Üzletszerű kéjelgés, garázdaság, közveszélyes munkakerülés – prostitúció és alkoholizmus

Ügyészségi jelentések az 1955. évi 17. tvr. budapesti végrehajtásáról

„Prostitúció alatt értendő az, amikor a nő minden szemérmet félretéve, minden erkölcsi gátlás nélkül, kizárólag pénzszerzés céljából bocsátja áruba a testét. Nem tekinthető tehát prostitúciónak, habár anyagi érdekből, mégis állandóság jellegével, de csak egy férfivel folytat viszonyt. Nem változtat az a körülmény, hogy rövidebb-hosszabb idő után a férfi személyében változás történik.”

Források

Jelentés

1955. Tük. 00905/55/90. sz.

Budapest főváros ügyészségétől.
SZIGORÚAN TITKOS!

Készült: 30 példányban.
30. pld.

Jelentés

a 17: 1955. tvr.-ben megállapított egyes közrend elleni bűncselekmények üldözésének alakulásáról a főváros területén.

I. A tvr. végrehajtásának előkészítése és első tapasztalatai.

A tvr. megjelenése idején a Fővárosi Ügyészség, a Tanács, a rendőri szervek, szakszervezetek, MNDSZ. DISZ. képviselőinek bevonásával tájékoztató megbeszélést tartott a tvr-ben szabályozott kérdések ismertetésére. Kérte a társadalmi szervek segítségét. Egyidejűleg a kerületi ügyészek és bűnügyi vezetők részére közös eligazítást tartottunk, amelyen részt vett a Legfőbb Ügyészség képviselője is.

Különösen a kezdeti időben az ügyészség bekapcsolódott a rendőri éjszakai ellenőrzésekbe, éjjeli ügyeleten is irányította az előállított személyek ügyének helyes intézését.

A társadalmi szervek segítsége legszélesebben a Tanács segítségével számos helyen mozgósított lakóbizottságok részéről nyilvánult meg. Főleg a garázda elemektől zaklatott egyes területek lakóbizottságai adtak jól használható adatokat s az MNDSZ. is több kérdésre felhívta figyelmünket. A tvr. végrehajtása során kialakult gyakorlatról a fővárosi ügyészség a fővárosi tanács VB. és az MNDSZ. aktívái részére összesen három alkalommal tartott tájékoztatást.

A tvr. hatálybalépése után kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy garázdálkodás, üzletszerű kéjelgés, illetve lakás e célra való kiadása és koldulás miatt júliusban 58, augusztusban 86, szeptemberben 115, októberben 126 és novemberben 87 személyt állítottunk bíróság elé. Az 5 hónap alatt garázdaság miatt 229, üzletszerü kéjelgés stb. miatt 212, koldulás miatt 31 személyt vádoltunk meg.

A felelősségre vont személyek mintegy 3/4-e munkás származású, 1/4-e pedig "egyéb" származásúnak van kimutatva. Osztályidegen származású mindössze 2 üzletszerüleg kéjelgő.

A tvr. által meghatározott bűncselekmények üldözése kedvező hatással volt a közbiztonság megszilárdulására. Tapasztaltuk, hogy éppen a legfertőzöttebb kerületekben /VII. VIII. IX. X. XIII./ jelentékeny a javulás, ezt megerősíti a Tanács és az MNDSZ. tapasztalata is. Egyes kerületekben /II. kerület főútvonalain, a IX. kerületi Ferenc tér tájékán a garázda jelenségek majd teljesen megszűntek. A tvr. megjelenését követő időben a vendéglátóipari üzemek vezetői elmondották, hogy a Szabad Népben megjelent ismertető cikket botrányokozásokról hírhedt személyek tárgyalták. Ilyen tapasztalatokat hozott fel a rendőrségi operatív megfigyelése is. Ezt megerősítette néhány ítéletnek a sajtóban való ismertetése.

II. A bűnüldözés megszervezése.

A megfelelő eligazítások általában azt eredményezték, hogy az intézkedő rendőr elvtársak fellépése helyesen alakult. Néhol az intézkedés erélytelensége, vagy éppen túlzott merevsége azonban hatósági közeg elleni erőszak bűntettéhez vezet.

A kerületek többségében operatív értekezleteken megtárgyalták a bűnüldözés tapasztalatait, ilyen tekintetben fertőzött területeket nyilvántartják és a járőr tevékenység erejét ezek felé irányítják. A fertőzött területek mindenek előtt egyes vendéglátóipari egységek körül alakultak ki, másrészt pedig a burzsoá várospolitika maradványaként mutatkozó telepek környékén. /Tripolisz, Valéria stb./ Szükségesnek látszik, hogy főleg a főváros tengelyén - a Rákóczi úton és a Stadion környékén elhelyezett néhány italbolt stb. jellegének megváltoztatására a Fővárosi Tanács VB-hez javaslattal forduljunk. Ilyen vonatkozásban eddig sikerrel járt már a volt "3 Huszár" és a volt "Keszei" söntés ilyen természetének felszámolása.

Több területen túlkapások mutatkoznak az üzletszerüleg kéjelgők megítélésében és az ügyükben való fellépés módjában. Az írott nyomozati anyag nem elsődlegesen a tényállás felderítésére, hanem helyenként a cselekmény elkövetési módjában való visszatetsző turkálás képét mutatja. Szórványosan törvénysértéseket is követnek el a rendőrségi eljárás során, mint törvénytelen letartóztatás, egy esetben öngyilkossági kísérlet, lehetővététele megokolatlan őrizetbe vételek, stb. Ezekkel szemben - ha észleli - az ügyészség fellép. Általában helyes gyakorlat alakult ki a VIII. X. XIX. kerületekben, ahol az üzletszerű jelleget azzal bizonyítják, hogy már előbb bizalmasan biztosítják a közösülő férfi adatait és az általa adott pénzösszeget. Igy a megfelelő tettenéréskor már adatok sora bizonyítja a kéjelgés üzletszerűségét. Ahol még nem ilyen módszerrel dolgoznak, ott az üzletszerűséget tévesen az adott alkalmi ajándék vagy étkezés szórakozás stb. "elfogadásával" igyekeznek egyes rendőri osztályok bizonyítani. Ennek következménye hibás ügyészi felügyelet és állásfoglalás esetén a felmentő ítélet vagy az eljárás megszüntetése. Hibák mutatkoznak azon a téren is, hogy egyes kerületekben nyomozást rendelnek el a lazább erkölcsi magatartású személyek ellen, akik nem minősíthetők azonban üzletszerüleg kéjelgőknek, fellépésük nem megbotránkoztató és az ügy értékét túlhaladó operatív és nyomozati cselekményeket végeznek.

A bünüldözés megszervezésében megoldatlan probléma az előzetes letartóztatások elrendelése. A gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó részében a nyomozás során őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás történik. Ez az esetek túlnyomó nagy részében valóban törvényes, de kihatásaiban káros. Törvényes annyiban, hogy az előzetesen letartóztatottak különben sok esetben nem jelennének meg a bíróság előtt, mert jelentős részüknek bejelentési kötelezettségei is tisztázatlanok, ágyrajárók stb. Ugyanakkor az elhúzódó előzetes letartóztatás során s majd a kiszabott büntetés hátralevő rövidebb részének végrehajtásával olyan rabtartási költségek terhelik az elitélteket szabadulásuk után, ami komoly akadályt jelent abban, hogy visszatérjenek a dolgozók életébe.

III. A bűnüldözés eredményei:

A bíróságok ítéleteiben mutatkozó váderedményesség megegyezik a fővárosi váderedményességi átlaggal. A kiszabott büntetések a kéjelgés tekintetében általában 6 hó börtön és 1 év között ingadoznak s megfelelően egyéniesítetteknek mondhatók. Büntetett előélet megállapítása esetén a büntetés általában az 1-2 éves határ között ingadoznak. A garázdaság esetén a büntetések általában 6 hónap körül kerülnek kiszabásra, s hatósági közeg elleni erőszakkal való halmazat esetén súlyosabb esetekben két évet meghaladó néhány büntetés is előfordult.

Hiányosság mutatkozik a javító-nevelő munka és pénzbüntetés alkalmazásában, főleg az üzletszerű kéjelgés tekintetében. Itt az ilyen büntetésre való törekvés sok esetben egyenesen lehetetlen, mert az elitélt munkaviszonyban nem áll, munkakerülő s vagyontalan. Ezt az idézi elő, hogy a züllés utján megindult elitélt a börtönben az "öregek" lényegében rovott múltú züllött személyek befolyása alá kerülnek, akiknek társaságában még jobban elromlanak s nem egy esetben volt megállapítható máris visszaesés ilyen okból. Az átnevelésre való törekvés az adott börtön viszonyok mellett majd kizárt, a további züllés sokkalta gyakoribb. Ehhez vezet az a tény is, hogy a börtönből kikerülő személyt általában 500-1000 Ft között mozgó rabtartási költség terheli. Ez elhelyezkedés esetén levonásra kerül s ismét olyan helyzetbe juttatja a volt elitéltet, amelyből a bűnözés megismétlésében keresi a kiutat. Sok nehézséget jelent hogy a börtönbüntetés végrehajtása alatt nincs lehetőségük munkakönyvüket megszerezni stb. Így a börtönből kikerülve, minden társadalmi gondoskodás nélkül indulnak elhelyezkedés keresésére, ami éppen büntetett előéletükre tekintettel nem egy esetben meg nem értésbe ütközik.

A börtönben megállapítható volt, hogy nem tisztázott az előzetes orvosi vizsgálat lefolytatásának módszere sem. Egyesek arról panaszkodnak, hogy a Kun utcai intézetbe való bekerülésükkor tünetmenteseknek érezték magukat s csak néhány nap után érezték fertőződésüket. /"Bepozitáltak"/ A bírósági orvos tájékoztatása szerint nem zárható ki egy lappangó fertőződés fennforgása, de az sem, hogy a meg nem felelő elhelyezés folytán fertőződtek.

Általában még nem mondható teljesen kialakultnak a garázdaság büntetőjogi fogalma. A tényállások zöme tekintetében jellemző az italtól való befolyásoltság s főleg ennek hatása alatt ütlegelés, törés-zúzás, megbotránkoztató durva kötekedés. Számos esetnek kiváltó oka társbérleti vagy lakótársi viszály, házastársak és életközösségben élők botrányt okozó verekedései, viszályai. Néhol szabálysértési vonalra csúszik át a garázdaság bűntettének elbírálása. A VII. kerületben így vonták felelősségre azt, aki vendéglőben hangos botrányt okozott, a fellépő rendőrrel szájaskodott s az utcán mintegy 200 fő összeverődésével járó csődületet idézett elő. Szükségesnek látszik, hogy a már kialakuló gyakorlat kérdésében az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a joggyakorlat fejlesztésére irányuló döntés meghozatalával járuljon hozzá a gyakorlat megszilárdításához, fejlesztéséhez.

Határozati javaslatok:

  1. A Legfőbb Ügyészség előkészítés után a tvr. tekintetében javító-nevelő munka végrehajtására alkalmas zárt intézmény létrehozására tegyen kezdeményezést. Ennek során a Miniszter Tanácsnál meg kell tekinteni a Fővárosi Tanács VB hasonló tárgyú előterjesztésének elbírálá-sát s fontolóra kell venni a kistarcsai megfelelő intézmény ilyen irányú hasznosítását.
  2. A Legfőbb Ügyészség nyomozás feletti felügyeleti osztálya tanulmányozza az alkoholizmus befolyását a bűnözés alakulására. Az egészségügyi szervek adatainak összevetésével, társadalmi szervezetek véleményének megismerésével és a rendelkezésre álló baráti országok tapasztalatainak felhasználásával tájékoztassuk a Központi Vezetőséget megállapításainkról s az alkoholizmus visszaszorításának kezdeményezésére tegyünk javaslatokat.
  3. A Fővárosi Ügyészség hat hónapon belül tegyen előterjesztést megfelelő ügy kapcsán a Legfelsőbb Bírósági határozat meghozatalának kezdeményezésére. Felelős: Fővárosi Ügyészség, határidő: 1956. június 30.

Budapest, 1955. december 2.

 

Alapy Gyula sk.
Budapest főváros ügyésze.

BFL. XXV. 60. 00905/90/1955 (Budapest Főváros Levéltára - Fővárosi Ügyészség igazgatási TÜK-iratai.)

Ezen a napon történt augusztus 02.

1914

Német csapatok jelennek meg Luxemburgban, válaszul Franciaország mozgósítja haderejét.Tovább

1934

Hindenburg német elnök halála után Adolf Hitler megszerzi az elnöki és a kancellári hatalmat is (vezér és nemzeti kancellár lesz).Tovább

1945

A Beneš-dekrétumok megfosztják állampolgárságuktól a szlovákiai magyarokat.Tovább

1945

Véget ér a potsdami konferencia, többek közt megállapodás születik a mai lengyel-német határról (Odera-Neisse határvonal) és Berlin négy...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő