Jegyezz békekölcsönt!

Egy munkás kálváriája az ötvenes években

D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.

Források

Vállalati fegyelmi határozat

Másolat
Lenin Kohászati Művek
Miskolc-Diósgyőrvasgyár
Sürgönycím: Kohászat Diósgyőrvasgyár
D. I.

Húzó-Hőkezelő gyr.-

Előadó:       Kelet:
       Diósgyőrvasgyár, 1955. X. 1.
B.
Tárgy:
       Fegyelmi határozat.

A Mt. 111.§-ban biztosított jogomnál fogva megvizsgáltam D. I. lakatos szakmunkás fegyelmi ügyét, s abban meghoztam az alábbi

                                                                              Fegyelmi határozatot:

D. I. vétkes Mt. 112.§ 2. pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetésében, s ezért őt a Mt. 113.§ 2. bekezdés d./ pontja alapján
azonnali hatályú elbocsátással
sújtom. A fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig állásától felfüggesztem, és a felfüggesztés időtartamára fizetésének 50 %-át visszatartani rendelem.

Indokolás:

1955. szeptember 28-án a Hőkezelő üzemben felvett, az üzem vezetői, pártszervezet, szakszervezet és az üzem dolgozói által aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint D. I. a VI. békekölcsönjegyzés ellen agitációt fejtett ki. Többek között kijelentette, hogy 750,- Ft-tól többet jegyezni nem fog. Ezt azzal támasztotta alá, ne kívánják tőle, hogy ezt meghaladó összeget jegyezzen, mert ezzel szájából veszik ki a kenyeret. Jóllehet D. I.-nak a július havi keresete 1516,- Ft volt, és az üzem többi dolgozói is július havi keresetük figyelembevételével jegyeztek. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a Párt és a kormány miért nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek neki is megfelelnek. Vagyis a jegyzésre előirányzott összeget miért nem úgy határozták meg, hogy ennek alapját a dolgozó három havi keresetének átlaga képezze, mert akkor neki kevesebbet kellene jegyeznie. D. I. az V. békekölcsönjegyzésnél is már ellenagitációt fejtett ki. Ezt mostani magatartásával csak tetézte.

Az üzem dolgozói rámutattak arra, hogy D. I. ifjú, nőtlen dolgozó létére nem akarja megjegyezni az üzem többi dolgozója által a kereset arányának megfelelően jegyzett összeget.

Az üzem pártszervezete, szakszervezete és műszaki vezetősége D. I. vonakodását látva úgy határozott, hogy D. I.-nak „Villámot" küldenek, amelyen keresztül felhívják őt arra, hogy hazafias kötelezettségének úgy, ahogy azt a többi dolgozó tette, ő is tegyen eleget.

D. I. ahelyett, hogy merev magatartásán változtatott volna, IX. 27-én letépte a nevelő hatású szöveggel megfogalmazott „Villámot". D. I.-t munkatársai figyelmeztették, hogy ez a cselekedete megengedhetetlen és nem való, hogy ilyen magatartást tanúsít.

A mozgalmi szervek 28-án reggel 6 órakor a hőkezelő üzemben ismét elhelyeztek 2 db nevelő hatású „Villámot". Ezeket a plakátokat is D. I. levette és eldugta. Amikor felelősségre vonták ezért az újabb cselekedetért, s kérdőre vonták, hogy a plakátokat miért vette le, azt válaszolta, hogy belőle ne csináljanak bohócot, csináljanak az anyjukból azok, akik azt kitették.

Az üzem dolgozói röpgyűlést hívtak össze IX. 28-án a mozgalmi szervek vezetőinek részvételével, ahol ismertették a történteket. Rámutattak a dolgozók arra, hogy D. I. magatartása a kölcsönjegyzéskor 1954-ben hasonló volt. D. I. már 1954-ben is az üzem dolgozóit igyekezett a jegyzésről lebeszélni és kisebb összegű jegyzésre rábeszélni. Az V. békekölcsönt D. I. a jegyzés lezárása után 1 ½ hónappal jegyezte meg, akkor is az előirányzott összegen alul jegyzett.

D. I. arra hivatkozott, hogy a népi demokrácia apja szájából kivette a kenyeret, amikor a lovát és szekerét elvették tőle.

Az üzem dolgozói hozzászólásukban rámutattak arra, hogy D. I. szülei anyagilag jól állnak, apjának két családnak megfelelő háza van, 400 □-öl szőlője és gyümölcsöse, ezenkívül lova és tehene. D. I. apja 246,- Ft nyugdíjat is kap.

A dolgozók röpgyűlése felszólította D. I.-t arra, hogy nyilatkozzon magatartásáról és szándékáról. D. I. akkor kijelentette, hogy ő nem akar az üzemben tovább dolgozni, más munkahelyre akar elmenni, mint lakatos szakmunkás.

A röpgyűlésen résztvevő dolgozók előtt pedig újra kijelentette, ne akarják a szájából elvenni a kenyeret. A röpgyűlés ismételten felhívta D. I.-t arra, hogy magatartásán javítson, ha továbbra is az üzem dolgozóival akar kollektív szellemben dolgozni.

Az üzem dolgozói, minthogy D. I. nem volt hajlandó keresetéhez mérten olyan mértékben részt venni a VI. békekölcsönjegyzésben, ahogy ezt az üzem többi dolgozója tette, és magatartásán sem volt hajlandó változtatni, úgy határoztak, hogy D. I.-nal a jövőben nem hajlandók együtt dolgozni.

D. I. hajthatatlan magatartásából és kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni. Ugyanakkor az egész vállalat összes többi dolgozói kivétel nélkül becsülettel eleget tettek hazafias kötelezettségüknek, a VI. békekölcsönt lejegyezték, sőt túl is jegyezték.

Lenin Kohászati Művek
V. M. s.k.
igazgató

Ezen a napon történt március 24.

1905

Jules Verne francia író (*1828)Tovább

1922

Széchenyi Ödön török altábornagy, a török tűzoltóság megteremtője, Széchenyi István fia (*1839)Tovább

1977

Indira Gandhit Morarji Desai váltja fel a kormányfői poszton Indiában.Tovább

1999

Belgrád bombázása a NATO által, mely légi csapások egészen júniusig tartottak.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő