Forrás 

Pierre Francfort követ jelentése a francia-magyar nagyköveti kapcsolatok tárgyában

Budapest, 1963. október 26.

Tárgy: A követi kapcsolatok nagyköveti szintre emelései

Érdeklődéssel tanulmányoztam a Központ október 7-ei feljegyzését a bukaresti, szófiai és a budapesti követségek nagyköveti rangra emeléséről.

1./ Általános értelemben, ahogy azt a Központ gondolta, és mint ahogy már jeleztem nem tűnt az utóbbi hónapokban szükségesnek, hogy az Egyesült Államok által követett politikát támogassuk. []

2./ Mindazonáltal, ha megvizsgáljuk azt, hogy a román és a bolgár kapcsolatok nagyköveti szintre emelése hamarosan bekövetkezik, Magyarország számára kényelmetlen lenne a határidő eltolódása. Ha csak a bolgár és a román kormánnyal lenne azok számára kedvező megegyezés a magyar kormány diszkriminálva érezné magát.

A/ Úgy tűnik azonban, hogy a francia és a brit kormány döntése folytán Washington nemtetszésére kell számítanunk.

B/ A kormány és még inkább a lakosság, amelynek a nemzeti érzése igen erős, különösen Románia vonatkozásában, presztízs kérdésnek tekintik azt, hogy már többet ne várjanak és a Szovjetunió után a nyugati hatalmak is legitimnek ismerjék el a magyar kormányt. Ugyanakkor történelmi összefüggésekbe is el kell helyezni a kelet és közép európai államok 1918 utáni, és érzelmek által meghatározott viszonyát a nyugati országokkal.

C/ Ebben a vonatkozásban Románia és Magyarország összehasonlítása a következő aspektusokból vizsgálható meg: "a nemzeti érzelem" érezhetően erős mind az egyik, mind a másik lakosságnál. Ugyan Románia az utóbbi időben bizonyos mértékben a Moszkvától való eltávolodás felé hajlik, azonban az kevésbé a nacionalizmus ideológiájával, mint inkább az eltérő gazdasági érdekekkel magyarázható. Ezek a KGST szabályozási rendszerétől való megszabadulás szándékában mutatkoznak meg, mint ahogy az Birlandeau úrnak [a gazdasági kérdésekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes volt. G. Z.] a KGST október 22-ei végrehajtó bizottsági üléséről elhangzott nyilatkozatából is kiderül.

D/ Erkölcsi értelemben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyarok, és még a kormányuk sem mutatkoznak a románokhoz képest kevésbé érzékenynek a nemzeti "érzelem" és "magányosság" érzése iránt. Ennek a létezését az elmúlt fél évszázadban már bebizonyították; még akkor is, ha szerencsétlenek voltak és rosszul terveztek. Az 1956-os forradalom idején mutatott bátorságuk ezen hagyományaikat mutatják.

E/ Végül pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a román rendszer sokkal sztálinistább maradt, és kevésbé változik a "tolerancia" irányába mint a magyar.

3./ Ha tehát a három népi demokráciában található követi poszt nagyköveti szintre emelése felmerül, és ha azok között nagy időeltéréssel következne be, Magyarország vonatkozásában politikai jelentőséggel bírna. Ezt ugyan nem kell eltúlozni, de utólag - hosszabb távon - következményekkel járna, és a magyar kormány politikájára nézve nagy eltolódás következne be. Úgy tűnik tehát, hogy abban a szereposztásban, ahogy ezt hosszú távon elképzelik, és az a mód, ahogy ez a három népi demokrácia a nyugat felé közeledik, Magyarország a nyugati játszmában földrajzi fekvése, kultúrája és nyugati hagyományai révén nem kisebb szerepet tölthetne be a balkáni szomszédaihoz képest. Ez a közeledés a lakosság teljes támogatását is bírja, és nem zárható ki az sem, hogy a jövőben a lakosság hangja erősebben fogja befolyásolni a jövendőbeli kormányok politikai orientációját, ha azok a nyugat részéről bátorító jeleket kapnának.

4./ Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy kulturális cserekapcsolataink fejlődése és az Intézetünk tevékenysége megfelelő módon zajlik, és arra is, hogy a kereskedelmi kapcsolataink alig nyolc százalékkal maradnak alatta a francia-román kereskedelmi kapcsolatoknak, és a magyarok komoly hitelezői pozíciókat biztosítanak számunkra Bukaresthez viszonyítva.

5./ Ezen körülmények ismeretében úgy tűnik tehát, hogy a diplomáciai kapcsolatok követi szintről nagyköveti szintre egy időben történő emelése a három országban ugyan elsősorban adminisztrációs kérdésként jelenik meg, de annak a politikai jelentősége sem lebecsülendő.

CADN Ambassade de Budapest, Carton 149., N 434/DP Elévation des Légations au rang d'Ambassade./ Centre des Archives Diplomatiques de Nantes, Fond de l'Ambassade de Budapest, Carton 149., Elévation des Légations au rang d'Ambassade/