a vádlott, hogy miért nem teszi el a tanú a pártjelvényt, hiszen abból baja nem származna. Tanúk vallották azt is, hogy a vádlott N. F-né vonatkozásában a vádiratban írt kifejezéseket nem használta. Özv. B. L-né tanú, aki N. F-né rokona, /N. F-né a tanú húgának az anyósa:/ elmondotta, hogy a vádlott beszélgetése során V. tanú a vádlott témájával kapcsolatban használta azt a kifejezést, hogy „te akkor lázító vagy". Elmondotta azt is, hogy N. F-né távozása után a vádlott „gazember, csirkefogó" kifejezéssel illette N. F-nét. Ezen utóbbi vallomását a már hivatkozott három érdektelen tanú /M., V., K. cáfolták/ N. F-né tanú ismételt bírói kérdésre kijelentette, hogy vádlott arra hívta fel őt, hogy ha a tanácsnál akar maradni a tanú továbbra is, akkor legyen ellenforradalmár. Tanú többizbeni kérdésre is megmaradt azon állítása mellett, hogy a vádlott nem „forradalmár", hanem ellenforradalmár kifejezést használt. Már pedig nyilvánvaló dolog, hogy ez az állítás nem lehet való, mivel 1956. október 23-a után pár nappal ellenforradalmárokról az akkori szóhasználat még nem beszélt.; figyelembe véve mindezeken túlmenően a haragos viszonyt, valamint N. F-né és B-né közötti rokoni viszonyt, azt, hogy nevezett két tanú vallomásának lényeges részeit az említett K., V. és M. tanúk vallomásukkal megcáfolták, a megyei bíróság úgy találta, hogy N. F-né és B. L-né tanúk vallomása a kellő meggyőző bizonyító erőt nem képviselik és a tényállás megállapításánál figyelembe nem vehetők.

Ugyancsak terhelően vallott a vádlott ügyében a magukat érdektelennek mondó B. S. és B. F. tanúk. B. S. elmondotta hogy 1956. október 27-én a piactéren elhaladtában hallotta, mikor a vádlott odaszólt az egyik csoportnak, meglátva az arra menő községi tanácselnököt, hogy „nézzétek az a piszkos kommunista még mindig itt mászkál és kokárdát tűzött ki". B. F. tanú, akinek ezt a kijelentését B. tanú szerint hallania kellett a vádlott, azt mondotta, hogy még mindig itt van ez elnök, és van szeme és bátorsága is keresztül menni. Tanú elmondotta, hogy a vádlott a kommunista kifejezést ezen alkalommal nem használta, és azokat nem szidta. Ha a vádlott a B. S. által vallott mondott kifejezést használta volna, nyilvánvaló, hogy az abban az időben is rendőri szolgálatot teljesítő B. F. - aki az esethez közel volt - a kommunista ellenes kifejezést meghallotta volna, és meg is jegyezte volna. Mindezeken túlmenően azonban a szembesítés során B. tanú azt a kijelentést tette minden előzmény nélkül a vádlott felé fordulva, hogy „igen is ön agitátor volt akkor", ez a kijelentés viszont a tanú tárgyilagos magatartását gyengíti. Mindezek alapján, mivel B. S. vallomását tanútársa lényeges részben cáfolta és a bíróság véleménye szerint B. F. tanú vallomásának elfogulatlanságához is szó férhet, ezért a megyei bíróság nevezett tanú vallomását nem tudta megnyugtató bizonyítékként értékelni és felhasználni a tényállás megállapításánál.

B. I. érdektelen tanú csak annyit tudott a vádlott magatartásáról, hogy hallotta, amint egy ízben a vádlott azt kérdezte valakitől, hogy a „kompromittált egyének bent vannak-e még a tanácsban."

F. S. tanú a vádlott állítólagos ténykedéséről közvetlen tudomással nem bír. Elmondotta, hogy ő, valamint a pártitkár és a karhatalom parancsnoka az ellenforradalom levére [leverése] után valóban jártak a lakásán a vádlottnak, igaz az is, hogy barátságosan beszélgettek a vádlottal, azonban a tanú állította, hogy nem azért jártak a vádlottnál, hogy megköszönjék azt, hogy a vádlott a tanú megverését megakadályozta.

Az ügyészség a vádiratban rögzített további vádlotti magatartásokra vonatkozóan még ennyi bizonyíték sem merült fel a tárgyalás során a vádlott tagadásával szemben.

Mivel az ügyben kellő, megnyugtató és meggyőző erejű vallomás nem volt, a megyei bíróság éppen fent kifejtettekre tekintettel is helyesnek fogadta el az ügyészség képviselőjének a végindítvány során tett vádelejtési bejelentését és

a vádlottat az emelt vád és következményei alól kellő, megnyugtató bebizonyítottság hiányában /Bp. 180. §. a./ pontja alapján felmentette.

A felmentés következménye volt a költségekre vonatkozó intézkedés is.

Szolnok, 1958. november hó 17. napján.

Dr. P. L. s. k. a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott Sz. M-né és Sz. L. ülnökök helyett is.

Végzést:

Az ítélet a kihirdetés napján jogerőre emelkedett.

dr. P. L. s. k.
mb. tanácsvezető

A kiadmány hiteléül: [olvashatatlan aláírás] s. k. tisztviselő.

Gépelt másodlat, saját kezű aláírással, pecséttel. A pecsét felirata: Szolnok Megyei Bíróság. Magántulajdon.