Karl May német regényíró (*1842)Tovább
„A mostani hidat a magyar népi demokrácia építette újjá és nem egy gróf.”
„Tekintettel arra, hogy a reakció a Lánchídon lévő koronába is belekapaszkodik, azzal a kéréssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, szíveskedjék megállapítani azt, hogy a címeren lévő korona akarva, vagy pedig akaratlanul került-e oda? […] Ha a felszabadulás után a magyar nép parlamentje törvényt hozott, hogy az új magyar címeren ne legyen rajta többé a korona, akkor véleményem szerint nem csak az iskolák, minisztériumok, közhivatalok falairól tüntessük el a koronát, hanem a száz éves Lánchídról is – még akkor is, ha úgy akarjuk újjáépíteni, mint amilyen Széchenyi István korában volt.”
Feljegyzés a Lánchíd állami építésvezetőségénél 1949. augusztus 6-án tartott értekezletről
Jelen voltak:
Közlekedésügyi Miniszter úr
Ullrich Zoltán, Miklós Pál, Sávos Károly
Főváros részéről: Borsos József, Péczeli Béla
FOTI. Részéről: Sayer Róbert, Szimély Károly, Borsos László.
Műemlékek Országos Bizottságától: dr. Gerevich Tibor.
Kiss Tibor a Lánchíd esztétikusa.
Tárgy:
A mederpilléren elhelyezendő új címer és a Clark Ádám tér rendezése.
Eljárás:
A Miniszter úr távollétében Ullrich Zoltán ismerteti a kormány azon rendelkezését, hogy a mederpilléreken lévő régi kőből faragott címerek eltávolítandók és viszont a mederpilléreken az új magyar címer lehetőleg színes kivitelben helyezendő el.
Felkéri a jelenlévőket, hogy adják elő véleményüket a feladat megoldására vonatkozóan. Nevezetesen milyen anyagból lenne elkészítendő az új címer és hova lenne elhelyezendő.
Dr. Gerevich közli, hogy amennyiben az új címert kőből faragnánk ki, úgy azt tartósan színezni nem lehetne. Másrészről fémből elkészítve azzal a veszéllyel járna, hogy a fém rozsdásodása vagy savas elváltozásai miatt az alatta lévő faragott köveket a lecsurgó lé elszennyezné. Ennél fogva színes kivitelre ő a kerámiát ajánlaná.
Kiss Tibor esztétikailag vizsgálja a kérdést és hangsúlyozza, hogy a pillér muemlék jellegének fenntartása miatt nagyon felelősségteljes tervezéssel lehet csak megoldásra jutni. Nevezetesen a kapuzat stílusa megkívánja a zárókő megtartását. Viszont miután az új címer jellegét a köralakú koszorúdísz adja, azt a zárókő párkányára helyezni nem lehet, hanem csak szabadon lebegő helyzetben szabad csak elhelyezni. A tervezésnek tehát figyelemmel arra, hogy a stílus és monumentalitás ne szenvedjen, az a feladata hogy az új formát a kapuzattal szervesen összekomponálja. Ezért ajánlja, hogy minden lehetséges változatban elhelyezést ne csak megtervezzék, hanem modellkísérletekkel vagy eredeti nagyságú modellekkel magán a pilléren tanulmányozzák. /Fatáblák, papírmassék./
Időközben Miniszter úr megérkezett és Kiss Tibor fentieket vele is ismertette.
Dr. Gerevich újra javasolt a színes kerámia kivitelt négyzetkeretbe foglalva.
Ezek után a bizottság a következőkben állapodott meg:
A végleges megoldásba egy a kérdéssel foglalkozó szukköru bizottságon kívül a Muvészeti Tanácsot is Kiss Tibor be fogja vonni. A tervezést Kiss Tibor haladéktalanul megindítja és vele egyidejuleg a hídosztály kétszer 2 méteres nagyságban kivitelre kerülő címer elkészítésének és költségének kérdését az összes változatokban u.m. kerámia kivitel, bronz öntvény, zománcozott vasöntvény haladéktalanul tanulmányozni fogja.
Mind a négy meglévő címer helyére új címer fog kerülni.
Ezek után Ullrich megemlítette Miniszter úrnak, hogy a gyártás alatt álló új lámpák alsó csonkagúla alakú oldallapjain is a régi Kossuth-címer szerepel. Tekintettel arra, hogy a lámpák ezen öntvényrészeinek legnagyobb mennyisége már készen van és annak újbóli elkészítése a lámpák gyártásában olyan fennakadást jelenthetne, hogy azok a határidőre nem készülnének el, Miniszter úr hozzájárult ahhoz, hogy a gyártás ilyen kivitelben tovább folytatható.
Végül a Főváros képviselői ismertették a Clark Ádám tér rendezésénél fennálló hitelproblémákat. Nevezetesen a Tervhivatal a kioszk építéséhez még ez ideig nem járult hozzá. Miniszter úr az ügyről sürgős feljegyzést kért és annak alapján a Tervhivatallal közvetlenül fog tárgyalni.
K.m.f.
| Ullrich Zoltán | Sávos Károly |
XIX-H-1-gg 27. doboz 20. (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Közúti Főosztály, Lánchíd újjáépítésének iratai)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő