Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei

Forrásközlésünkben Dr. Katona Gábor esztergomi ügyvéd 1956. évi tevékenységét, illetve azt követő meghurcolását mutatjuk be. Az itt megjelentetett dokumentumok az 1952-ben Jászárokszállásra kitelepített esztergomi ügyvéd elleni eljárást mutatják be. Bár a bíróság felmentette az „ellenforradalmi tevékenység” vádja alól, a túlbuzgó Szolnoki Ügyvédi Kamara vezetői mégis kipenderítették a helyi ügyvédi munkaközösségből, évekre lehetetlenné téve számára a végzettségének megfelelő munkát.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Végrehajtó Bizottságának értesítése Katona Gábor kérelme elutasításáról
Szolnok, 1959. január 23.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
SZOLNOK MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA
SZOLNOK
Kossuth tér 2. Tel.: 10.43-10.47-ig.

adm/10/34.
Szolnok, 1959. január 23.

dr. Katona Gábor részére
Jászárokszállás
Deák F. u. 8. sz.

Személyesen előadott panaszára, hogy ügyvédi gyakorlatba való visszahelyezése ügyében nyújtsunk segítséget, nem áll módunkban. Ebből kifolyólag nem tudjuk támogatni a Heves megyei Ügyvédi Kamarába való bejegyzését sem.

B. J.

Gépelt tisztázat fejléces papíron, sajátkezű aláírással, pecséttel. Pecsét felirata: Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Bizottsága. Magántulajdon.

B. E., a Magyar Szocialista Munkáspárt jászárokszállási vb. titkárának levele  
Katona Gáborné sz. Móczár Margithoz

Jászárokszállás, 1959. április 7.

M. Sz. M. P. Községi Párt Végrehajtó Bizottsága Jászárokszállás. -

71/1959 szám.

Tárgy: Dr. Katona Gáborné kérelme
Melléklet: 3 drb.

Katona Gábornénak

Helyben.

A hozzám küldött levelét és 2 darab nyilatkozatot mellékelve visszaküldöm és a következőket közlöm:

A nyilatkozatot tevő elvtársak állításait nem vonjuk kétségbe. Férje korábbi magatartását nem ismerjük. Az a körülmény azonban, hogy Esztergomból kitelepítették, az ő korábbi magatartásával és körülményeivel kapcsolatban nem jó ajánlólevél.

Amióta férje Jászárokszállás községben tartózkodik, egyetlen esetben sem adta tanújelét annak, hogy a proletár államnak és népi demokratikus társadalmi rendünknek odaadó híve. Aki a Horthy fasizmus idején érdek nélkül, önzetlenül érzelmeinél fogva - amint levelében írja - pártfogója volt a kommunistáknak, annak a felszabadulás után is meg kellett volna találnia a helyét a politikai életben és tevőlegesen hozzá kellett volna járulni a szocializmus építéséhez. Ezzel szemben férje magatartásával és cselekedeteivel pontosan az ellenkezőjéről győzött meg minket.

Nem ismeretlen ön előtt sem az, hogy 1956 év őszén az ellenforradalom ideje alatt férje a helyben lejátszódott eseményeknek egyik értelmi szerzője és szervezője volt a többi osztályidegen és ellenforradalmi elemekkel együtt.

Azok a cselekmények, melyek bizonyítva vannak - nevezetesen az elvtársak nyilvános helyen való megtámadása, a tanácselnök személye elleni uszítás, a parasztok felbujtása és a többi - fényesen bizonyítják azt, hogy férje ennek a társadalmi rendnek nemcsak hogy nem híve, hanem ellensége azért, mert az ellenforradalom idején ennek a társadalmi rendnek a megdöntésére szervezkedett és uszított.

A proletárdiktatúra minden becsületes ember számára biztosítja a munkához való jogot úgy, hogy a dolgozó a legjobb képességei szerint dolgozhasson és építse a szocializmust.

Nincsen azonban olyan államhatalom, mely a hatalma megdöntésére törő egyéneknek kiváltságos jogokat biztosít. Így a proletár állam sem nyújthat férjének mint ellenforradalmárnak segítő kezet ahhoz, hogy mint ügyvéd továbbra is egyszerű és járatlan emberek képviseletével különleges anyagi előnyökhöz jusson.

Jászárokszállás, 1959. április 7.

B. E.
párt vb. titkár.

Gépelt tisztázat saját kezű aláírással, pecséttel. Pecsét felirata: Magyar Szocialista Munkáspárt Jászárokszállás Községi Bizottsága. Magántulajdon.

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 21.

1967

N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő