Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább
Jegyezz békekölcsönt!
Egy munkás kálváriája az ötvenes években
D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.
Minisztériumi jelentés
Kohó- és Gépipari Minisztérium
Vaskohászati Igazgatóság
Személyzeti Osztálya
K. Lajos elvtársnak
Budapest
920/i 2190/41/62. 1962. XII. 20.
Megvizsgáltuk D. István LKM Húzó- Hőkezelő gyárrészleg dolgozójának panaszos levelét, melyre az alábbiakat jelentjük:
D. I. a LKM. Hőkezelő üzemében dolgozott mint lakatos. 1955. X. 1-én [...] sz. határozat alapján a vállalat nevezettet azonnali hatállyal elbocsátotta. Az elbocsátási fegyelmi határozatot szó szerint lemásolva mellékelem.
Az elbocsátást megfellebbezte a Vállalati Egyeztető Bizottság felé, ahol a fellebbezését elutasították. Ezután nevezett a Miskolci Városi Bírósághoz fordult és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A Városi Bíróság keresetét elutasította, mivel jogtalannak találta, majd a Városi Bíróság határozatát a Megyei Bíróság is helybenhagyta. Mellékelem a Miskolci Városi Bíróság határozatának hiteles másolatát, valamint a Megyei Bíróság ítéletét.
D. I. az elbocsátás után hivatalosan nemigen dolgozott sehol, majd 1956. szept. 12-vel mint újfelvételes került gyárunkhoz a Húzó- Hőkezelő üzembe, ahol mint kemence javító lakatos dolgozik jelenleg is.
Az ellenforradalom leverése utáni időszaktól napjainkig több esetben kérte a vállalat igazgatóságától, hogy töröljék fegyelmi büntetését és anyagi kártalanítást is kért, valamint jogfolytonosságának visszaállítását, azonban ez nem áll módunkban, mert hiszen két bírósági ítélet igazolja, hogy annakidején a vállalat vele szemben nem törvénysértően járt el.
Majdnem 1 évig volt munkaviszonya megszakítva, ami azt jelenti, hogy ez időpontban magánvállalkozásból élt.
Munkahelyén érdeklődve a szakmai és mozgalmi szervek vezetőitől az a vélemény, hogy munkáját ugyan elvégzi, de semmi különösebb érdeme nincs.
Melléklet: panaszos levél,
elbocsátó határozat,
Miskolc Városi és Megyei Bíróság ítéletének másolata.
Sz. T.
Szem. Főoszt. vez.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő