Reflektor a sötétbe II. - A későbbi "nemzetvezető" naplója

„Ebben a válságban mindenkinek színt kell vallania és nem lehet elbújnia hangzatos frázisok és kijelentések mögé. El kell döntenie: a régi vagy az új világot akarja-e és döntése szerint kell vállalnia minden kockázatot, veszedelmet. A régit is szeretni és az újat is »megjátszani« nem lehet: mert vagy a régi temeti maga alá vagy az új veti ki magából. »Légy hideg vagy meleg, mert ha langyos vagy, kiköplek!«"

1943.

I. 8.        Mennyi aljas terv esik kútba csak azért, mert mi vagyunk és maradunk.

571.                          Mi kényszerítjük ezeknek a terveknek készítőit arra, hogy terveiket ne tudják a látszatigazság mezében, alattomosan végrehajtani, hanem erőszakkal és nyíltan legyenek kénytelenek fellépni; ezzel csak elősegítik, hogy a józan és becsületes nép ráeszméljen még inkább a mi nagy igazságunkra és az ő nagy aljasságukra.

572.                          A zsidókérdés megoldásával nem bízható meg a honvédelmi miniszter, mert nem az ő hatáskörébe tartozik, hanem egyedül csak a belügyminiszter, aki érthető okoknál fogva lerázza magáról ezt a feladatot, vagy a kormánypárt, amely mint „világnézeti párt" köteles ezt a kérdést szakszempontból is véglegesen rendezni.

573.                          Jó és biztos tudomásunk szerint múlt esztendőben december 16-án gr.

megbeszélés volt, melyen a következő tárgyakról folyt megbeszélés:

1.)   meg kell fontolni a háborúból való kilépésünket, hadseregünket vissza kell hívni;

2.)   a kormány lehetséges emigrációját elő kell készíteni;

3.)   Horvátországban a rend fenntartását ki kellene kérni és át kellene venni;

4.)   a délkeleteurópai államszövetség tárgyában teljes felhatalmazással rendkívüli követet kellene küldeni Lisszabonba - talán

- ( állítólag már ott is van, állítólagos kereskedelmi tárgyalások ürügye alatt?!);

5.)   a dkeurópai államszövetség

császársága alatt, melynek egyik királysága a magyar állam lenne a Horthy-nemzetség királysága alatt.

Ezeken a megbeszéléseken, biztos tudomásunk szerint többek között - akiknek neveit ugyancsak ismerjük - részt vett

Kállay Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc.

Úgy mondják, hogy ezt a megoldást Amerikából hozták, mint az

tárgyalásoknak eredményét, és pedig hozta magával állítólag

574.                          Összefoglalása az eddigi kezdeményezéseinknek a kibontakozást illetően nagyon szükséges, meg kell csináltatni. Ezzel összefüggésben rögzíteni kell:

Pártunk és Mozgalmunk szabad kezének biztosítása a kibontakozásban, különösen a német hivatalos körök felé.

Ugyancsak ezzel kapcsolatosan kérni kell újra és nyomatékosan a német nemzetiszocialista párttól, hogy küldjön ki teljhatalmú megbízottat, akivel tisztázni lehetne véglegesen a következő alapvető kérdéseket:

•1.) Pártunk, Mozgalmunk és személyem elleni rágalmak tisztázása;

•2.) A Hungarizmus ideológiája és gyakorlati megépítése az európaközösségben a Fassizmushoz, a Völkische Bewegunghoz és a Turáni népi mozgalomhoz való viszonyában;

•3.) Az európai nemzetiszocialista, népi mozgalmak vezetőinek összehívása európakongresszusra és rögzítése annak, hogy az egyes népi mozgalmaknak mik a feladatai és kötelességei a világnézeti háború tartamára, tekintet nélkül arra, hogy birtokon belül vannak-e vagy még kívül.

A kezdő lépéseket erre nézve ez év január 5-én és a januári nagytanács alkalmával bevezettem.

575. Egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy volt kormányunk, nincs kormányunk. Hűlt helye. Elment külön utakra. Előbb azonban még törvényt fognak hozni, hogy akik nem követik őket, elvesztik magyar állampolgárságukat. Ezeknek a felfordult időkben minden lehetséges. Csak egy nem: hogy ez a rendszer becsületes harcban múljon el népünk életéből.

576. A ma rendszerének megbuktatása még egyáltalán nem jelenti az állami és társadalmi rend felforgatását, hanem csak azt, hogy már tudja hivatását betölteni, a sorsfeladatokat megnyugtatóan és az élettől követelten végrehajtani, kiöregedett, elaggott, ezér[t] a nemzet lerázza magáról, de éppen azér[t], hogy az állami és társadalmi rendjét megőrizhesse, mert a régi rendszernek tűrése állandósult, az állami és társadalmi rend felforgatásának veszélyét hordja méhében és jelenlétében. Ezt azután már igazán tudnia kellene minden jogvédőnek. Aki idején túl él, mindenkinek útjában van. Már nem jelent semmit, de miatta még nem indítható meg semmi, amire azonban nagy szükség lenne.

577. Azért hajtogatják olyan kétségbeesetten, hogy a Nyilaskeresztes Párt már nincs, hogy annál szemérmetlenebbül lophassanak Hungarizmusunkból.

578. A pártiskola Pártunknak és Mozgalmunknak pajzsa és kardja. Pajzs, melyről minden neveletlenség, ostobaság és aljasság halálra zúzottan lepattan; kard, mely Nemzetünk számára életutat vág az európaközösség és az európai sorsazonosság erkölcsi, szellemi, anyagi új rendjébe. Nemzetünk ezzel a karddal vágott életúton képes csak hivatását betölteni nacionalista és szocialista életterében saját erejéből, elhivatottságában való törhetetlen hittel, akarattal és kötelességtudattól áthatott felelősséggel.

579. 

szocdem. képviselőt állítólag fogadta a kormányzó. Utána kell járnunk, mi igaz ebből a szocdem-éktől származó biztos hírből, mert ha nem igaz, könyörtelenül rájuk kell tiporni.

580. Úgy mondják: Japán már megnyerte a háborút, Hitler már nem vesztheti el. Ki lesz tehát a vesztes és a győztes: az még kétséges. Jellemző ez a bakugrándozás a logikában a liberális körökben. Még mindig nem ébredtek annak tudatára, hogy a régi világ de facto már megsemmisült, még csak de iure véglegesítése hiányzik az új világ részéről.

581. Nincs abban semmi lealázó számomra, ha fejfámra ezt fogják vésni: akarta nemzete nagyságát, de nem érte meg.

582. Barátságunk Itáliához, Németországhoz, Japánhoz osztatlan, egyik a másikat nem zárhatja ki, mert mindannyian az új világ megteremtésén fáradoznak. Tehát nem az a lényeg, hogy ki mennyit tud zsákmányolni a régi világ csődtömegéből, hanem az, hogy tényleg új világot teremtsünk, mely nem zsákmány szemüvegén keresztül ítél mindent, hanem a népek új élet után való természetes vágyódásán keresztül lát mindent és a megelégedettséget akarja megteremteni erkölcsi-szellemi-anyagi téren egyaránt.

583.                          Ez a plutokrata világrend nemcsak a háború miatt fog elpusztulni. A háború nem más, mint kegyelemdöfés számára, mert elpusztult volna háború nélkül is, ha a plutokraták nem is robbantják ki. A háborúra azonban szükség volt minden körülmények között, akkor is, ha nem a plutokraták robbantották volna ki, mert nélküle az anarchizmus pusztította volna ezt a rendszert, olyan anarchizmus, melyet ugyancsak a plutokratarendszer idézett volna fel azáltal, hogy a már el nem odázható nagy emberi sorskérdéseket erkölcsi, szellemi - anyagi tehetetlensége, elbecstelenülése miatt nem tudta volna megoldani, s így politikai, gazdasági és társadalmi anarchiának adott volna helyet. Ez az anarchia viszont végzetessé vált volna Európa számára. Időben, méreteiben, kihatásaiban nagyobb lett volna, mint az, amelyet Kína szenved el már több évtizede. Ezt az anarchiát igyekszik Japán legyűrni politikai, gazdasági, társadalmi és katonai fegyverekkel, hogy újra az építő erők kerüljenek uralomra az ököljog uralma helyett.

Ilyen nagy, hatalmas anarchia teljesen kilátástalanná tették volna, hogy Európa népei a fejlődés következő fokozatát elérhessék, vagy talán csak rengeteg erőtényező és élettényező elpusztítása, felesleges elrombolása, haszontalan megsemmisítése árán tudott volna a nemzetiszocializmus új rendet és új rendszert építeni. Az anarchia mindig többet emészt, mint a legvéresebb háború, a legnagyobb háborúvesztés. Ennélfogva azt mondhatjuk, minden álszemérem és álokoskodás nélkül, hogy a jelenlegi háború megmentette Európát olyan katasztrófától, mely talán elpusztíthatta volna Európa teljes kulturális, civilizatórikus és technikai életét és zsákmányává tette volna a zsidók által vezetett anarchiának.

584.                          A világzsidóság újabb harmincéves háborút akarna felidézni, hogy az egymást marcangoló népeket, miután véres-fáradtan földre rogyva háborúképtelenné és életfáradtakká váltak, újra igájukba hajtsák, jármukba tudják fogni újabb ezer esztendőre. A hatalmas erődítmény, amelyben ezt kivárni akarják, számukra az amerikai világsziget, az É[szak] A[merikai] Egyesült Államokkal mint erődmaggal, fellegvárral.

585.                         

kijelentése: Nem az ember tudata határozza meg létét, hanem fordítva: társadalmi lét határozza meg tudatát. Ilyent tényleg csak totális zsidó tud mondani, akinek teljes lénye és tudata csak az anyagon tud eligazodni, amint erkölcsi és szellemi tényekkel is szembekerül, mindig csődöt mond, és hogy ebbe bele ne pusztuljon, inkább az erkölcsi-szellemi tényeket és hordozóit pusztítja el.

586.                          Minden tudatos lény feleletet akar kapni elsősorban a lét értelmére és céljára. Ezt pedig nem adja a történelmi materializmus Marx apostola. Ezért is bukott meg. Mert száj, gyomor és végbél nem értelme és célja a létnek. Legfeljebb ennek elődeinek: a zsidóságnak. Egyszóval magyarán: nem azért élünk, hogy együnk - ez tulajdonképpen a történelmi materializmus létmagyarázata -, hanem azért eszünk, hogy az élet értelmét és célját megismerjük, annak szolgálatában álljunk.

587.                          Ha a marxizmus tényleg szocializmus lett volna, soha nem bukhatott volna meg. Marxból a zsidóság csinált valakit és valamit, az ostoba

pedig elhitték, készpénznek vették az egész nyakatekert, érthetetlen megnyilatkozást.

588.                          A burzsoázia tulajdonképpen nem más, mint a minden erkölcsi - szellemi - anyagi gátlás nélküli világzsidóság. Ha tehát a proletárokat tényleg felszabadítaná a marxizmus, úgy ez törvényszerűen és szükségből nemzetiszocializmusba vezetne, mert hiszen megsemmisítve a zsidóságot, kiküszöbölné azt a réteget, mely sötét butaságban tartja, és eddig nem engedte meg, hogy életkérdéseit tisztán, sallangmentesen lássa.

589.                          A Hungarizmus nemzetünkből fakad, nemzetünkön nyugszik, nemzetünk akaratából van és nemzetünk erkölcsi - szellemi - anyagi érdekeit és jóhasznát szolgálja.

590.                          Imrédy mondja: ő fejlődik. Én mondom: fejlődni jó, de megtérni jobb. A zsidók mindig csak fejlődnek, megtérni, tehát újjászületni nem tudnak, erre képtelenek.

591.                          A zsidóság ittfelejtett néproncs, mely nem tudja, mit kezdjen önmagával, túlélte önmagát, így mindenkinek, de leginkább saját magának van és áll útjában. A zsidósággal nem tudták mit csináljanak. Most már tudják: vissza fogják adni a lehetőséget számukra, hogy államban élhessenek, ezzel biztosan elpusztítja önmagát.

592.                          A zsidó nem tud se nacionalista, se szocialista lenni, ahogyan a poloska nem tud háziállat és a görény tyúkőr lenni. Nem tud nacionalista lenni, mert sehol nem volt honképes és talajgyökeres; nem szocialista, mert fogalma nincs a társközösségről, ennek nem tud megteremtője, kialakítója lenni, hanem csak kizsákmányolója, mohó kiszipolyozója. Éppen ezért a marxizmusban nem lehet se nacionalizmus, se szocializmus és tényleg nincs is, hanem: a szegény zsidóság, a hatalomból kitaszított zsidóság harca és a hatalomban levő gazdag zsidóság ellen abból a célból, hogy vele osztozkodjék a zsákmányon. Ezt a célját el is érte volna, ha közbe nem lép a népek józansága, a nemzetiszocialista világnézetben tisztánlátást nyert népek cselekvő akarata, mely mind a két zsidótípust kilöki az egészséges, életakaró népek testéből.

593.                          Az erfurti szocialista

mely 1891. október 20-án jött létre, volt az alapja a többi országok szocialista programjainak 1921. szeptember 18-ig. előadásában született meg, aki természetesen zsidó volt. Utána - 1921. IX. 18-án - a , majd módosította ezt 1925-ben a heidelbergi Ez aztán tényleg külföldi minta, mert még csak a fáradságot sem vették maguknak, hogy a mi viszonyainknak megfelelően átalakítsák.

594.                          A szocdemek szocializmus alatt értik: a termelőeszközök, vagyis az új gazdasági javak előállítására szolgáló eszközök köztulajdonba vételét. Társadalmi Lexikon 645. oldalán található ez a szellemszegény, léleküres fogalommagyarázat, melyhez fogható bárgyúság ezer év óta nem

.

595.                          Értelmiségünk nem juthatott vezetőszerephez, [!] mert ezt megakadályozta az évszázados ellenkiválasztódási folyamat. Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelmiségünk, csak azt, hogy nincs a helyén, mert elfojtották.

596.                          Minden új eszme három fokozaton megy át: a mellőzésen, az elhallgatáson, közönyön; másodszor az üldözésen, magánemberek, társadalmi rétegek, végső fokon az állam részéről történő fokozatokban; harmadszor: az elismerés, a régi eszme megsemmisítése.

597.                          Elfogulatlanság, tárgyilagosság nincs; aki ezt állítja, téved vagy hazudik. Ha pedig ezek a körök mégis úgy veszik, hogy elfogulatlanság, tárgyilagosság van, úgy alatta semmi körülmények között nem érthetjük azt, amit a többség vall.

598.                          Mindig tőlünk hódítanak át az úgynevezett nemzetiszocialista pártok. Ezzel pedig csak azt bizonyítják, hogy egyedül mi jelentjük a megszervezett nemzetet, és hogy ők nem tudnak szervezni, meggyőzni, megnyerni. De azt is jelenti, hogy nemzetünkben nincs már olyan rész, mely szervezkedésünkből kimaradt volna; ha volna, ezek a pártocskák csak be tudták volna magukat fészkelni.

599.                          A Hungarizmus totális nemzetépítésében életösszhangot jelent fajta, nép és állam között is.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő