Reflektor a sötétbe II. - A későbbi "nemzetvezető" naplója

600.                          Úgy mondják egyes disznók, hogy az lesz majd, amit a németek parancsolnak és ezzel úgy tüntetik fel a dolgot, mintha akkor nem úgy lesz, ahogyan azt az élet megköveteli.

601.                          Mindenki, aki vezető akar lenni, először szolgál, csak azután parancsol.

602.                          Az ember és környezete folyton változik. Ha mind a kettő egymást serkentve változik, fejlődésről beszélhetünk; ha csak az ember változik, elidegenülésről, ha csak a környezet, elszolgaisságról [!] beszélhetünk. Ha egyik sem változik, lefáradásról, életképtelenségről beszélhetünk.

603.                          A

lépjen be a MÉP-be, ez lenne a legokosabb, s ne éktelenkedjék a magyar kibontakozásban, de akarja a magyar nemzetiszocializmus már feltárt kapuit újra megnyitni, vagy azokon döngetni.

604.                          A Hungarizmus minden egységesíteni, összhangba hozni akar, míg a kormány mindent atomizál, szétporlaszt: divide et impera elv alapján, mert csak így tud még uralmon maradni. Ebben hatalmasan segítségükre vannak a pártszövetség egész álnemzetiszocializmusával [!].

605.                          Mindent százfelé szakítanak, hogy egység ne jöhessen létre, de folyton egységről beszélnek, hogy alantas szándékukat és cselekedetüket leplezzék.

606.                          A konclesés nagy konjunktúrája van. Nagyon jól tudják, hogy a nemzetiszocialista kibontakozás jön olyan biztosan, mint a kétszer kettő-négy. De miután nem tudják megvalósítani saját erejükből és hitükből, ezt a képtelenségüket a nemzetre hárítják egészen visszataszító módon és kívülről várják a csodát és természetesen azt, hogy a hatalmasak asztaláról leesett morzsákat ők illetékesek elsősorban a felszedni [!]. Vannak egyes nagyon ügyeskedők, akik úgy vélik, hogy nem várják meg a morzsát, amíg az asztalról lehull, hanem suttyomban felnyúlnak érte, ha meg észreveszik ezt, úgy megbocsájtásra számolhatnak a hatalmasoknál, mert olyan alázatosak valának, hogy nem zavarták őket falatozásukban.

607.                          Mondják: miért nem ütjük a zsidókat, de ütjük az úgynevezett nemzetiszocialista többi pártokat. Válasz: az álnemzetiszocializmus agyonverésével agyonvertük a zsidót is, azért ütjük az „úgynevezetteket".

608.                          Azt mondták az „úgynevezettek": 1942 őszéig agyon kell a hungaristákat verni, mert ha nem sikerül, ők vernek bennünket agyon. 1942 ősze bekövetkezett, agyon is verték őket, de nem a hungaristák, hanem a nemzet, a tisztánlátó nemzet, ami tulajdonképpen egyet jelent. Tehát jóslatuk most az egyszer

609.                          A zsidók népünk nyakába varrták saját tulajdonságaikat vagy azokat beszélték bele, amelyek arra voltak jók, hogy kényüknek-kedvüknek teljesen kiszolgáltassa őt.

610.                          A belső békét sohase a Hungarista Mozgalom veszélyeztette, hanem mindig a rendszer, amely a „belső béke" hangzatos és hazug frázisának zenekísérete mellett akarja mozgalmunkat kiirtani.

611.                          Ha Imrédyt azonnal megjelenésekor támadjuk, ahogyan akartam, de Ruszkay minden igyekezetével igyekezett tompítani - ekkor láttam át a nagy játékot, melyet velem akarták végigjátszatni! -, úgy Imrédy sehol nem volna, nem tudta volna még az eddigi csekély eredményeket sem elérni. A játékot elfogadtam és csodálkoztam rajta, hogy meglett emberek mennyire naivak, de ostobák is tudnak lenni.

612.                          Ez a rendszer egy lépést nem tett a recesszió tényleges megtörténéséért, de nem tesz semmit se a Berlin-Róma által vezetett új Európa megvalósításáért sem. Valószínűen így bosszulja meg, hogy a recessziót el kellett szenvednie akarata ellenére.

613.                          Kapcsoljuk ki a politikát, hogy az értékek bekapcsolása lehetséges legyen - ez a legújabb és legdivatosabb, de legsötétebben-buta szólam. De ezenfelül: úgy látszik a nemzet értékei mind nálunk vannak, különben nem tették volna ezt a bárgyú kijelentést. Teljesen igazuk is van. Csak egyben tévednek: mi többet csinálunk, mint politikát: mi új országot teremtünk, melyben nekik és politikájuknak semmi terük, helyük, idejük nem lesz. Ha ez ellen védekezni akarnak, úgy tényleg nem jelenthetnek ki mást. Csak követőt nem fognak találni.

[!] I. 11.   Az első és kezdetleges élet- társ- és sorsközösség a férfi és nő egyesülése a család-

614.                          ba és az otthon első, kezdetleges megépítése. Az otthon a család élettere. Az emberiségnek ezt a sorsdöntő, sorsfordulatot jelentő lépését a nő tette meg, nem a férfi.

615.                          A nő és férfi életközösségéből, a család és az otthon közösségéből születtek meg a ma szemünk előtt fekvő társközösségek: népek, nemzetek, nagyterek és ezek hatalmi kifejezői: az államok, a birodalmak. A mag mindenütt a férfi és a nő közössége, a család és otthon megbonthatatlansága.

616.                          A család központja a nő; az otthon felelős vezetője, védője a férfi. A család a fajtában találja legmesszebbmenő kiágazását, az otthon a Haza valóságában, a honban, a Hazában.

617.                          Három alapviszony határozza meg az erkölcsi-szellemi-anyagi életünket: viszonyunk a családban és otthonban, ezen belül, nevezzük talán az Én-központi viszonynak; viszonyunk egy másik családhoz és otthonhoz, nevezzük talán társadalom-központi vagy Mi-központi viszonynak; és harmadszor viszonyunk az abszolúthoz, nevezzük talán a Mindenség-központi vagy Isten-központi viszonynak.

Az első viszonyból fejlődik ki a nacionalizmus ténye, valósága, gyakorlata; a másodikból a szocializmus; a harmadikból a vallás. De: az első a szellemi, a második az anyagi, a harmadik az erkölcsi életünk alapjait is képezi.

Ez a három együttesen alkot csupán egységet. Ha akármelyik hiányzik belőle, akkor már nem egységet jelent, hanem végzetesen kettéhasad és ennek a széthasadásnak lesz áldozata.

618.                          Délkeleteurópa és ebben Hazánk mint kulcsterület jelenti a zsidók számára az utolsó európai fellegvárat, melyet minden [olvashatatlan szó] eszközzel tartani akarnak. Ha ezt elvesztik nemcsak Európát, hanem Afrikát is elvesztik.

619.                          Meg kell azért nagyon szenvedni, hogy rövid ideig élhetünk.

620.                          Az ember életalapjait talán ebben láthatnók meg, találhatnók: a gyermekszoba, az iskolapad, a kötelességteljesítés. Ha ez hiányzik: neveletlen, ostoba és aljas; ilyenekkel a közösség nem tud mit kezdeni, ennélfogva kiveti őket testéből. Ha erre képtelen, megindul a folyamat, melyet ellenkiválasztódásnak neveznek és szenvednek el a gyakorlatban a népek mindaddig, míg valamely mozgalom újra az egészséges, természetes állapotokat be nem ülteti, és nem biztosítja.

621.                          Sokan felháborodnak, hogy 1943. január 17-én, Petőfi 120. születésének évfordulóján, a marxi-szabadkőműves-plutokrata-zsidó együttes - felsőházi tagokkal súlyosbítva - még nyilvánosan pimaszkodhat természetesen a nemzetiszocializmus és a Hármas Hatalmakkal

. Ne háborodjanak fel, hanem cselekedjenek; mondjuk lépjenek be a Nyilaskeresztes Pártba, vallják magukat hungaristáknak, és álljanak éppen úgy rendbe és sorba, mint mi.

[!] II. 2.      A Hármashatalmi szerződés bírálata időszerű lett, amióta ezt kiegészítették -

622.                          talán inkább helyreigazították vagy talán hibáit kiküszöbölték - a Berlin-Tókió és Róma-Tókió között kötött gazdasági szerződéssel. Ennek az úgynevezett gazdasági szerződésnek érdekességei:

hogy a szerződéskötésnél egyetlen egy gazdasági szakember sem vett részt;

hogy Tókió bilaterálisan kötötte; még nem ismeretes, hogy ilyen formai alapon való kötés kinek a kezdeményezéséből történt;

hogy Berlin-Róma között még nincs gazdasági szerződés az európai nagyteret illetően, de már gazdasági szerződést kötnek Tókióval;

hogy a még egyáltalában, gazdasági vonatkozásban meg nem szervezett Berlin-Róma tengelyhatalmak megkötik a gazdasági szerződést a gazdaságilag is már erőteljesen beállított és szervezett keletázsiai nagytér totalitását kifejező Tókióval;

hogy a szerződés 3. pontja - ha jól emlékszem az a pont, mely egész összeállításánál fogva inkább arra mutat, hogy nem a gazdasági szükség szülte meg e szerződést, hanem az 1940. szeptemberében kötött szerződés hiányosságai és az azóta bekövetkezett nagy változás a földgömbpolitikai helyzetben; és végül, mint következtetés:

hogy külpolitikai és hatalompolitikai meggondolások képezik az alapját ennek a gazdasági szerződésnek és nem gazdasági kényszerszükségek. Ennélfogva a gazdasági szerződésnek valamit tisztáznia kellett, amit a hármashatalmi szerződés tisztázatlanul hagyott egyszerűen azért, mert a Szovjet jelenléte a tiszta szerződés megkötését gátolta, mert a Szovjet is szerződéses viszonyban volt abban az időben mind a három hatalommal.

623.                          A Hármashatalmi szerződés megkötése után érdekes volt megfigyelni Berlin-Róma-Tókió vezetőférfiainak megnyilvánulásait egészen a gazdasági szerződés megkötéséig és az utána történő megnyilvánulásokat. 1940. szeptember 27-től 1943. január 20-ig az elvi álláspontok az alábbiakban összegezhetők:

német: harc a plutokrata-szabadkőműves-zsidó világuralom ellen, ennek megsemmisítése, helyébe az északi fajta világuralma kerül; ezért soha nem beszéltek az angol világbirodalom és az

világuralmának megdöntéséről és felszámolásáról, hanem csak a bennük levő rendszerek és uralmi tényezők megsemmisítéséről, mert a tényleges anyagi világ hatalmi erőit örökölni akarták csorbítatlanul, területveszteség nélkül;

itáliai: nem nyilvánított véleményt, mert nem érthetett egyet a némettel, viszont nem akarta nyíltan magáévá tenni a japáni felfogást;

japáni: harc az angolszász világhatalom tényleges megdöntésére, végleges felszámolására, ennélfogva kijelentette minden alkalommal, hogy addig nem teszi le a fegyvert, amíg az angol és az ÉA EÁ világuralmát meg nem semmisíti; érthető: csak ilyen cél elérése után tudja csak szűkebb célkitűzését, a keletázsiai nagytér megvalósulását elérni és biztosítani; - ugyanez áll Itáliára nézve is: csak a két világhatalom tényleges megszűnése jelenti számára afrikai terveinek végrehajthatóságát és biztonságát -; ebből adódik:

német örökölni akar, japán és itáliai felosztani akarja a földgömböt az új koreszmének megfelelően és kimondottan a nagytér gyakorlati megvalósítását követeli elérendő végcélnak.

1943. január 20-tól kezdődően: úgy látszik az itáliai-japáni álláspont kezd érvényre jutni; német álláspontot Hitler igyekezett valamivel világosabban körvonalazni - egész biztosan Róma és Tókió megnyugtatására. Ez a német álláspont: a német nemzet germán állama, a nemzetiszocialista nagynémet birodalom, mely az európai népek családját meg fogja óvni a jövőben is a kelet veszedelmeitől; ezzel a nagynémet birodalommal szövetséges nemzetek közösen fogják biztosítani azokat az élettereket, melyekre anyagi létük fenntartása érdekében ezeknek a népeknek szükségük van. Ebből kivehető, hogy a német birodalom lesz az európai nagytér vezetője, hogy szövetséges viszonyban akar lenni a többi nemzetekkel és ezekkel együtt akarja a megfelelő életteret biztosítani különösen kelet felől - Japán?! - jövő veszedelmekkel szemben.

Ez az éles álláspont bizonyos irány felé mutatja, hogy az eredeti német álláspont kényszerű helyzetek miatt való feladása, az erről való lemondás, bizonyos tekintetben elkeseredést szült német hivatalos körökben. Annak a kényelmes álláspontnak, hogy csak gazdacsere lesz a háború után és bizonyos, ezzel együttjáró, de csak formai, lényegtelen változások fognak bekövetkezni: teljesen csődöt mondott, megbukott Hitler

; tehát bizonyos német körök imperialisztikus törekvései lekerültek a szőnyegről és helytadnak a sorsazonosságon épülő nacionalista és szocialista Európaközösségnek, minden nemzet részéről akart, és együttesen épített politikai, gazdasági és társadalmi nagytér egységnek. Igaz, még csak nagyon távolról körvonalozott a terv, de megadott, hivatalosan lefektetett, tehát nem lehet már felelőtlen elemeknek mellébeszélni és zavart kelteni.

624.                          A Hungarizmus teljes ideológiai és gyakorlati felépítésének jóságát, igazát, szükségességét, európai elhivatottságát igazolja, bizonyítja újra az 1943 januárjában lepergett eseményláncolat és a belőle kikövetkeztethető tanulság.

625.                          A hadászati tervet 1942-re és 1943 tavaszáig az alábbiakban gondoltam:

1942-ben a szovjet teljes katonai kikapcsolása, megsemmisítése;

Rommel harca időnyerésért; Franciaország bekapcsolása a nagy harcba; Portugália-Spanyolország bekapcsolása az atlanti-óceániai védelembe, úgyhogy Narviktól az Új Guineai öbölig hatalmas hadászati védelem alakulhat ki.

1942 decemberétől 1943 tavaszáig egyesült roham az angolszász világuralom megdöntésére:

németek: Törökországgal vagy rajta keresztül Perzsa öböl és Szuez csatorna;

itáliaiak: Északafrikán át Egyiptom, Szuezi csatorna, Níluson fölfelé Szudán, Etiópia; Málta kikapcsolása;

spanyolok: Gibraltár kikapcsolása, francia Marokkó védelme, talán itáliaiakkal együtt;

japánik [!]: Himalayatól délre Perzsa-öböl, Ceylon-Aden-Karachee háromszög biztos kézbevétele.

1943 tavaszától 1944 tavaszáig általános rendezést és lélekzetvételt [!] gondoltam, egyedül az angol szigetek és Ausztrália ellen véltem repülő és tengeralattjáró háborút a legkíméletlenebb formájában, ahogyan azt Anglia csinálja 1941 ősze óta. 1945-öt gondoltam annak az évnek, melyben a régi világot utolsó tényezőiben is fel lehet számolni.

Ezt a lehetséges tervet meg is mondtam a szervezetekben az értelmiség egyik értekezletén - ha jól emlékszem novemberben. Saját tervem volt, sajnos az is maradt, pedig minden előfeltétele megvolt 1942 tavaszán, hogy végrehajtásra is kerüljön.

1943[-ban] sürgősen a következőket látom megvalósíthatónak:

1943 tavaszától a szovjet végleges kikapcsolása, megsemmisítése, de japánnal [!] egyetemben; a szovjet kikapcsolása nélkül nem lehet az angolszászokat megsemmisíteni; meglehet, hogy a szovjet önmagában is összeomlik; az erre való német spekulációk azonban mind nem váltak valóra; a fizikai megsemmisítést tehát végre kell hajtani, még akkor is, ha minden amellett szól, hogy tényleg össze fog omlani; a szovjet már jelenleg sem jelent már katonai veszedelmet Európára nézve, de passzív jelenlétével is lehetetlenné teszi a világot szükségszerűen átfogó hadászati terv sikeres végrehajtását és a háborús és világnézeti cél elérését;

1943 nyarán az északafrikai helyzet tisztázása olyképpen, hogy innen a hadászati lökés a Szuezen át Kelet felé biztonságosan végrehajtható legyen;

1943 telén és 1944 tavaszán végre kellene hajtani azt, amit már az előző tervben lefektettem, de 1942-43 ugyanilyen évszakaira; ezután ugyanazokat a lépéseket kellene megtenni, mint az előző tervben.

Nézetem szerint ez a háború, ha ebben a menetében marad, talán 1948-50-ig is el fog tartani. A győzelem nem kétséges; csak a tervek legyenek mindenkor világosak, tiszták; de különösen kell ügyelni arra, hogy a hármashatalmak mindig egymásfelé [!] fordulva harcoljanak, mert ha hátat fordítanak egymásnak, nagyobb ellenségei lesznek egymásnak, mint azok, akik ellen élet- társ- és sorsszövetséget kötöttek.

626.                          Igen érdekes hírt közölt a magyar rádió február 2-i 13^h 45'-es híradásában: ankarai hivatalos közlés szerint Churchill hivatalos látogatást tett

ez alkalommal megtárgyalták a két ország viszonyát a most folyó háborúban és a háború után, és megállapították a nézetek és az álláspontok azonosságát; azonkívül: Inönü elfogadta Churchill ajánlatát, hogy anyagilag segítségére lesz Törökországnak, hogy ez biztonságát növelhesse.

A következő eshetőségek lehetségesek:

a német diplomácia éppen úgy kudarcot vallott ebben az esetben, mint a franciaországiban; diplomáciai kudarcot nem lehet fegyverrel jóvátenni; Törökország a németek ellen szeretne beállani; vagy

a törökök nem tudnak másképpen ellentállani [!] az angolszász nyomásnak, csak úgy, ha diplomáciailag engednek a végső határig; Törökország a továbbiakban is szigorúan semleges marad, és az ellen fordul, aki őt megtámadja; de támadásnak vehető-e már az is, ha valakiben a megtámadottság érzése van csupán, anélkül, hogy fegyveres támadás de facto vagy de iure bekövetkezett volna; vagy

az angolszászok sejtik vagy már tudják is talán, hogy a szovjet és

[olvashatatlan szó] már csak ideig-óráig tudják tartani magukat; tudják, hogy ezek kikapcsolása után feltétlenül rájuk kerül a sor éspedig ázsiai részek elleni döntő támadások sorozatával: mindent elkövetnek, hogy a törökök tényleg semlegesek maradjanak, hogy semlegességük csupasz tényével fedjék hadászatilag Iránt, Irakot, a Perzsa öblöt, a Szuez ázsiai oldalát a várható német támadással szemben; azonkívül pedig - angolszász győzelem esetére - már eleve úgy kapcsolódjék Törökország, ahogyan az az angolszász érdekeknek a leginkább megfelel; ez az angol diplomácia utolsó kísérlete, hogy a törököket maga mellé állítsa.

Vannak diplomáciai lépések, melyekre nem lehet fegyverrel, hanem csak ellendiplomáciai lépéssel válaszolni.

Kíváncsi vagyok, hogy Churchill mikor fog megjelenni Madridban és Lisszabonban; ha pedig ezeken a helyeken nem fog látogatást tenni, mint diplomata, úgy két dolog következhet be:

egyrészt hiábavalóvá válik ankarai látogatása vagy

másrészt: Madridba és Lisszabonba fegyveresen fog majd látogatást tenni, mert már tudja, hogy mint diplomatát úgy sem fogadnák.

Minden esetre: ez a látogatás nagyon fel fogja zaklatni az európai népek idegeit, hatalmas zavar keltésére kiválóan alkalmas. Nem is akarok arról beszélni, hogy itt minálunk mit fognak művelni a zsidók, a szabadkőművesek, a kommunisták, és hogy mindezt milyen örömmel fogja tűrni ez a kormány.

Véleményem: az ankarai Inönü-Churchill találka hasznát Japán fogja lefölözni, kívánom is nekik tiszta szívemből. Véleményem még az is, hogy Ankara nagyon hallgat Tókió véleményére, még jobban, mint Londonéra.

Várom ennek a Churchill-sakkhúzásnak, melyet Törökország rovására tett, kihatásait Görögországra, Albániára, Horvátországra, Bulgáriára, Romániára, Szlovákiára és természetesen Magyarországra is; és a Szovjetre elsősorban. Remélni merem, hogy ez a lépése nem volt meglepetés se Berlin, se Róma, se Tókió számára.

Minden esetre a legérdekesebb az lesz, ha a Hármashatalmak részéről nem következnek be ellendiplomáciai lépések. És ez a tény lenne a legmegnyugtatóbb is.

627.                          A gyöngelelkűek és a kárörvendők lelkendezve beszélnek arról a végveszélyről, melyben Németország van, mert már mozgósítja összes épkézláb férfiát és nőjét. Nem tudok ebből végveszélyt megszerkeszteni; egyszerűen azért nem, mert úgy látom, hogy a németek eddig, tehát több mint három háborús esztendőn át nem dolgoztak teljes kapacitással, háborúképességüknek és hatásfokuknak csak egy részét vették igénybe és tartalékolták a többit a nagy ütésre. Németország tehát roppant erős, hogy csak a háború negyedik évében kellett rátérnie teljes képességének és hatásfokának latbavetésére. Szovjetoroszország például egy éves háború után, Anglia viszont másféléves háború után kellett már teljesen beálljon, pedig utóbbi komoly harcot eddig még nem is vívott hadseregével.

628.                          A Hármashatalmi egyezmény bírálata összefoglalóan, csak igen rövid és vázlatos indoklással:

1940. szeptember 27-én még korai arról beszélni, hogy van a keletázsiai nagytér és egy nagytér, melynek határai még teljesen bizonytalanok; korai volt a Szovjet miatt; angolok ezt fel is használják Moszkvában, ennek folytán a német-szovjet viszonyban 1940 őszétől kezdődően tényleg romlás állott be;

a Keletázsiai nagytérhez tartozik a Léna-tól Keletre fekvő terület is, tehát szovjetterület; ha nem tartozik ide, úgy nem kellett volna a Keletázsiai nagytér elnevezést adni;

miért kell az amúgy is bekövetkező ázsiai öntudatra ébredést éppen csak Keletázsiára szorítani, amikor tudott dolog volt, hogy „Ázsia az ázsiaiaké!" jelszó Japánban és Indiában született meg;

a szovjet határozottan maga ellen irányulónak tekintette a szerződést annak dacára, hogy számára egy megnyugtató pontot vettek fel a szerződésbe; vannak megnyugtatások, melyek akkor nyugtalanítanak a legjobban, ha megtörténnek és nem akkor, amikor elmaradnak;

Németország - igen helyesen és az utolsó pillanatban - megkezdi harcát a Szovjet ellen; Japán nem üzen hadat a Szovjetnek, mert ebben az esetben nem kötelezi a hármashatalmi szerződés; Itália hadat üzen, pedig őt sem kötelezi erre a szerződés;

Japán - igen helyesen és az utolsó pillanatban - villámgyorsan kivédi kezdeményező lépéssel az ÉAEÁ és az angol világbirodalom távolkeleti nagy támadását országa és érdekei ellen; Németország és Itália hadat üzennek az angolszászoknak, pedig a hármashatalmi szerződés értelmében nem kellett volna;

a Hármashatalmi szerződés tehát olyan kérdéseket hagyott tisztázatlanul és nyitva, amelyek a szerződő felek egyöntetű és egységes fellépését a nagy kérdésekben nem tették lehetővé, és amelyek az 1942-es év tulajdonképpeni tétlenségére vezettek annak dacára, hogy abban az évben Anglia és a Szovjet döntő éveit élte, és meg is verettek;

végkövetkezésképpen: az 1943 januárjában megkötött hármashatalmi gazdasági szerződés valószínűen kiküszöbölte mindazt, amit az 1940. szeptember 27-i szerződés, mint eredeti hibát magában rejtett, és lehetővé fogja tenni, hogy a három új világhatalom együttesen és egységesen számolja fel a régi világot.

629.                     Ezt a háborút a nemzetiszocializmus már nem vesztheti el, csak az emberi ostobaság. A nemzetiszocializmus pedig jönni fog, győzedelmesen, feltartóz[tat]hatatlanul, minden emberi ostobaság dacára is.

[!] II. 3.      1943. január és február hónapok sorsfordulóján megállapítható a nagyhatalmak

630.                          erőtényezőinek minősége:

angol:           diplomácia jó, hadsereg rossz;

szovjet:         diplomácia rossz, hadsereg rossz;

jenki:             diplomácia erőszakos, hadsereg még nem tudta jóságát vagy rosszaságát bizonyítani;

német:          diplomácia rossz és erőszakos, hadsereg jó;

itáliai:            Mussolini nagy, az eszköz elégtelen, hogy célját elérje;

japáni:          diplomácia jó, hadsereg jó.

Az összes nagyhatalmak előtt veretlenül jár Japán minden vonatkozásban; eddig ő jött tanulni Európába, most Európa mehet tanulni Japánba: bölcsességet, higgadtságot, önfeláldozást.

631.                          Úgy mondják: mindaz, ami messze van vagy messziről jön, az csodálatos; ha ez csodálatos tud maradni akkor is, ha közel jön és közelről tekinthető: úgy az a

632.                          Korszakfordulókon soha ne tévesszük szem elől, hogy a minisztériumok nem jelentik az államot, de a hivatalnokok se a minisztériumot; hogy a kormányzat nem jelenti a felelősséget; hogy a rendszer nem jelenti a nemzetet, a vezetőréteg nem a népet. Pedig mindezek tulajdonképpen egyet kellene, hogy jelentsenek, egymástól nem választhatók el. De korszakfordulókon elválasztódnak, mély szakadék támadhat közöttük, eltávolodnak egymástól, mert a minisztérium, a hivatalnok, a kormányzat, a rendszer és a vezetőréteg öncéllá fajult, viszont az állam, a felelősség, a nemzet és a nép azokra az utakra lép, amelyeken már az új élet követelte koreszme parancsol és nem a haldokló tenyérnyi látóköre, amelyen túl számára már minden elérhetetlen távolságra fekszik; amiben igaza is van: nem érheti el, mert meghal.

633.                          Aki tényleg alkot, megéli egyszerre a legnagyobb szenvedést és a legnagyobb gyönyört is.

634.                          Mindig a belső ellenség az igazi és az életveszélyes és nem a külső.

635.                          A mozgalmat mindig azok teszik tönkre, akik abból a bizonyos egy százalékból jönnek, akik mindenkor és minden mozgalomból lefölözik saját cél[j]ukra a profithasznot és mindig csak ezt nézik. Ezekkel kell kíméletlenül elbánni, ha tényleg azt akarjuk, hogy a mozgalom mindig a Nemzettel a Nemzetért legyen és maradjon. Az ellenségnek mindig meg lehet bocsájtani, a mozgalom e ronda vámszedőinek azonban soha; megtűrni kell őket mindaddig, amíg totális megsemmisítésük be nem állítható.

637.                          Érdekes: a nyugati demokráciák revideálták álláspontjukat a marxizmussal kapcsolatban; hazai szocdemek elhatározták, hogy nem a moszkvai marxi magyarázatot és ideológiai alapot fogadják el, hanem azt, melyet a nyugatiak magukévá tettek. Készül tehát a 4. vagy 5. internacionálé, mely - a zsidókérdéstől eltekintve - a nemzetiszocialista felfogást is figyelembe szándékszik venni. Aki revideál, életének egy részét megsemmisíti, hogy ezen át átalakított részformát tudjon hozzáilleszteni a még megmaradt - csonka egészhez.

638.                          Az oroszok mindig hadászok voltak a védelemben és harcászok a támadásban, ezért nem tudtak eddig semmi háborús sikert felmutatni egész történelmükben. A németek viszont hadászok a támadásban és harcászok a védelemben, ezért tudtak eddig történelmükben mindenkor háborús sikert felmutatni. Tény azonban az is, hogy az oroszok eddig soha nem vesztették el a háborút, mert elvesztése előtt eddig mindig összeomlottak.

A világtörténelemben három személy van, aki egyetlen csatát sem vesztett:

, a makedóniai, és az idősebb , és eddig egyetlen nép, aki egyetlen háborúját sem vesztette el: a japáni.

639.                          Mi a különbség a plutokraták és a krataplutók között? A plutokraták pénzen keresztül jutnak a hatalomhoz, a

pedig a hatalmon keresztül jutnak a pénzhez.

[!] II. 23.    Minden életben van integrálódási és differenciálódási folyamat; egyike a másik

640.                          nélkül nincs, viszont élet sincs nélkülük. De mintha úgy látnám: az integrálódási folyamatból megszülető életegység mindig nagyobb, mint az előző folyamatban létrejött egység; viszont a differenciálódás ugyan kisebb mérvű, mint az előző, de erélyesebb, erőteljesebb, minőségileg kiválóbb. Ez azonban semmiben nem akarja azt jelenteni, hogy a differenciálódási folyamat meg fog szűnni az integrálódás javára. Ez lehetetlenség lenne, mert ezzel az élet is megszűnne; az élet pedig nem szűnhet meg, mert mindig van; soha nem volt és nem lesz, hanem mindig van.

641.                            A németek legújabban nagyon érzékenyek a keleti hordák iránt. Mindenben ázsiai hordákat látnak, mindig kelet felől várják a nagy veszedelmet. Mondják:

hordái dúlták fel a germán kulturát; de elfelejtik, hogy megdöntöttek olyan közösségi életet a római világbirodalomban, melyet a germánok egyedül Attila vaskeze és vasszervezete alatt tudtak megdönteni.

De elfelejtik azt is, hogy a Keletet legfeljebb a Nyugatról importált eszmék, mint a marxizmus tették hordává. A Nyugat tehát Kelettől mindig azt kapja vissza, amit neki adott.

642.                          A

bizonyítania kellett, hogy a munkásjólétet és a szociális alapokat meg lehet teremteni marxizmus és nemzetiszocializmus nélkül is. Hogy előbbi nélkül még meg lehetne csinálni, aláírom. De bebizonyosodott, hogy utóbbi nélkül nem lehet szociális alapokat lefektetni. Tehát feltétlenül rendszerváltozásra van szükség, ha szociális alapokat akarunk adni egy közösségi életnek.

643.                          A vezérnek háború idején a háborút kell vezetnie és nem a hadsereget. Háború esetén a hadsereg vezetésére vonatkozó rész - ha az egész vezetést száznak vesszük - annak legfeljebb egy egysége.

A háborút mindig úgy kell vezetni, hogy a hadsereg győzelmét felesleges véráldozatok nélkül érhesse el. Az önfeláldozás az az erény, mely lehetővé teszi, hogy a hadsereg szükséges véráldozatát ne lépje túl a szükségtelen felé.

[!] III. 5.     A természet nem mond ellent saját magának; az ember se tegye meg és ne

644.                          mondjon ellen a természetnek.

[!] III. 9.     Az 1943-as esztendőnek - a Hármas Hatalmak szempontjából - nem lehet más

645.                          célja, mint a szovjet teljes politikai, gazdasági, társadalmi és katonai megsemmisítése. Ezt a célkitűzést, mint kézenfekvőt és szükségeset, az angolszászoknak is ismerniök kell, ezzel számolniok kell. A szovjet megsemmisítésének totális feladata Németországra és Japánra vár; japáni együttműködés nélkül nagyon nehezen tudom elképzelni a szovjet totális olyanformán való megverését, hogy ebből a háborúból, mint erőtényező teljesen kikapcsolódjék.

A Hármas Hatalmak szövetségesei[nek] Itália vezetésével azt a hadászati feladatot kell kapják 1943-ra, hogy az angolszászoknak minden kísérletét arra vonatkozóan, hogy az európai szárazföldet politikailag, gazdaságilag, társadalmilag és katonailag megtámadják, visszaverjék. Az angolszászoknak mindent el kell követniök, hogy a Szovjetet a megsemmisüléstől megóvják, mert tudniok kell, hogy a Szovjetvég után feltartóztathatatlanul be fog következni az ő megsemmisítésük is.

A Hármas Hatalmak soha nem voltak és nem lesznek oly közel a győzedelmes végkifejlődéshez, mint 1943-ban vannak. Ha ezt az esztendőt elmulasztják, igen súlyos helyzet elé kell majd tekinteniök. Ennek az esztendőnek tehát alapfeltételeiben a következőkön kell nyugodnia:

1.) a szovjetet megsemmisítően meg kell verni és véglegesen ki kell kapcsolni a földgömbről legveszedelmesebb hatalmi területében;

2.) az angolszászokkal nem köthető különbéke semmi körülmények között;

3.) a Hármas Hatalmaknak meg kellett egyeznie abban, hogy az angolszászok világbirodalmát felszámolják de facto és de iure;

4.) a totális háborút csak totálisan beállított nemzetekkel lehet vezetni és viselni, éppen ezért a leggyökeresebben fel kell számolni a német és az itáliai diplomáciának azt az elavult módszerét, mely csupa opportunitásból és sanda második szándékokból megtűri, hogy a velük szövetséges államok egy részében még mindig olyan kormányzatok vannak, amelyek kétszínűek kifelé, befelé azonban egyértelműen a London-Moszkva-Washingtoni terveket szolgálják.

Az 1943-as esztendőt előkészítették diplomáciailag: az 1940. szeptember 24-én [!] kötött hármashatalmi egyezmény; az

meghosszabbítása; az 1943. január 20-i hármashatalmi gazdasági egyezmény; az 1943. január 30-i Hitler kiáltvány; az 1943. február 24-28-i Mussolini-Ribbentropp [!] római találkozás és hivatalos rögzítése a

Véleményem az, hogy a négy alapfeltétel egyidejű beállítása nélkül totális háború nincs, nélkülük 1943-ban a végtelenül kedvező politikai, gazdasági, társadalmi és katonai helyzet nem állítható be felesleges súrlódásoktól mentesen a győzedelmes végkifejlődés szolgálatába.

646.                          Kállay részéről kijelentés hangzott el, mely szerint - depolitizálni kell a hadsereget annyiban, hogy a zsidókérdésről különösen a tisztikar előtt és a földkérdésről különösen a legénység előtt ne beszéljenek. Jellemző.

647.                          A jó Istentől a Hungarizmus és a személyem eddig háromszor kapott elégtételt:

1.) gr. Teleki Pál halálával, hogy engem orvospszichológiai jelenségnek nevezett a képviselőházban, ezzel megindította és hivatalosan elindította ellenem a tébolyodottságom nagy és ocsmány hullámát, mely csúcsát 1942 februárjában érte el, amikor Ruszkay és Hubay gr. Teleki Pállal ebben szövetkeztek; elégtételem meglett: Teleki Pál beszámíthatatlanságában öngyilkosságot követett el; bolondnak kellett nyilvánítani egyházhivatalosan, hogy az egyház eltemethesse.

2.) 1943. január 30-án Hitler kiáltványában a német nép célkitűzésében leszögezte, mint célt a német nemzet germán államát; egyszóval: ugyanazt, amit a Hungarizmus ideológiájában lefektetett: a germán politikai nemzet megteremtésének természetes volta és szüksége, ugyanígy a latin politikai nemzeté, a szláv politikai nemzeté és a magyar politikai nemzeté.

3.) 1943. február 24-28-án Rómában lefektette Mussolini és Ribbentropp először hivatalosan, hogy az új Európa mint nagytér fog megszerveződni Berlin ÉS Róma vezetése alatt; ezzel a Hungarizmus gyakorlati alapja kapott elégtételt mindazokkal szemben, akik csak Berlin kizárólagos vezetése alatt tudták az új Európát elképzelni; a Hungarizmus mindig azt hangsúlyozta, hogy az új Európát Berlinnek és Rómának kell vezetnie és hogy az új Európáért küzdő népek nem a német imperializmusért és ennek szűkalapú csak németcentrikus gyakorlatának megvalósításáért küzdenek, hanem a tényleg és valóban megépítendő nacionalista és szocialista új európai rendért és rendszerért.

648.                          Fischer Ferenc belügyminiszter kijelentette

képviselőtestvérünk előtt, hogy nem akarja feloszlatni a szocdem pártot, mert szüksége van rá a kommunisták elleni harcában. Förtelmes! Halálos sértésnek kell minősítenem ezt a kijelentését, mert annyira tökkelütöttnek képzel bennünket, hogy ezt el is hisszük neki. Valószínűnek tartom, hogy fütyül arra, hogy mi vagy mások mit hiszünk. Éppen ezért ne csodálkozzék azon, ha mi is fütyülünk rá. Aki ahogyan kiált, kapja vissza visszhangját.

649.                          1942-43 telén úgy festettek hazai állapotaink, mintha nem Berlin-Róma-Tókióval lett volna szerződésünk, hanem London-Moszkva-Washingtonnal. Ezek kezdenek már tompulni, ezek a félreérthetetlen állapotok, mert hát hiába, megjön nemsokára a tavasz és az első hóvirágok a Minsz[k] és a Donec [!] vidékén sok-sok hiú ábrándot elolvasztottak. Hiába a politikában is úgy van, mint a közmondásban: szerelem az élet sója, ábrándozás a megrontója. A politikában is van szerelem és van ábrándozás.

650,                          A totális zsidó uralmat fel kell váltsa a totális magyar nemzet uralma. Éppen ezért nem lehet nemzetünknek megalkudnia, osztozkodnia az uralmán. A NyP és HM is a totális nemzetet szervezi, ezért a totális hatalom és minden eszközének osztatlan birtokába akar is jutni. Tehát: nem 10 vagy 20, vagy 60 részét akarja a hatalomnak és az uralomnak, hanem mind a 100 részét.

651.                          Minden közösségnek, ha közösség akar lenni és mint ilyen élni akar, három alapja van: a család, melynek kerete az otthon; a nép, melynek tartalma a család és kerete a hon; a nemzet, melynek tartalma a nép és kerete az állam. Ennek a három alapnak politikai, gazdasági és társadalmi összefogása az ország, a birodalom; erkölcsi, szellemi és anyagi valósága, teljessége a Haza.

652.                          Nem tudtam, hogy minálunk csak akkor politikus valaki, ha főpap, főnemes, főzsidó, fő[d]zsentri, főszabadkőműves vagy főelvtárs és hogy legfelsőbb helyen csak ilyeneket lehet fogadni, mert ezek egyszersmind közjogi méltóságok is. Ha viszont ez nem igaz, akkor viszont nagy gazemberség úgy feltüntetni a dolgot, mintha igaz volna.

653.                          A közösséget úgy szolgáljuk igazán, ha minden tényezőjét a közösség tagjai számára hozzáférhetővé és elérhetővé teszünk. A közösséget élő valósággá a családok élet-, társ- és sorsközössége és azonossága teszik. Talán úgy határozhatnánk meg: a családok életközösségét és azonosságát népnek hívjuk, mint ennek valóságát éljük; a családok társközösségét és azonosságát államnak hívjuk, mint ennek valóságát éljük; a családok sorsközösségét és azonosságát nemzetnek hívjuk, mint ennek valóságát éljük.

654.                          Párhuzam megvonása a Roosevelt-féle New-deal és a Beveridge-féle terv között. Párhuzam szembeötlő. Mindkettő szociális kérdéseket akart megoldani plutokratarendszerben. El kellett a terveknek bukniok, mert plutokratarendszerekben ilyen kérdéseket megoldani nem lehet, mert akkor az a rendszer mint ilyen megbukna, hiszen lényegéhez tartozik az antiszociális mivolta és az úgynevezett karitász, ami nem más, mint a társadalmilag elismert, törvényesített, szentesített, védett és biztosított koldulás.

A farkas és a bárány esete adódik a plutokrata és a szociális kérdés esetében: a farkas felfalja a bárányt, így megszűnvén alany, amely miatt a szociális kérdések felvetődtek, a szociális megoldás tárgytalanná lett. A marxizmus is ilyen formában oldja meg a kérdést: az állam plutokratizmusa megöli az embert, és mint az egyéni plutokratarendszerekben, ő is proletárt farag belőle. A proletár tehát az az élőlény, mellyel kapcsolatosan nem merülhetnek fel szociális kérdések, mert ez az élőlény már nem rendelkezik szociális kívánságokkal, nincsenek benne szociális igények és igényességek. A proletár ennélfogva annyiban különbözik az állattól, hogy utóbbit gondozásban részesítik, tehát kielégítik állati igényeit, míg a proletár nem követelhet magának állati gondozást, mert nem állat, hanem ember, de nem követelhet szociális gondozást sem, mert nem emberszámba vett élőlény, hanem csupán proletár, hogy másnak gondját űzze.

655.                          A bíróság azért van - szerény meglátásom szerint -, hogy megtoroljon és nem azért, hogy elavult és széteső politikai rendszereket és intrikáikat szentesítsen és hatalomakarásukban alátámasszon.

656.                          Mi fogalmuk van ezeknek a kicsinyes, naiv, imperializmust neveletlenül játszó éretlen félembereknek arról, hogy mi az imperializmus és hogy mi hungaristák milyen óriási harcot vívtunk a világ legförtelmesebb imperializmusa ellen már akkor, amikor ők még azt sem tudták, mi fán terem a nemzetiszocializmus, és amikor ők még a legnagyobb szolgálatkészséggel szolgálták éppen azt az imperializmust, amely ellen mi ádáz harcunkat vívtuk.

657.                          A PONT előtti jelentésben megemlíteni az angol lepénzelési lépéseket mindaddig, míg a makacs ellenállásunk és megnemalkuvásunk miatt meg nem indult ellenünk a szabadkőműves-plutokrata-zsidó hajsza és fegyházba nem juttatott bennünket.

658.                          Országépítésben előkészíteni a következő törvénytervezeteket, mint alaptörvényeket: törvény a parasztról és a földről; törvény a munkásról és a munkáról; törvény az értelmiségről és a nemzetvezetésről; törvény a nőről és a családról; törvény a gyermekről és a nevelésről; törvény a katonáról és a fegyveres nemzetről; törvény a dolgozó nemzetről; törvény a népről, a nemzetről és az államról; törvény az államvezérkarról, a szakvezérkarról, a hivatásrendekről; és így tovább mind azok a törvények, amelyek a Hungarista Magyar Birodalom új nacionalista és szocialista rendszerét és rendjét törvényesítik, biztosítják, védik és szentesítik.

659.                          Minőség és mennyiség kérdéséhez: a minőséget mindig az ember adja, a mennyiséget pedig a gép biztosítja. Tehát igenis: lehet minőségi és mennyiségi termelés egyszerre, de a gépet a felelős munkakörbe állított embernek kell alárendelni mint eszközt.

De népmozgalmaknál is áll a minőség és mennyiség kérdésének egymást követő jelenléte: minőségi és mennyiségi szervezés nélkül nincs népi mozgalom; csak minőségi szervezés tehetetlenné, csak mennyiségi szervezés féktelenné teszi a mozgalmat. Aki tehát azt mondja: én csak minőségi szervezést csinálok, nem kell a mennyiség, nincsen tisztában a népi mozgalom és ennek szervezésszaki alapkövetelményeivel.

660.                          Az 1867-ben végrehajtott kiegyezés nem a liberalizmust szentesítette, mert az kiegyezés nélkül is belekerült volna nemzetünk gyakorlati életébe, hanem a Habsburgok és a feudális rendszer közötti békét biztosította. A feudális rendszer még külön is kiegyezett a liberalizmussal, amennyiben csak álliberális formáját és nem liberális lényegét engedte nemzetünk életébe.

Úgy ítélem a helyzetet, hogy új kiegyezésre készül a feudalizmus, mely megint nem a nemzetiszocializmust fogja szentesíteni, mert ez kiegyezés nélkül is bekerül nemzetünk gyakorlati életébe, hanem a békét lesz hivatva biztosítani a Berlinvezette Középeurópa és a magyar

még ma is élő rendszer között. Ha ez sikerülne, úgy ezek a feudális urak még külön ki fognak akarni egyezni a nemzetiszocializmussal úgy, hogy ennek csupán álnemzetiszocialista formája és ne nemzetiszocialista lényege kerüljön nemzetünk gyakorlati életébe. A Hungarista Mozgalom elsőrangú kötelessége, hogy ez ne következhessék be.

662.                          Büszke nagy fájdalommal vesszük tudomásul, hogy a NyP és HM tagjai, akik 1942-ben kivonultak a szovjet ellen beállított 2. magyar hadsereggel, az 1943. január 12-20-ig tartó nagy téli csatában mindhalálig, a végsőkig kivették részüket. Igen nagy százaléka a kivonultaknak lett hősi halott. Emléküket különös nagy kegyelettel fogjuk megőrizni és példájukat különösen méltatnunk kell.

663.                          Ifjúság és nevelés kérdéseinek kölcsönhatása; gyerekszoba a családnevelésre és otthonkívánásra, iskolapad a szaktudásra és munkaszeretetre, becsület az önfeláldozás, a hűség és a kitartás alapja; gyereknevelés, nemzetnevelés, pártnevelés, katonanevelés = telj[es]értékű ember, férfi és nő; világnézeti nevelés a nemzetnevelés gerince.

664.                          Ifjúság híd a régi és az új között; hit és tudás kérdése az ifjúságban; ki mint neveli ifjúságát, látja nemzete jövőjét; és ki mint építi nemzetét, látja ifjúságának jövőjét.

665.                          Olyan rendszernek a megépítése, amelyben szegények és gazdagok vannak, nem művészet; művészet olyan rendszernek a megépítése, melyben nincsenek szegények és gazdagok, hanem jólét van benne. Ilyen rendszernek a megépítése az egyedüli felelős államépítő munka, a többi felelőtlen.

Ahol jólét van, ott nincs gazdagság és szegénység, mert a jólét ezt a két végletet kizárja. Ahol ez a két véglet megvan, jólét nem lehet, legfeljebb koldulást kendőző vagy farizeusmódra feltáró karitász van. A Hungarizmus céljában a jólét van, amit biztosítani is tud, akar, fog, mer.

666.                          Felvetődik a kérdés: ha a hivatalos német vezetés úgy mondja, hogy nem avatkozik be a vele szövetséges kis államok belpolitikájába és az abban levő világnézeti pártok harcába: vajon miért segítse az illető állam nemzetiszocialista népi, de birtokon még kívül álló pártja és mozgalma a németeket? Válasz: a nemzetiszocializmust segíteni kell, mert jó, hasznos és egyedüli segítség a népek új korszakában, éppen ezért ez a segítés független kell attól legyen, [!] hogy a németek közben hogyan viselkednek más nemzetiszocialista népi mozgalmakkal szemben. A nemzetiszocializmus jó akkor is, ha nem a németek állították volna be a gyakorlati életbe, és jó marad akkor is, ha az új koreszmével szemben a németek hibákat követnek el, legfeljebb nehezebb, göröngyösebb lesz átültetése a gyakorlati életbe.

667.                          Semmi kifogásunk az ellen, ha valaki úgy véli, hogy a legjobban mint politikai csirkefogó tud érvényesülni; ezt tegye azonban saját számlájára és kárára, és ne akarja ebbe a csirkefogó szemléletébe egész nemzetünket bele vinni.

[!] III. 13.   Megnyugtató, hogy olyan nehezen kell megküzdenünk igazunkért, hogy olyan

668.                          nehezen kerülünk a hatalom eszközeinek birtokába; tehát uralomra. Célbaéréskor legalább meg fogjuk becsülni önmagunkat, méltók fogunk maradhatni nagy áldozatainkhoz, felelősséggel fogjuk tudni majd úgy vezetni az ügyeket, ahogyan azt Nemzetünk egyetemes érdeke megköveteli. E harcokban minden gátlás lemál[l]ik, leválik rólunk, minden felesleges sallang letisztul és megmarad a tiszta, egyedül valóságos, elérhető és szükséges cél, a tiszta, egyedül járható, becsületes út és azok az eszközök, melyekkel meg kell valósítanunk célkitűzéseinket a nemzet érdekében és szolgálatában.

669.                          Hogy valaki szegény, annak nem a magántulajdon elve és gyakorlata az oka, hanem a rendszer, amely a megrablását és meglopását a felebarátnak megengedi a magántulajdon szentségének örve alatt. Jólétet kell teremteni mindenki számára, ennek azonban nem lehet áldozatul dobni a magántulajdont, mert ennek megsemmisítésével magát a jólétet is megsemmisítik, megölik. Magántulajdon és jólét egymástól éppenúgy elválaszthatatlan, mint ahogyan olyan rendszerekben, melyek a gazdagság és szegénység elvén épültek, nincsen és nem lehet jólét. Mert olyan gazdagság, amely úgy jön létre, hogy szegénységet idéz elő javainak halmozásánál, nem jólét, hanem félve és féltve őrzött zsákmány, melyet a szegénység forradalma elpusztít és így a szegénység sem tudja jólétét elérni.

670.                          Vannak egyesek ellenségeim között, akik úgy mondják, hogy azért vannak sikereim, mert nem nagy művészet csupa ostoba között okosnak lenni és csak a buták számára vagyok okos. Egyet ebben az okoskodásban vagy butáskodásban vagy ostobáskodásban nem értek: hogyan lehetséges az, hogy ők mint legeslegokosak, miért nem tudnak több butát maguk köré gyűjteni mint én?! A helyzet világos: nem az a fontos, hogy valaki szellemileg felkészült-e vagy nem, tárgyi ismeretekben gazdagabb vagy szegényebb, lelki élményekben mélyebb vagy sekélyebb, hanem elsősorban az, hogy van-e hite abban az igazságban, melyet hirdet; mert ha van, tud hitet fakasztani, még akkor is, ha buta; vagy ostoba tanultság, felkészültség, tudás szempontjából; mert ha hite van, mindig hite szerint, tehát jól cselekszik és hitből valós cselekvésre tudja serkenteni mindazokat, akik az ő nagy hitén keresztül kapták meg saját hitüket is.

Minden korszakfordulóban vannak emberek, akik az életvakokat látóvá, az életsüketeket hallóvá tudják tenni, az életbénákat cselekvésre tudják gyógyítani. Ne csodálkozzanak tehát azon, ha ezek a meggyógyultak azok után mennek, akik őket tényleg meggyógyították és nem azok után, akik a már meggyógyítottakhoz közelednek azzal, hogy nem jól gyógyultak, mert nem a szemükkel, hanem lábbütykükkel kell látniok, nem a fülükkel, hanem a zsebükkel kell hallaniok és nem a lábukon, hanem a fejükön kell járniok.

671.                          A szovjet nem a háborút dönti el, hanem meghatározza döntően azt a rendszert és ennek azt a rendjét, amelyen az új Európát meg kell építeni. Bizonyít tehát véresen a nacionalista és szocialista európaközösség és népei sorsazonosságának szüksége mellett és Németország és Itália vezetésre való hivatása mellett.

672.                          A diplomácia úgy jó, ha a hadseregnek nem kell vérrel jóvátennie diplomáciájának kudarcait, hanem a jó diplomácia eredményeit véres áldozatok nélkül hasznosítja a háború győzelmes befejezésének szolgálatában. A diplomácia lépései soha ne tegyék kétségessé a hadseregnek szent véráldozatokkal elért eredményeit.

Okos és bölcs dolog, ha a háborúban nem a diplomácia és nem a hadsereg döntenek, hanem mind a kettő okos és bölcs eszköz az államférfi kezében. Amint az egyik túlsúlyba kerül, az államférfi a háborúvezetést illetően elveszti tisztánlátását és vagy rossz diplomata, vagy rossz hadseregfőparancsnok lesz belőle, akivel úgy játszanak az események, ahogyan akarják.

A háború vezetése mindenkor hármat követel: a cél tiszta megfogalmazását és tisztán való tartását; az összképben való élést, melyben a politikai, gazdasági és társadalmi összképeknek is benn kell lenniök; a cél szempontjából szükséges nagy, átfogó tervek tiszta megszerkesztése, előkészítése és végrehajtatása.

673.                          Mindig akkor vannak hívatlanul jelen és lábatlankodnak, amikor a nemzetiszocialista erkölcsről van szó; de elfutnak, ha saját erkölcsükről kellene „tárgyilagosan" elszámolniok.

674.                          Nem művészet az olyan rendszernek a megépítése, amely a gazdag-szegény szükségének elvén épül, de nagy művészet fenntartani, biztosítani, megvédeni azt. Nagy művészet az olyan rendszernek a megépítése, amely a jólét szükségének elvén épül, mert súlyos harcot kell vívnia a legbrutálisabb erőszakkal fenntartott és erőszakszentesítette gazdag-szegény elvén felépült rendszer ellen; és nem nagy művészet a jólét elvén épült rendszer fenntartása, biztosítása, megvédése, mert mindenki fenn akarja tartani, biztosítja, megvédi, mert mindenki jólétben akar maradni, senki elveszíteni nem akarja azt, legfeljebb az ostoba. Ebből adódik a jólét-rendszer legfontosabb törvénye: a jólét egyenes arányban áll a neveléssel, viszont a szegény-gazdag rendszer fordított arányban áll a neveléssel.

675.                          Erkölcs, szellem és anyag hármasságával párhuzamba állítható az érték, a lét és a valóság.

676.                          A monizmus elve az egység, a pluralizmusé a sokaság, a dualizmusé az ellentét, a trializmusé az életösszhangban képződő egység, melynek három alaptényezője van életösszhangban: a szép, a jó és az igaz vagy az erkölcs, az anyag és a szellem.

677.                          A létező és a sejthető életösszhangját ebben látom: a létezőt kell megszervezni, a sejthetőt pedig úgy kell beépíteni erkölcsi és szellemi életünkbe, hogy ne gátolja, ne akadályozza, hanem serkentse és erkölcsössé tegye a létező megszervezését.

678.                          1940. szeptember 17. óta eddig háromszor kaptam elégtételt

először: Teleki Pál halálával, akit csak úgy temetett el a magas egyház, hogy először beszámíthatatlannak hirdette; ez az öngyilkosság pontot tett arra a rágalomhadjáratra, melyet Teleki Pál indított személyem ellen 1940 novemberében, hogy orvospszi[c]hológiai jelenség vagyok, tehát hogy bolond a nevem, „raka"; ezen az elégtételen már az sem tudott változtatni, hogy 1942 februárjában a NyP-ból kitessékeltek újból nagyhangon és teli torokkal üvöltötték bolondlétemet országba-világba, nem sikerült, mert ennek időszerűsége elmúlott Teleki Pál dicstelen halálával;

másodszor: Hitler 1943. január 30-án kelt kiáltványában kijelenti, hogy a német nép célja a német nemzet germán állama; ezzel Hungarizmusunkat igazolta, amely azt vallja, hogy Európa északnyugatán meg fog születni a germán politikai nemzet; ezzel azonban megszűnt minden nemhivatalos német imperialista törekvés és célkitűzés;

harmadszor: 1943. február 24-28-án Mussolini és Ribbentropp közötti tárgyalás leszögezte először hivatalosan az európai nagyteret és azt, hogy ezt a nagyteret Berlin és Róma fogják megszervezni és vezetni és nem egyedül Berlin; ezzel a Hungarizmus gyakorlati politikai beállítottsága is - a feltétlen tengelyvezetés Európában és annak parancsoló szüksége - teljes és gyakorlati szentesítést kapott.

Vajjon mit szólnak mindehhez

--Pálffy-Ruszkay-Hubay-Málnási és társaik, akik a Völkische Bewegungban egyedül és kizáróan csak német imperializmust láttak és ennek alapján akarták magukat minden feltétel nélkül alávetni a németeknek, viszont a Hungarizmusban nem voltak hajlandók mást látni, mint idejétmúlt és éppen ezért idült makacsságot és a Hungarizmus felelős vezetőjének tébolyát. És Imrédy--?!

679.                          Túlszervezés éppen úgy nincs, mint túligazság. Bürokrácia, bürokratizmus ugyanis egyáltalában nem jelent túlszervezést, hanem ellenkezően: a bürokratizmus mindig ott burjánzik, ahol teljes és totális rendetlenség van. Éppenúgy a jogászállam nem jelent túligazságot, hanem ellenkezően: a jogászosság mindig parancsoló velejárója, lényege és magja olyan rendnek, melyben dühöng az igazságtalanság, de melyet annak a rendszernek bürokratizmusa akar valamelyes elfogadható formába önteni, szervezni.

A társadalmi rendetlenségben a mag, a lényeg a jogászosság, a szervező a bürokratizmus. Akik tehát bennünket a túlszervezéssel vádolnak, azoknak fogalmuk sincs arról, mi a szervezés, a szervezet, mi a rend, mi az igazság. De legtöbbnyire olyanok mondják, akik nem tudnak semmi eredményt elérni szervezésben, akik lusták, akik nem akarnak felelős munkát vállalni, csak bírálgatnak és okosakat szeretnének mondani, hogy meddőségüket szépíthessék.

A szervezés az, ami bennünket a tökéletes felé akar vinni a gyakorlatban is. Ezt tehát nem lehet túlszervezni vagy túligazzá tenni, csak szükségessé és elfogadhatóvá.

680.                          Úgy gondolják egyesek: pártszervezetek? ez semmi. Ellenben kapcsolatok, összeköttetések: ez minden! Úgy mondják ezek a körök: jó német összeköttetés többet ér bármilyen számú magyar nemzetiszocialista szervezetnél. Ennélfogva ők mindig német kapcsolataikkal hivalkodnak, és úgy érzik, ezért uralomképesek és hatalomra jogosultak. Mennyire tévednek ezek a rövidlátó politikai stréberek. Tévednek a németeket illetően, mert ezek nemcsak kapcsolatot keresőket akarnak, hanem hűséges, igaz, a magyar nép akaratán nyugvó élet-, társ- és sorsszövetségest. Tévednek magyar népünket illetően is, mert nem a német kapcsolatok révén akarja népünk a szükséges, időkövetelte kibontakozást végrehajtani, hanem saját erejéből saját jól felfogott érdekében.

A NyP. és HM. mindenkor egyetlen kapcsolatban látja hatalomképességét és uralomképességét: a magyar nemzettel való igaz, jó és szép, elszakíthatatlan kapcsolatában.

[!] III. 15.   Teozófia: istenbölcsészet, mely anélkül, hogy vallás akarna lenni, foglalkozik

681.                          Istennel és az embernek Istenhez való viszonyával.

Melyik az a tudomány, amely azt merészeli magáról hirdetni, hogy foglalkozik Istennek az emberhez való viszonyával? Úgy mondják: az Ó-szövetség és az Új-szövetség. Én mondom: nem. Az ószövetség nem tudomány, hanem elferdített népi monda- és népi történelem-halmaz, az Újszövetség pedig több mint tudomány: hit. Mindaz, aki magyarázni akarja az Újszövetséget, hitrombolást végez. Az Újszövetséget olyan sokféleképpen lehet magyarázni, ahány ember van a földön; a csodálatos az, hogy a különféle magyarázat dacára mindenki Krisztusban találkozik. Talán azt merném állítani, hogy Krisztusban kell hinnünk úgy, ahogyan bennünk Krisztus élővé tud válni és nem az egyházakban, melyek legfeljebb arra használják fel a hitmegnyilvánulásokat, hogy az embereket egymásnak uszítsák annak dacára, hogy mindenki Krisztust hiszi.

682.                          Hogy megszülethessünk, ennek sok előfeltétele van; hogy meghaljunk: csak egy, mindig csak egy. Tehát: hogy ez a világmindenségkép megszülethetett, ennek végtelen sok előfeltétele volt; hogy elpusztuljon: csak egy lesz.

683.                          Animizmus: a mindennek-lelke-van hit, lélekvándorlás tana ennek kicsúcsosodása.

Monizmus: a világnak származtatása egyetlen ősfolyamatból, őselvből.

Manizmus: az ősök tiszteletének hite és hitrendszere.

Polárosság: bizonyos testekben mutatkozó ellentétes erők vagy tulajdonságok, melyek egymással egyesítve egymást semlegesítik.

Dualizmus: a világ minden jelenségét két egymástól független, talán ellentétes alapelvből magyarázza. Szellem és anyag ellentéte. Nézetem szerint a dualizmus ilyen formájában nem állja meg a helyét sehogyanse [!]. Szerintem szellem és anyag életösszhangjából kell magyarázni minden jelenséget, még a negatívokat is, amelyek úgy jönnek létre, hogy a szükségszerű életösszhang nem jön vagy nem jöhetett létre. Szerintem tehát a mi Krisztus-vallásunk sem a dualizmuson alapszik, ahogyan ezt jelenleg állítják, hanem az Egységnek három önmegnyilatkozó képességén. A Hungarizmusnak ez a bölcseleti, eszmerendszeri és gyakorlati alapja is.

Panteizmus: Isten és a világ azonosulásának tana és rendszere; ellentéte a dualizmusnak, mely külön Istent és világot különböztet meg. Nézetem: a dualizmus nem lehet alaprendszere az Istenhitnek. A dualizmus legfeljebb a világ tüneményeit kapcsolhatja rendszerbe, de nem Istent, mert ez olyan torz antropomorf materializmust jelent, melyet el kell vetnünk magunktól, ha Istent, mint Istent akarjuk beállítani egész életünkbe.

Teizmus: Isten létének megvallása.

Deizmus: Istent, mint elvont, bölcseleti valamit fogja fel, mint a matematika az irracionális számokkal való számítást: szükséges, de nem létező, hanem feltevés. Szerinte: Isten teremtette a világot, de azután magára hagyta, úgy látszik mint a gyermek a megunt játékot, vagy: Isten gondoskodik a világról, de nem forrása az erkölcsnek; vagy: halál utáni élet nincs; vagy: elveti a kinyilatkozást, de elfogadja természetes vallás igazságait, tehát, hogy ne lopj, ne ölj, ne csináld ezt, ne ted[d] amazt: ez mind helyes és erkölcsös kinyilatkoztatás nélkül is.

684.                          Nézetem szerint az orosz síkságon, de általában is, minden úgynevezett végtelen területen, katonailag mindig mozogni kell. Ebből adódik azután, hogy a védelem sem lehet merev, hanem mindig területkihasználó kell legyen, ami annyit jelent, hogy területfeladással és hirtelen ellentámadásokkal kell a védelmet végrehajtani. Tehát úgy a védőnek, mint a támadónak hihetetlen nagy esélyei vannak ilyen végtelen területeken folytatott műveleteknél és kimondható a tétel: hogy a győzelmes mindig és kizáróan az a fél, aki minőségileg a jobb. A végtelen területeken ugyanis - akár földről, akár vízről, akár levegőről legyen szó - nem a több határoz, hanem a jobb, mert a jobb pótolni tudja hatványozottan a számbeli kisebbségét azáltal, hogy a végtelen terület minden kínálkozó előnyét a maga számára biztosítja: meglepések, megrohanások ezerarcú lehetőségei. Tagadom, hogy a szovjet ellen ne lehetett volna villámháborút lefolytatni; és pedig a következőkben láttam annak idején a lehetőséget:

nyári támadó hadjárat és erre azonnal rá a téli támadó hadjárat.

Tehát két egymásrakövetkező [!] ütéssel kellett volna a szovjethadsereget [!] megsemmisíteni. Ezt tudnia kellene azonban azoknak is, akik a nagy leszámolást vezetik a szovjet ellen. Hiszen az egész orosz hadtörténelem kézenfekvően bizonyítja, hogy az orosz hadseregek a legszívesebben télen állottak támadó rendbe, tehát télen kell őket is megtámadni.

685.                          Isten nem ver meg senkit, csak jóváhagyja, ha valaki önmagát veri meg.

686.                          Azt mondják a németekről, hogy csak a háborúra vannak tekintettel, éppen ezért nem törődhetnek más népek problémáival. Ez nem lehet igaz. Mert ha a totális háborút akarják vezetni, úgy minden népben - már mint a velük szövetséges népben - nem tűrhetők meg olyan problémajelenlétek, melyek a totális háborúnak totális vezetését akár csak a legkisebb mértékben is veszélyeztetnék. Ha pedig tényleg nem törődne ezekkel a problémákkal, úgy nem szabad majd csodálkozni azon, ha a totális háború nem vezetne totális eredményhez, hanem csak olyan részeredményhez, mely nem fog arányban állani a kiontott embervér nagyságával és új háború magját fogja magában hordani, mintegy sárkánytojásként.

687.                          Hogy mi a megelégedés?! Aprópénzre felváltott boldogság, ami tehát a boldogságból tényleg a gyakorlatban elérhető és célként kitűzhető.

688.                          Nem a tudomány állítja fel az új elméleteket, hanem a gyakorlati élet kényszerít elsősorban erre; a tudomány csak rendszerezi, igyekszik törvényszerűségét megállapítani, és amint ebből a törvényt kialakíthatta, át kell adja eredményét a gyakorlati életnek, amelynek azután kötelessége, hogy fel is használja.

689.                          A gazdasági függetlenség, a relatív függetlenség, a relatív függőség és a teljes függőség szabatos megmagyarázása szükséges az országépítésünkben.

690.                          A nagyterek egymásközötti viszonya adódik az anyagi egymásrautaltság nagyságától. A nagyterek tehát inkább erkölcsi és szellemi vonatkozásban lesznek zárt egységek, anyagi vonatkozásban teljes nyíltságuknak fenn kell állania. Az természetes, hogy anyagi szükségleteiket elsősorban saját területük anyagi kincseiből fogják elsősorban meríteni. De nyíltaknak kell maradniuk anyagilag, hogy a másik anyagi kincseit szabadon beengedhessék.

691.                          Erkölcs, szellem és anyag nem addicionális tételek. Tehát: ha az erkölcs nulla, zéró, úgy a szellem és anyag nem marad meg külön és nem adható össze valamely rendszer szolgálatában. A liberalizmus nagy tévedése, vagy tudatos észbotlása volt abban, hogy ezt a három élettényezőt mint addicionális tényezőt állította be egész rendszerébe és így a hármat egymástól teljesen és mesterségesen elkülönítette, mondván, együtt is előfordulhatnak, de ez nem törvény, hanem csak egy eset a sok egymásmelletti előfordulásuknak.

A Hungarizmus alaptétele ezzel szemben, amelyen egész rendszere nyugszik és amely teljmagját képezi, az, hogy erkölcs-szellem-anyag egymástól elválaszthatatlanok, az a tényezőháromság, melynek minden egységben jelentkeznie kell, mert csak így egy az egység. Tehát a gyakorlatban is ennek kifejezésre kell jutnia. Tehát: ez a három tényező, mely mindenkor viszonyban van egymáshoz és pedig egymásraható egyenes viszonyban. Így:

az erkölcs és a szellem egészséges viszonyából tud csak fakadni az anyag jó beállítása, mint élettényező;

a szellem és az anyag egymáshoz való viszonya viszont elárulja, hogy az életrendben minő helyet tudott magának az erkölcs biztosítani;

az erkölcs és az anyag viszonyában viszont kiütközik a szellemképesség, mely az anyag helyes felhasználásával az erkölcs tudatos gyakorlatát kívánja szolgálni.

A gyakorlati élet szempontjából megszerkeszthető az első viszonyból a technika-gazdálkodás alapja, a másodikból a kultura, a harmadikból a civilizáció alapja. Ezek szerint tehát:

a technika-gazdálkodás nem más, mint az anyagi rend megvalósítása abból a célból, hogy ez a rend az erkölcs-szellemi alapot szilárdítsa;

a kultura nem más, mint az erkölcsi rend abból a célból, hogy az igény a szellem-anyagi alapból kielégíthető legyen;

a civilizáció nem más, mint a szellemi rend abból a célból, hogy az erkölcs-anyagi alap egészséges, hasznos viszonyban úgy maradjon meg, hogy tényleg ki is elégítse az életszükségleteket.

692.                          A dualisztikus felfogásban tulajdonképpen csak szellemről és anyagról van szó. Egyetlen szóval sem emlékezik meg az erkölcsről, amely tulajdonképpen alap. Felfoghatatlan, hogy Krisztus óta hogyan lehetséges még az elavult dualisztikus elképzelés, amikor élesen meglátható az életalap: az egységben törvényszerűen levő trializmus. Érdekes: a zsidók és árják dualisztikus felfogásával szemben a többi fajták egység elvének trialisztikus megépítése.

693.                          Az értelmi játékképesség korlátozott, az érzelmié viszont korlátlan akár pigmeusról, négerről vagy európairól, világtudósról van szó.

694.                          A jog nem ismeri az örök törvény tényét, csak erkölcsi szükségét és ennek alaki kialakítását; ha elismerné, úgy a törvényhozás nem tudná egy újabbal hatályon kívül helyezni a régit, az új jogalkotás a régit minden folytonosság nélkül. A folytonosság ugyanis azt jelenti, hogy minden új a régiből jön, a régiből következik anélkül, hogy vele a régi elmúlna; ez lehetetlenség. Az örök jog és örök törvény - mint államhatalmi tényezők - ellenkezik a törvényhozás lényegével is. Túl kényelmes álláspont is volna, hogy Árpád meghozta a törvényeket, a többiek sokezer év után is eszerint élhetnek. Ha pedig ez így van a jogban, a törvényben, mennyivel van ez még inkább meg az életben, az eszmékben, a korszakokban; sőt: ezek azok, melyek egyszerűen megsemmisítik a régi jogot és régi törvényeket, és minden folytonosság nélkül megteremtik azt az új jogot és új törvényt, melyet az élet új fordulója megkövetel minden egészségesen élni akaró közösségtől.

695.                          Hitler I. 30-án, Mussolini-Ribbentrop február 24-28-án lefektetik az új Európa nagy alapelveit. Alig pár napra rá a Pester Lloyd vezércikkezik, és kijelenti, hogy még túl korai Európa újrarendezésére vonatkozóan terveket kovácsolni, mert ilyenek csak veszedelmesek lehetnek. Ezt a pimaszságot; amikor az angolszászok délkeleteurópai terveiről

egész hazánkban felelőtlen csirkefogósággal politikai csavargók és sehonnai bitangok: a Pester Lloyd zsidó-szabadkőműves-plutokrata szellemi házassági háromszög hallgatott. Most, hogy komoly, döntő alapok lettek a tengelyhatalmak részéről lefektetve, melyek tényleg megnyugtattak mindenkit, ez a politikai tintasvihák belefröcsköl méregtintájával a komoly európatervek alkotóiba, duzzogva bölcselkedik a tengelyhatalmak terveiről és óva int túl korai tervkovácsolásoktól. Perfídia.

696.                          Március 15-t nem ünnepelhetik a nemzetietlenek, tehát a szocdem. és a szabadkőműves Petőfi-társaság se. Nemzeti szabadságünnepek megülését hagyják azoknak, akiknek tiszta, félreérthetetlen meggyőződésük az, hogy egy fajtához tartoznak, melynek nemes és szükséges kiélési és kifejezési formája a nép, a nemzet.

697.                          Új eszmének nem kell mindig idegen eszmének lenni; és idegen eszmének nem kell mindig új eszmének lenni. Talán túlzás, de véresen igaz: az új, de rosszul működő eszme mindig jobb, igazabb és szebb, mint a régi és jól működő eszme. Az új ugyanis mindig szükséges, szükségből fakad, akár milyen rosszak is gyakorlati tényei; viszont a régi mindig tehetetlenségből, kényelemből, konokságból, maradiságból tudja csak tartani hatalmát és uralmát és nem azért, mert gyakorlati tényei jók.

Új eszmének pedig csak az nevezhető, amely nem azért új, mert ilyen még nem volt, hanem azért, mert szükség van rá az emberiség fejlődésének érdekében.

698.                          A liberalizmusban is van totalitás: a zsidóé és az erőszaké. A Hungarizmusban is van: a nemzeté és az életösszhangé.

699.                          A zsidók lázadása az új nacionalista és szocialista világrend ellen, melyet Róma-Berlin épít, tulajdonképpen érthetetlen, hiszen számukra is országot, hazát akar biztosítani, természetesen nem olyat, amilyent képzelnek, hanem amilyent megérdemelnek. Palesztina hazugságtelepítésével felszámolandó, és komoly telepítéssel kell 16 millió zsidónak helyet biztosítani Amerikában; máshol ugyanis már nem lehetséges, mert nem hihető, hogy akár az európai, akár az ázsiai nagytér megtűrné területén azt a népséget, melyet túlontúl jól meg- és kiismert.

Ha tehát mégis lázadnak, lázadásukba belerántják egész földgömbünket, mert úgy vélik, hogy csak nekik szabad a világuralmat bitorolniok: ne csodálkozzanak, ha ezt a népek nem fogadják el, és mint lázadóval fognak vele elbánni.