Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes végrendelete
„Vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország Kormányzóhelyettese, budapesti /Királyi Várpalota/ lakos elhatároztam, hogy személyesen is részt veszek a harcban, amely magyar hazám és nemzeti létünk fennmaradását hivatott minden megsemmisítő idegen törekvéssel szemben biztosítani.
Mielőtt a harctérre indulnék, a mai napon, az alulírott helyen és időben, összes vagyonom felől, halálom esetére, – a következő végrendeletet teszem”
Bevezetés
Budapest Főváros Levéltárában, már több mint fél éve folyik egy olyan történeti adatbázis készítése, amelynek során a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság, a Budapesti Királyi Törvényszék, a kerületi járásbíróságok hagyatéki ügyeit és végrendeleteit, valamint a budapesti közjegyzők okiratait rögzítik 1872-1950 között.
Az I-III. kerületi járásbíróság levéltárba került végrendeleteinek átvizsgálásakor került elő vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes végrendelete. (Köszönet illeti Nagy Sándor levéltárost, aki figyelmemet a végrendeletre felhívta)
Horthy István 1942. május 1-én vonult be katonai szolgálatra a szolnoki repülőtérre az 1. vadászrepülő-osztályhoz, és július 2-án érkezett meg a szovjet frontra. A végrendeletet kb. egy hónappal bevonulása után készítette el.
Horthy István 1904. december 9-én született Polában. Iskolaéveit Bécsben végezte, megtanult franciául és angolul. 1922-1928 között tanulmányokat folytat és oklevelet szerez a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. 1927-ben szerez repülővezetői képesítést. 1929. júniustól szeptemberig üzemmérnök a csepeli Weiss Manfréd gyárban. 1929. októberétől 1930. októberéig a Ford műveknél van alkalmazásban az Egyesült Államokban. 1930-1940 a MÁVAG főmérnöke, majd igazgatóhelyettese, igazgatója, egyidejűleg vezérigazgató helyettes. 1940. június 1-én kinevezik a MÁV főnökének. 1942. február 19-én az Országgyűlés kormányzóhelyettessé választja. 1940. április 27-én köt házasságot gróf Edelsheim Gyulai Ilonával, és 1941. január 17-én megszületik a fia, ifj. Horthy István. 1942. augusztus 20-án reggel 5 óra 07 perckor lezuhan az orosz fronton és szörnyethal.
A végrendeletet Dr. Kiss Elemér törvényszéki bíró, ügyvéd, Horthy István jogtanácsosa készítette, míg a hagyatéki tárgyalást az I. kerületi közjegyző Dr. Kaprinay Endre kirendelt helyettese Csoma Antal intézte. A kihirdetésre 1943. április 15-én került sor. A végakarat közlése némi többletinformációt adhat gróf Edelsheim Gyulai Ilona kétkötetnyi visszaemlékezéséhez, ahol részletesen ír a férjével töltött két évről is.
A végrendelet kilenc pontra oszlik és szembetűnő, hogy többségében fiát ifj. Horthy Istvánt jelöli meg örökösként, ő az elsőként említett örökös a végrendeletben (1., 2., 3., 6. pont ). Az örökül hagyott birtokok közül a katymárit az utóörökösödési jog miatt fiára kellett hagynia, míg a másik birtokra, a kakatira a vitézi telekről szóló alapítólevél rendelkezései voltak érvényesek.
A vitézi telekről szóló 6650/1920. sz. ME. rendelet 4. §. írta elő, hogy a vitézi telekre nézve az öröklés rendjét az adomány-, vagy alapítólevél állapítja meg.
Abban az esetben, ha az alapítólevél másként nem rendelkezik, akkor az örökhagyó leszármazói közül a fiúgyermekek örökölnek, az előszülöttségi jog szerint. (Amennyiben nem volt fiúgyermek, ekkor is az utóöröklési jog érvényesült.) Bár nem ismerjük a birtokra vonatkozó alapítólevelet, a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv III. 2. pontja szerint a 4.§. érvényesült az öröklés menetében. Így, mivel apja halálakor ifj. Horthy István még kiskorú volt, a vitézi telek átvételéhez szükséges kor eléréséig a vitézi szék felügyelete alatt haszonélvezet illette meg. A haszonélvezeti jog is csak azután léphetett életbe, hogy feloldották az alapító javára bejegyzett tulajdonosi korlátozást. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint ifj. Horthy István a cselekvő (964. 572, 05 P) és szenvedő (706. 334, 43 P) állapot különbségeként 258. 237, 62 pengő értékben örökölt a vitézi telek és a repülőgép kivételével, az özvegyi jogtól mentesen, végrendeleti öröklés címén.
A végrendelet egyik érdekessége, hogy másodikként nem családtagot említ, hanem egy francia hölgyet, Mme. Yvonne Yola Lettelier Henriquet-t, akinek a személyéről nem sokat tudunk. Az özvegy emlékirataiban megemlíti, hogy hallott egy francia hölgyről, akit Horthy István szeret.
A hagyatéki eljárás során Mme. Lettelier-t is Kiss Elemér képviselte. Mivel a címe és a neve ismert volt, ezért megpróbáltunk utánajárni, hogy ki is volt ő. Sajnos, nem sikerült túl sok érdemi információt beszerezni róla, az 1936-os és az 1946-os francia népszámlálási adatok állnak rendelkezésünkre, az 1941-es népszámlálás a II. világháború miatt elmaradt. Ezek szerint 1906. június 6-án született, és foglalkozás nélküli volt. A vele egy háztartásban élők a szobalányok és az inasok voltak. Az 1946-os adatok szerint pedig egy Louis Lesellier nevű férfival élt egy háztartásban. (Az Archivdoc Neuilly- ből Franck Obert és Esther Vuaroqueaux szíves közlése alapján.) A kormányzóhelyettes két bérházat hagyott erre a hölgyre, amelyeket ő a hagyatéki eljárás során visszautasított.
A Naphegy utcai és a Lisznyai utcai házakat Horthy István 1939. október 6-án vásárolta meg, mindössze 27. 500 pengőért. (Naphegy utcai házszám rosszul szerepel a végrendeletben, a helyes házszám a 27. - Sipos András szíves közlése). A két bérház értéke 290. 000 pengő volt, amikor a hagyatéki tárgyalásra sor került. Szembeszökő, hogy nyolc nappal a bérházak megvásárlása után, a tulajdoni lap bejegyzése szerint, törlik az 1939. június 10-e és 1939. szeptember 7-e közötti jelzálogokat. Az utolsó előtti jelzálog a MÁVAG részére van bejegyezve, melynek akkoriban éppen Horthy István volt a vezetője. A két ingatlan végül ifj. Horthy István tulajdonába került 1943. december 16-án, s egészen 1946. november 13-ig ő birtokolta, amikor a tulajdonjog Oprics Miklósra szállt át.
Az 5. pontban rendelkezik felesége haszonélvezeti jogáról, amelyben lényegében a kötelesrészre szorítja őt.
A végrendeletben meghatározott járadék alapja a katymári birtok évi jövedelmének 50 %-a, azaz 20. 000 pengő volt. A vagyonátruházási illeték törvény szerint, mivel Horthy István halálakor felesége 25 évesnél fiatalabb volt, a járadék kiszámítása - a Corpus Juris Hungarici, 1920: XXXIV. tc. A vagyonátruházási illeték. 33.§. 4. pontja szerint - úgy történt, hogy a járadékalap összegének hússzorosát kellett venni, ez pedig 400. 000 pengő volt.
A végrendelet 6. pontjában sógoráról, ifj. gróf Károlyi Gyuláról emlékezik meg, akivel szoros baráti viszonyt tartott fenn. Ráhagyta a repülőgépét és őt tette meg végrendelete egyik végrehajtójául. Furcsa fintora a sorsnak, hogy Károlyi nem tudott eleget tenni ennek a feladatnak. 1942. szeptember 2-án, hét nappal Horthy István temetése után repülőoktatójával együtt a Dunába zuhant és meghalt.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
1906
1934
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
1941
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
1942
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
1943
Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő