Üzletszerű kéjelgés, garázdaság, közveszélyes munkakerülés – prostitúció és alkoholizmus

Ügyészségi jelentések az 1955. évi 17. tvr. budapesti végrehajtásáról

„Prostitúció alatt értendő az, amikor a nő minden szemérmet félretéve, minden erkölcsi gátlás nélkül, kizárólag pénzszerzés céljából bocsátja áruba a testét. Nem tekinthető tehát prostitúciónak, habár anyagi érdekből, mégis állandóság jellegével, de csak egy férfivel folytat viszonyt. Nem változtat az a körülmény, hogy rövidebb-hosszabb idő után a férfi személyében változás történik.”

Források

Jelentés

1955. Tük. 00905/55/90. sz.

Budapest főváros ügyészségétől.
SZIGORÚAN TITKOS!

Készült: 30 példányban.
30. pld.

Jelentés

a 17: 1955. tvr.-ben megállapított egyes közrend elleni bűncselekmények üldözésének alakulásáról a főváros területén.

I. A tvr. végrehajtásának előkészítése és első tapasztalatai.

A tvr. megjelenése idején a Fővárosi Ügyészség, a Tanács, a rendőri szervek, szakszervezetek, MNDSZ. DISZ. képviselőinek bevonásával tájékoztató megbeszélést tartott a tvr-ben szabályozott kérdések ismertetésére. Kérte a társadalmi szervek segítségét. Egyidejűleg a kerületi ügyészek és bűnügyi vezetők részére közös eligazítást tartottunk, amelyen részt vett a Legfőbb Ügyészség képviselője is.

Különösen a kezdeti időben az ügyészség bekapcsolódott a rendőri éjszakai ellenőrzésekbe, éjjeli ügyeleten is irányította az előállított személyek ügyének helyes intézését.

A társadalmi szervek segítsége legszélesebben a Tanács segítségével számos helyen mozgósított lakóbizottságok részéről nyilvánult meg. Főleg a garázda elemektől zaklatott egyes területek lakóbizottságai adtak jól használható adatokat s az MNDSZ. is több kérdésre felhívta figyelmünket. A tvr. végrehajtása során kialakult gyakorlatról a fővárosi ügyészség a fővárosi tanács VB. és az MNDSZ. aktívái részére összesen három alkalommal tartott tájékoztatást.

A tvr. hatálybalépése után kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy garázdálkodás, üzletszerű kéjelgés, illetve lakás e célra való kiadása és koldulás miatt júliusban 58, augusztusban 86, szeptemberben 115, októberben 126 és novemberben 87 személyt állítottunk bíróság elé. Az 5 hónap alatt garázdaság miatt 229, üzletszerü kéjelgés stb. miatt 212, koldulás miatt 31 személyt vádoltunk meg.

A felelősségre vont személyek mintegy 3/4-e munkás származású, 1/4-e pedig "egyéb" származásúnak van kimutatva. Osztályidegen származású mindössze 2 üzletszerüleg kéjelgő.

A tvr. által meghatározott bűncselekmények üldözése kedvező hatással volt a közbiztonság megszilárdulására. Tapasztaltuk, hogy éppen a legfertőzöttebb kerületekben /VII. VIII. IX. X. XIII./ jelentékeny a javulás, ezt megerősíti a Tanács és az MNDSZ. tapasztalata is. Egyes kerületekben /II. kerület főútvonalain, a IX. kerületi Ferenc tér tájékán a garázda jelenségek majd teljesen megszűntek. A tvr. megjelenését követő időben a vendéglátóipari üzemek vezetői elmondották, hogy a Szabad Népben megjelent ismertető cikket botrányokozásokról hírhedt személyek tárgyalták. Ilyen tapasztalatokat hozott fel a rendőrségi operatív megfigyelése is. Ezt megerősítette néhány ítéletnek a sajtóban való ismertetése.

II. A bűnüldözés megszervezése.

A megfelelő eligazítások általában azt eredményezték, hogy az intézkedő rendőr elvtársak fellépése helyesen alakult. Néhol az intézkedés erélytelensége, vagy éppen túlzott merevsége azonban hatósági közeg elleni erőszak bűntettéhez vezet.

A kerületek többségében operatív értekezleteken megtárgyalták a bűnüldözés tapasztalatait, ilyen tekintetben fertőzött területeket nyilvántartják és a járőr tevékenység erejét ezek felé irányítják. A fertőzött területek mindenek előtt egyes vendéglátóipari egységek körül alakultak ki, másrészt pedig a burzsoá várospolitika maradványaként mutatkozó telepek környékén. /Tripolisz, Valéria stb./ Szükségesnek látszik, hogy főleg a főváros tengelyén - a Rákóczi úton és a Stadion környékén elhelyezett néhány italbolt stb. jellegének megváltoztatására a Fővárosi Tanács VB-hez javaslattal forduljunk. Ilyen vonatkozásban eddig sikerrel járt már a volt "3 Huszár" és a volt "Keszei" söntés ilyen természetének felszámolása.

Több területen túlkapások mutatkoznak az üzletszerüleg kéjelgők megítélésében és az ügyükben való fellépés módjában. Az írott nyomozati anyag nem elsődlegesen a tényállás felderítésére, hanem helyenként a cselekmény elkövetési módjában való visszatetsző turkálás képét mutatja. Szórványosan törvénysértéseket is követnek el a rendőrségi eljárás során, mint törvénytelen letartóztatás, egy esetben öngyilkossági kísérlet, lehetővététele megokolatlan őrizetbe vételek, stb. Ezekkel szemben - ha észleli - az ügyészség fellép. Általában helyes gyakorlat alakult ki a VIII. X. XIX. kerületekben, ahol az üzletszerű jelleget azzal bizonyítják, hogy már előbb bizalmasan biztosítják a közösülő férfi adatait és az általa adott pénzösszeget. Igy a megfelelő tettenéréskor már adatok sora bizonyítja a kéjelgés üzletszerűségét. Ahol még nem ilyen módszerrel dolgoznak, ott az üzletszerűséget tévesen az adott alkalmi ajándék vagy étkezés szórakozás stb. "elfogadásával" igyekeznek egyes rendőri osztályok bizonyítani. Ennek következménye hibás ügyészi felügyelet és állásfoglalás esetén a felmentő ítélet vagy az eljárás megszüntetése. Hibák mutatkoznak azon a téren is, hogy egyes kerületekben nyomozást rendelnek el a lazább erkölcsi magatartású személyek ellen, akik nem minősíthetők azonban üzletszerüleg kéjelgőknek, fellépésük nem megbotránkoztató és az ügy értékét túlhaladó operatív és nyomozati cselekményeket végeznek.

A bünüldözés megszervezésében megoldatlan probléma az előzetes letartóztatások elrendelése. A gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó részében a nyomozás során őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás történik. Ez az esetek túlnyomó nagy részében valóban törvényes, de kihatásaiban káros. Törvényes annyiban, hogy az előzetesen letartóztatottak különben sok esetben nem jelennének meg a bíróság előtt, mert jelentős részüknek bejelentési kötelezettségei is tisztázatlanok, ágyrajárók stb. Ugyanakkor az elhúzódó előzetes letartóztatás során s majd a kiszabott büntetés hátralevő rövidebb részének végrehajtásával olyan rabtartási költségek terhelik az elitélteket szabadulásuk után, ami komoly akadályt jelent abban, hogy visszatérjenek a dolgozók életébe.

III. A bűnüldözés eredményei:

A bíróságok ítéleteiben mutatkozó váderedményesség megegyezik a fővárosi váderedményességi átlaggal. A kiszabott büntetések a kéjelgés tekintetében általában 6 hó börtön és 1 év között ingadoznak s megfelelően egyéniesítetteknek mondhatók. Büntetett előélet megállapítása esetén a büntetés általában az 1-2 éves határ között ingadoznak. A garázdaság esetén a büntetések általában 6 hónap körül kerülnek kiszabásra, s hatósági közeg elleni erőszakkal való halmazat esetén súlyosabb esetekben két évet meghaladó néhány büntetés is előfordult.

Hiányosság mutatkozik a javító-nevelő munka és pénzbüntetés alkalmazásában, főleg az üzletszerű kéjelgés tekintetében. Itt az ilyen büntetésre való törekvés sok esetben egyenesen lehetetlen, mert az elitélt munkaviszonyban nem áll, munkakerülő s vagyontalan. Ezt az idézi elő, hogy a züllés utján megindult elitélt a börtönben az "öregek" lényegében rovott múltú züllött személyek befolyása alá kerülnek, akiknek társaságában még jobban elromlanak s nem egy esetben volt megállapítható máris visszaesés ilyen okból. Az átnevelésre való törekvés az adott börtön viszonyok mellett majd kizárt, a további züllés sokkalta gyakoribb. Ehhez vezet az a tény is, hogy a börtönből kikerülő személyt általában 500-1000 Ft között mozgó rabtartási költség terheli. Ez elhelyezkedés esetén levonásra kerül s ismét olyan helyzetbe juttatja a volt elitéltet, amelyből a bűnözés megismétlésében keresi a kiutat. Sok nehézséget jelent hogy a börtönbüntetés végrehajtása alatt nincs lehetőségük munkakönyvüket megszerezni stb. Így a börtönből kikerülve, minden társadalmi gondoskodás nélkül indulnak elhelyezkedés keresésére, ami éppen büntetett előéletükre tekintettel nem egy esetben meg nem értésbe ütközik.

A börtönben megállapítható volt, hogy nem tisztázott az előzetes orvosi vizsgálat lefolytatásának módszere sem. Egyesek arról panaszkodnak, hogy a Kun utcai intézetbe való bekerülésükkor tünetmenteseknek érezték magukat s csak néhány nap után érezték fertőződésüket. /"Bepozitáltak"/ A bírósági orvos tájékoztatása szerint nem zárható ki egy lappangó fertőződés fennforgása, de az sem, hogy a meg nem felelő elhelyezés folytán fertőződtek.

Általában még nem mondható teljesen kialakultnak a garázdaság büntetőjogi fogalma. A tényállások zöme tekintetében jellemző az italtól való befolyásoltság s főleg ennek hatása alatt ütlegelés, törés-zúzás, megbotránkoztató durva kötekedés. Számos esetnek kiváltó oka társbérleti vagy lakótársi viszály, házastársak és életközösségben élők botrányt okozó verekedései, viszályai. Néhol szabálysértési vonalra csúszik át a garázdaság bűntettének elbírálása. A VII. kerületben így vonták felelősségre azt, aki vendéglőben hangos botrányt okozott, a fellépő rendőrrel szájaskodott s az utcán mintegy 200 fő összeverődésével járó csődületet idézett elő. Szükségesnek látszik, hogy a már kialakuló gyakorlat kérdésében az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a joggyakorlat fejlesztésére irányuló döntés meghozatalával járuljon hozzá a gyakorlat megszilárdításához, fejlesztéséhez.

Határozati javaslatok:

  1. A Legfőbb Ügyészség előkészítés után a tvr. tekintetében javító-nevelő munka végrehajtására alkalmas zárt intézmény létrehozására tegyen kezdeményezést. Ennek során a Miniszter Tanácsnál meg kell tekinteni a Fővárosi Tanács VB hasonló tárgyú előterjesztésének elbírálá-sát s fontolóra kell venni a kistarcsai megfelelő intézmény ilyen irányú hasznosítását.
  2. A Legfőbb Ügyészség nyomozás feletti felügyeleti osztálya tanulmányozza az alkoholizmus befolyását a bűnözés alakulására. Az egészségügyi szervek adatainak összevetésével, társadalmi szervezetek véleményének megismerésével és a rendelkezésre álló baráti országok tapasztalatainak felhasználásával tájékoztassuk a Központi Vezetőséget megállapításainkról s az alkoholizmus visszaszorításának kezdeményezésére tegyünk javaslatokat.
  3. A Fővárosi Ügyészség hat hónapon belül tegyen előterjesztést megfelelő ügy kapcsán a Legfelsőbb Bírósági határozat meghozatalának kezdeményezésére. Felelős: Fővárosi Ügyészség, határidő: 1956. június 30.

Budapest, 1955. december 2.

 

Alapy Gyula sk.
Budapest főváros ügyésze.

BFL. XXV. 60. 00905/90/1955 (Budapest Főváros Levéltára - Fővárosi Ügyészség igazgatási TÜK-iratai.)

Ezen a napon történt december 17.

1905

A budapesti ifjúmunkások nagygyűlést tartottak. Ezen jóváhagyták a Magyarországi Ifjúmunkások Szövetségének alapszabályát, amit a...Tovább

1989

George W. Bush amerikai elnök elrendeli az „Igaz ügy” hadművelet (azaz Kuvait visszafoglalásának) megindítását....Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő