Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
De néma gyereknek anyja sem érti szavát!
Kövér Ibrahim György 10 éves Afrika terve
Az első magyar Afrika terv
„Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg.”
A 10 éves Afrika terv (az első magyar Afrika terv) rövid ismertetése
A terv teljes leíró magyarázatot tartalmazó szövege, körülbelül
4 nyomtatott ívnyi terjedelemben, kéziratként rendelkezésre áll.
A száz évvel ezelőtt publikált Monroe-elv kimondta, hogy európai államoknak további gyarmatokat Amerikában alapítaniok nem szabad. Ma, főleg az olasz gyarmatok szétosztása kapcsán, az Amerikai Egyesült Államok abbéli törekvése, hogy a Földközi-tengeren lábát megvesse, kiegészítődik repülőtámasztékok kiépítésével és pedig Mellala, Castel Benito, Tripoli, Benani, Bengazi és Tobrukban. Amellett Franciaország a Fezzan-i olajtelepekre, és Dél-Tripoliszra, Anglia a Szomáli földre és Cirenajkára tart igényt, bár lényegileg Afrika amúgy is kettejük között oszlik meg.
Mindezen imperialisztikus terveket keresztülhúzza Visinszkij elvtárs javaslata, amely szerint mindezen területek 10 év múlva visszakapnák teljes önállóságukat a népek önrendelkezése alapján.
Magyarország mindeddig világutazói révén vett részt Afrika életében, valamint azon ismeretlen hősök révén, akik főleg a francia idegenlégióban áldozták vérüket a nyugat imperialisztikus törekvéseiért. Benyovszky Móric, Jelky András, Teleki, Magyar László, Zubovice Fedor és mások úti közlései az egyébként is hihetetlenül szűk látkörű magyar intelligenciában alig keltettek érdeklődést a fekete földrész iránt, de az emberi elme, az emberiség fejlődésének magával kell hoznia azt a tágabb látkört, amely a népi demokrácia felvilágosító tanítása révén is, Afrika problémája iránt is érdeklődést kell hogy létrehozzon.
Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg. Természetes, hogy ilyen terület bérlete vagy birtoklása gazdasági előnyökkel is járna, és amellett - főleg a kis balkáni állomások között - ismételten felmerülő sovinisztikus határvillongásokat is levezetné.
Az Első Magyar Afrika Tervről eddig néhány illetékes hang már megnyilatkozott: Dr. Germanus Gyula azt írta, hogy bár első pillanatra nem látszik keresztülvihetőnek, semmi sem lehetetlen, ha sok ember összefog. A magyar Külügyminisztérium kijelentette, hogy nem áll módjában az UNO közgyűlése elé terjeszteni a tervet, mert Magyarország nem tagja az UNO-nak, Boldizsár Iván külügyi államtitkár igen érdekesnek találta a tervet és komoly megvitatásra alkalmasnak, Faragó Zsigmond, Csázy Elemér és mások, baráti körükben a terv ismertetését és megkedveltetését tűzték ki célul.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
1912
1915
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
1918
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
1918
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
1919
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő