Jegyezz békekölcsönt!

Egy munkás kálváriája az ötvenes években

D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.

Források

Vállalati fegyelmi határozat

Másolat
Lenin Kohászati Művek
Miskolc-Diósgyőrvasgyár
Sürgönycím: Kohászat Diósgyőrvasgyár
D. I.

Húzó-Hőkezelő gyr.-

Előadó:       Kelet:
       Diósgyőrvasgyár, 1955. X. 1.
B.
Tárgy:
       Fegyelmi határozat.

A Mt. 111.§-ban biztosított jogomnál fogva megvizsgáltam D. I. lakatos szakmunkás fegyelmi ügyét, s abban meghoztam az alábbi

                                                                              Fegyelmi határozatot:

D. I. vétkes Mt. 112.§ 2. pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetésében, s ezért őt a Mt. 113.§ 2. bekezdés d./ pontja alapján
azonnali hatályú elbocsátással
sújtom. A fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig állásától felfüggesztem, és a felfüggesztés időtartamára fizetésének 50 %-át visszatartani rendelem.

Indokolás:

1955. szeptember 28-án a Hőkezelő üzemben felvett, az üzem vezetői, pártszervezet, szakszervezet és az üzem dolgozói által aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint D. I. a VI. békekölcsönjegyzés ellen agitációt fejtett ki. Többek között kijelentette, hogy 750,- Ft-tól többet jegyezni nem fog. Ezt azzal támasztotta alá, ne kívánják tőle, hogy ezt meghaladó összeget jegyezzen, mert ezzel szájából veszik ki a kenyeret. Jóllehet D. I.-nak a július havi keresete 1516,- Ft volt, és az üzem többi dolgozói is július havi keresetük figyelembevételével jegyeztek. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a Párt és a kormány miért nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek neki is megfelelnek. Vagyis a jegyzésre előirányzott összeget miért nem úgy határozták meg, hogy ennek alapját a dolgozó három havi keresetének átlaga képezze, mert akkor neki kevesebbet kellene jegyeznie. D. I. az V. békekölcsönjegyzésnél is már ellenagitációt fejtett ki. Ezt mostani magatartásával csak tetézte.

Az üzem dolgozói rámutattak arra, hogy D. I. ifjú, nőtlen dolgozó létére nem akarja megjegyezni az üzem többi dolgozója által a kereset arányának megfelelően jegyzett összeget.

Az üzem pártszervezete, szakszervezete és műszaki vezetősége D. I. vonakodását látva úgy határozott, hogy D. I.-nak „Villámot" küldenek, amelyen keresztül felhívják őt arra, hogy hazafias kötelezettségének úgy, ahogy azt a többi dolgozó tette, ő is tegyen eleget.

D. I. ahelyett, hogy merev magatartásán változtatott volna, IX. 27-én letépte a nevelő hatású szöveggel megfogalmazott „Villámot". D. I.-t munkatársai figyelmeztették, hogy ez a cselekedete megengedhetetlen és nem való, hogy ilyen magatartást tanúsít.

A mozgalmi szervek 28-án reggel 6 órakor a hőkezelő üzemben ismét elhelyeztek 2 db nevelő hatású „Villámot". Ezeket a plakátokat is D. I. levette és eldugta. Amikor felelősségre vonták ezért az újabb cselekedetért, s kérdőre vonták, hogy a plakátokat miért vette le, azt válaszolta, hogy belőle ne csináljanak bohócot, csináljanak az anyjukból azok, akik azt kitették.

Az üzem dolgozói röpgyűlést hívtak össze IX. 28-án a mozgalmi szervek vezetőinek részvételével, ahol ismertették a történteket. Rámutattak a dolgozók arra, hogy D. I. magatartása a kölcsönjegyzéskor 1954-ben hasonló volt. D. I. már 1954-ben is az üzem dolgozóit igyekezett a jegyzésről lebeszélni és kisebb összegű jegyzésre rábeszélni. Az V. békekölcsönt D. I. a jegyzés lezárása után 1 ½ hónappal jegyezte meg, akkor is az előirányzott összegen alul jegyzett.

D. I. arra hivatkozott, hogy a népi demokrácia apja szájából kivette a kenyeret, amikor a lovát és szekerét elvették tőle.

Az üzem dolgozói hozzászólásukban rámutattak arra, hogy D. I. szülei anyagilag jól állnak, apjának két családnak megfelelő háza van, 400 □-öl szőlője és gyümölcsöse, ezenkívül lova és tehene. D. I. apja 246,- Ft nyugdíjat is kap.

A dolgozók röpgyűlése felszólította D. I.-t arra, hogy nyilatkozzon magatartásáról és szándékáról. D. I. akkor kijelentette, hogy ő nem akar az üzemben tovább dolgozni, más munkahelyre akar elmenni, mint lakatos szakmunkás.

A röpgyűlésen résztvevő dolgozók előtt pedig újra kijelentette, ne akarják a szájából elvenni a kenyeret. A röpgyűlés ismételten felhívta D. I.-t arra, hogy magatartásán javítson, ha továbbra is az üzem dolgozóival akar kollektív szellemben dolgozni.

Az üzem dolgozói, minthogy D. I. nem volt hajlandó keresetéhez mérten olyan mértékben részt venni a VI. békekölcsönjegyzésben, ahogy ezt az üzem többi dolgozója tette, és magatartásán sem volt hajlandó változtatni, úgy határoztak, hogy D. I.-nal a jövőben nem hajlandók együtt dolgozni.

D. I. hajthatatlan magatartásából és kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni. Ugyanakkor az egész vállalat összes többi dolgozói kivétel nélkül becsülettel eleget tettek hazafias kötelezettségüknek, a VI. békekölcsönt lejegyezték, sőt túl is jegyezték.

Lenin Kohászati Művek
V. M. s.k.
igazgató

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő