Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
„A mostani hidat a magyar népi demokrácia építette újjá és nem egy gróf.”
„Tekintettel arra, hogy a reakció a Lánchídon lévő koronába is belekapaszkodik, azzal a kéréssel fordulok a T. Szerkesztőséghez, szíveskedjék megállapítani azt, hogy a címeren lévő korona akarva, vagy pedig akaratlanul került-e oda? […] Ha a felszabadulás után a magyar nép parlamentje törvényt hozott, hogy az új magyar címeren ne legyen rajta többé a korona, akkor véleményem szerint nem csak az iskolák, minisztériumok, közhivatalok falairól tüntessük el a koronát, hanem a száz éves Lánchídról is – még akkor is, ha úgy akarjuk újjáépíteni, mint amilyen Széchenyi István korában volt.”
Feljegyzés a Lánchíd állami építésvezetőségénél 1949. augusztus 6-án tartott értekezletről
Jelen voltak:
Közlekedésügyi Miniszter úr
Ullrich Zoltán, Miklós Pál, Sávos Károly
Főváros részéről: Borsos József, Péczeli Béla
FOTI. Részéről: Sayer Róbert, Szimély Károly, Borsos László.
Műemlékek Országos Bizottságától: dr. Gerevich Tibor.
Kiss Tibor a Lánchíd esztétikusa.
Tárgy:
A mederpilléren elhelyezendő új címer és a Clark Ádám tér rendezése.
Eljárás:
A Miniszter úr távollétében Ullrich Zoltán ismerteti a kormány azon rendelkezését, hogy a mederpilléreken lévő régi kőből faragott címerek eltávolítandók és viszont a mederpilléreken az új magyar címer lehetőleg színes kivitelben helyezendő el.
Felkéri a jelenlévőket, hogy adják elő véleményüket a feladat megoldására vonatkozóan. Nevezetesen milyen anyagból lenne elkészítendő az új címer és hova lenne elhelyezendő.
Dr. Gerevich közli, hogy amennyiben az új címert kőből faragnánk ki, úgy azt tartósan színezni nem lehetne. Másrészről fémből elkészítve azzal a veszéllyel járna, hogy a fém rozsdásodása vagy savas elváltozásai miatt az alatta lévő faragott köveket a lecsurgó lé elszennyezné. Ennél fogva színes kivitelre ő a kerámiát ajánlaná.
Kiss Tibor esztétikailag vizsgálja a kérdést és hangsúlyozza, hogy a pillér muemlék jellegének fenntartása miatt nagyon felelősségteljes tervezéssel lehet csak megoldásra jutni. Nevezetesen a kapuzat stílusa megkívánja a zárókő megtartását. Viszont miután az új címer jellegét a köralakú koszorúdísz adja, azt a zárókő párkányára helyezni nem lehet, hanem csak szabadon lebegő helyzetben szabad csak elhelyezni. A tervezésnek tehát figyelemmel arra, hogy a stílus és monumentalitás ne szenvedjen, az a feladata hogy az új formát a kapuzattal szervesen összekomponálja. Ezért ajánlja, hogy minden lehetséges változatban elhelyezést ne csak megtervezzék, hanem modellkísérletekkel vagy eredeti nagyságú modellekkel magán a pilléren tanulmányozzák. /Fatáblák, papírmassék./
Időközben Miniszter úr megérkezett és Kiss Tibor fentieket vele is ismertette.
Dr. Gerevich újra javasolt a színes kerámia kivitelt négyzetkeretbe foglalva.
Ezek után a bizottság a következőkben állapodott meg:
A végleges megoldásba egy a kérdéssel foglalkozó szukköru bizottságon kívül a Muvészeti Tanácsot is Kiss Tibor be fogja vonni. A tervezést Kiss Tibor haladéktalanul megindítja és vele egyidejuleg a hídosztály kétszer 2 méteres nagyságban kivitelre kerülő címer elkészítésének és költségének kérdését az összes változatokban u.m. kerámia kivitel, bronz öntvény, zománcozott vasöntvény haladéktalanul tanulmányozni fogja.
Mind a négy meglévő címer helyére új címer fog kerülni.
Ezek után Ullrich megemlítette Miniszter úrnak, hogy a gyártás alatt álló új lámpák alsó csonkagúla alakú oldallapjain is a régi Kossuth-címer szerepel. Tekintettel arra, hogy a lámpák ezen öntvényrészeinek legnagyobb mennyisége már készen van és annak újbóli elkészítése a lámpák gyártásában olyan fennakadást jelenthetne, hogy azok a határidőre nem készülnének el, Miniszter úr hozzájárult ahhoz, hogy a gyártás ilyen kivitelben tovább folytatható.
Végül a Főváros képviselői ismertették a Clark Ádám tér rendezésénél fennálló hitelproblémákat. Nevezetesen a Tervhivatal a kioszk építéséhez még ez ideig nem járult hozzá. Miniszter úr az ügyről sürgős feljegyzést kért és annak alapján a Tervhivatallal közvetlenül fog tárgyalni.
K.m.f.
Ullrich Zoltán | Sávos Károly |
XIX-H-1-gg 27. doboz 20. (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Közúti Főosztály, Lánchíd újjáépítésének iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő