Eck Mór fővárosi bizottsági tag indítványt terjesztett a közgyűlés elé. Eszerint a zsidó egyetemisták és főiskolások védelme érdekében...Tovább
Kádár levelek
Hatalom és művészet
„Az a bizalom és tisztelet, amely Önt népünk részéről övezi, adta a kezembe a tollat, hogy egy közérdekű ügyben jelen levelemmel felkeressem. Az eddigi tapasztalataim ugyanis – sajnos – arról győzhettek meg, hogy akiknek mint illetékeseknek az alábbiakban előadott kérdésben intézkedniök kellett volna, nem tették.” (Vígh Károly)
„Sajátos viszonya volt a képzőművészethez. A szegedi Csillag-börtönben - 1945 előtt - főképp rajzolgatott. A modern képzőművészethez több érzéke volt, mint a környezetében bárkinek, ennek ellenére nem kompromittálta magát azzal, hogy kiálljon mellette. De szívesen jön el velem Kassák önköltséges kiállítására." - [popup title="írta" format="Default click" activate="click" close text="Kádár János (1912–1989), portré, kézirat, dátum nélkül, AKH [Aczél György Kézirat Hagyaték] Ms 6112/31. Megjelent: ACZÉL GYÖRGY: Egy Kádár portré töredékei. Beszélő. 1999. október beszelo.c3.hu/99/10/11aczel.htm"] Kádárról Aczél György.
Kassák 1967 előtt 1957-ben állíthatott ki Magyarországon a Csók Galériában. 1965-ben fordult kéréssel Kádárhoz, hogy retrospektív kiállítást rendezhessen az Ernst Múzeum nagytermében, ahol az 1920 óta készült rajzait és festményeit szerette volna kiállítani. Azt kérte, hogy a termet biztosítsa az állam, az egyéb költségeket hajlandó lett volna ő maga vállalni. Miután a Kulturális Osztály meghallgatta Kassákot, a Politikai Bizottság olyan határozatot hozott, hogy Kassák a saját költségén állítson ki és ne az Ernst Múzeum nagytermében,
egy kisebb teremben. Ez a kiállítás jött létre végül 1967-ben a Fényes Adolf teremben, és erre hívta meg Kádárt Kassák, aki eleget is tett a meghívásnak. |  |  |
Kassák Lajos meghívója kiállítására és köszönő levele. Mellette Kádár János köszönő és gratuláló levele. | ||
Illyés a Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezelte, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a légkör körülötte. 1959-re az MSZMP-nek, leginkább az Írószövetség újbóli megszervezése érdekében szüksége volt a népi írók együttműködésére. Aczél György feladata volt, hogy
az írókat, leginkább Illyés Gyulát.Illyés is egyre nehezebben viselte el a fojtogató légkört. 1960. január 12-én levélben fordult Kádár Jánoshoz, hogy megpróbálja tisztázni helyzetét. Kádár január 25-ei válasza lényegében - bár a jövőt illetően megengedő -
volt: „A személyed és munkásságod kapcsán kialakult nézeteket és az ezek között lehetséges félreértéseket tisztázni leveledben nem sikerült." Illyés Gyulának 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai, 1969-ben megindult életmű-sorozata is. 1970-ben kapott. 1972-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki, ehhez is gratulált neki Kádár születésnapi köszöntő levelében. |  |
Születésnapi üdvözletváltás Kádár János és Illyés Gyula között. | |
Hernádi Gyula több Jancsó Miklós filmhez írt forgatókönyvet. Első közös filmjük az 1964-ben bemutatott „Oldás és kötés" volt. Bajcsy-Zsilinszky Endre címmel 1977-ben írt drámát, melynek alapján született meg az 1978-ban, a Magvető Kiadónál megjelent Vitam et sanguinem címet viselő filmregény.
A készülő filmmel kapcsolatban Kádár 1978. május-júniusban két tiltakozó levelet is kapott, egyrészt Vígh Károly történésztől, a Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársától, akinek kutatóként fő témája Bajcsy-Zsilinszky Endre élte és munkássága volt, másrészt özvegyétől. Tulajdonképpen mindketten a hamis történelmi epizódokat és a pornográf jeleneteket kérték számon a szerzőpároson. A két levél hangvétele nagyon hasonló, mindketten mint végső lehetőséget említik a Kádárhoz fordulást, mondván már csak benne van bizodalmuk, hogy a „magas körök támogatását élvező Jancsó-Hernádi párossal szemben"intézkedik, hogy a filmtrilógia ne készülhessen el. A levelek szóhasználata is nagyon hasonló. Kádártól, mint a nép tiszteletét élvező, erkölcsi és politikai tekintéllyel rendelkező vezetőtől kérnek segítséget, mondván nem bíznak abban, hogy az illetékesek megfelelően járnak el. Kádár az iratok tanúsága szerint ezektől az illetékesektől - Pozsgay Imrétől és Kornidesz Mihálytól - kért és kapott tájékoztatást az ügyben. E szerint a készülő film hőse - a regénnyel ellentétben - nem Bajcsy-Zsilinszky Endre, a fim pedig nem életrajzi film. Kádár nem is maga válaszolt a levelekre, hanem Kornidesz Mihályt bízta meg, hogy néhány sorban reagáljon a felvetésekre, aki ezt meg is tette.
1978-ban a tervezett filmtrilógiának végül két részét, a Magyar Rapszódiát és az Allegro Barbarót mutatták be.
Vígh Károly és Tartsay Vilmosné levele a „beteges erkölcsiséget tükröző, és Bajcsy Zsilinszky Endre emlékét sértő” Vitam et Sanguinem című Hernádi Gyula – Jancsó Miklós jegyezte filmregény kapcsán. |
Kovács István - aki korábban az MKP majd az MDP KV Szervezési Osztályának vezetője majd titkára, illetve budapesti pártbizottság első titkára volt - tollából származik az időrendben utolsó levél. Kovács Hegedüs András televízióbeli szerepeltetése ellen emelt szót. Hegedüs András 1955-1956-ban a Minisztertanács elnöke volt, ő írta alá a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet, 1958-ig Moszkvában élt, majd hazatért szociológusként, politológusként tevékenykedett. 1973-ban eltérő politikai nézetei miatt kizárták az MSZMP-ből.
A Kádár által küldött válaszlevél érdekessége, ekkoriban - 1986-ban - már mennyire elnéző volt Kádár. Hegedüs szerepeltetését önmagában nem ellenezte, nem tiltotta, az illetékesek figyelmét csak arra tervezte felhívni, hogy a televíziót ne használják fel az ország érdekeit károsító propagandára.
 |  |  |
Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Bizottsága egykori első titkárának levele Kádár Jánoshoz Hegedüs András volt miniszterelnök, ellenzéki szociológus TV-beli szereplése miatt, amelyben 1956-ot népfelkelésnek, forradalomnak nyilvánította. Mellette Kádár János részben egyetértő levele. | ||
A felhasznált fotók a Politikatörténeti Intézet gyűjteményében találhatók.
Ezen a napon történt október 15.
1922
1928
Egyetemisták tüntetnek a numerus clausus módosításával kapcsolatos intézkedések ellen. Bezárják a budapesti Műegyetemet, a Közgazdasági...Tovább
1944
A sikertelen kiugrási kísérletet követõen Szálasi Ferenc ragadja magához a hatalmat.Tovább
1944
„A Szálasi-puccs és a fronthelyzet végképp szétbomlasztotta a dezorganizálódott úri–jobboldali szervezeteket.” A...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő