MEFESZ IB ülésén – az április 8-ai titkársági ülés felfogásával összhangban – elvetették a kisebbség elképzelését a rétegszervezet hosszú...Tovább
A Ludovika Akadémiától az agyagkatonákig
Lengyel Alfonz 1957. évi segítségkérő levele Habsburg Ottóhoz
„Bűnös mindenki, aki most ebben a történelmi sorsdöntő helyzetben nem ezt keresi, hogy kizárólag csak olyan kérdéseket vessen fel, mely az ország felszabadítását célozza. Természetesen vannak olyan személyek, akik a magyarországi kommunizmus megszilárdításában oly módon tevékenykedtek, hogy önmagukat, ezen tevékenységükkel kizárták a parlamentből. Ezekkel sem kell vitázni, mert személyüket még arra sem méltatom, hogy szóba álljunk velük."
Lengyel Alfonz levele Habsburg Ottónak
Kalifornia, San Gabriel 1957. április 6.
Királyi Fenség!
Ne haragudjon, hogy levelemmel zavarom. Amikor New Yorkban volt, akkor akartam Önt felkeresni, azonban későn kaptam meg a címet, amikor már elutazott.
Röviden magamról csak annyit, hogy 1921. október 21-én születtem. 1944-ben végeztem el a M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémiát. A Szovjetunió elleni harcban súlyosan megsebesültem, 50%-os hadirokkant vagyok. A háború után elvégeztem a Jogot. Vele egyidejűleg éjjel dolgoztam egy gyárban, és a textil technológiát is elvégeztem. Később, tanulmányaim beszámításával 2 és fél év beszámítást kaptam a Bölcsész karon, ahol Művészettörténetet és Régészetet hallgattam. Utolsó éves voltam, amikor a Kommunista Államvédelmi Hatóság letartóztatott. A Mindszenthy Hercegprímás úr helyettesének, Grősz József kalocsai érsek politikai perében, ahol nyolcévi börtönre ítéltek, melyből hat évet töltöttem el börtönben. A forradalom előtt szabadultam ki, amikor az ügyünket felülvizsgálták. A forradalmi harcokban részt vettem. A Hercegprímás úr közvetlen környezetéhez tartoztam. A forradalom, illetve a szabadságharcunk bukása után, 1956. december 18-án léptem át a határt. Addig minden lehető eszközt megragadtunk arra, hogy esetleg sikerül valamilyen módon a helyzetet konszolidálni.
A börtönben voltam együtt Lékay-Lingauer Albin bácsival. Nagyon sokat beszélt Önről és az Édesapjáról. Édesapjának lelkes híve volt az Öreg úr. A börtönben úgy viselkedett, mint ahogyan azt egy igazi magyar úrnak kell. Sajnos, mindezeket nagyon kevesekről mondhatom el. Kért engem, hogy ha [az] életben én kiszabadulok, akkor keressem fel Önt és mondjam el, hogy mi történt Vele és egyben a legszívélyesebb üdvözletét adjam át Önnek.
Kért arra, hogy adjak Önnek tájékoztatót a magyarországi és az egész kelet-európai helyzetről. Mi, akik a szovjet rendszerben nyílt szemel jártunk, mindent máskép[p]en látunk, mint a nyugati városokban a kávéházakban írt riportoktól nem egészen helyesen tájékoztatott Nyugati Közvélemény.
Sikerült itt is és Ausztriában is rövid úton tájékozódnom a magyar emigráns helyzetről. Igen siralmas képet nyújt. Most már valahogyan kezdem megérteni, hogy a nyugati világ m[i]ért nem adott támogatást akkor, amikor az államok eddigi életében szokatlan módon próbálta kivívni a magyar nép szabadságát. Természetesen ez a kis levél nem elégséges ahhoz, hogy ezekről a dolgokról bőven beszéljek. A most kijöttek véleménye szerint az egyedüli megoldás a magyar emigráció újjászervezésére csak az emigrációs parlament megalkotása lenne. Itt helyet kapnának a magyar nép által megválasztott országgyűlési képviselők emigráns része. Azon kívül az összes emigrációs képviseletek vezetői. A parlament az a fórum, mely mindenkit mag[á]ban tud annélkül [!] foglalni, hogy a tagoknak bármilyen irányítást el kellene fogadnia. Ez a legszélesebb magyar képviselet lenne. Itt egymás mellett jól megférne minden irányzat, hiszen a parlamentnek az a célja és rendeltetése, hogy a társadalom minden rétegének szócsöve legyen. Így ki lehetne venni a szelet mindazon vitorlákból, melyek az ország felszabadításának minden eszközzel való támogatása helyett emigrációs egymás marásából elégülnek ki. Tudom, hogy nagyon sok vitatható pont van. Azonban egyelőre célszerű minden vitát az ország teljes felszabadulása utánra tenni. Otthon kell megvitatni, de ott is a demokrácia adta játékszabályok keretén belül. Bűnös mindenki, aki most ebben a történelmi sorsdöntő helyzetben nem ezt keresi, hogy kizárólag csak olyan kérdéseket vessen fel, mely az ország felszabadítását célozza. Természetesen vannak olyan személyek, akik a magyarországi kommunizmus megszilárdításában oly módon tevékenykedtek, hogy önmagukat, ezen tevékenységükkel kizárták a parlamentből. Ezekkel sem kell vitázni, mert személyüket még arra sem méltatom, hogy szóba álljunk velük.
Nagyon kérem Önt, hogy ezt a kérdést vizsgálja meg magában, és ha Ön is alkalmasnak találja a magyar emigráció[t] megújhodásra, akkor támogassa ezt az akciót.
Jelenleg a
megalakításával foglalatoskodom. Sajnos, még annyi pénzünk sincsen, hogy bélyeget vegyünk a leveleinkre. Eddigi levelezéseket mind az én igen szűkös pénzemből fizettem ki. Nagyon fontosnak tartom ezt a szövetséget, mert a Nemzetközi Politikai Fogoly és Üldözöttek Szövetségén keresztül felvehetjük a kapcsolatokat a világ különböző Pol[itikai] Fogoly és Üldözöttek szervezeteivel. Nagyon fontosnak tartom a távol- és közel-keleti államok hasonló szervezeteivel felvenni a kapcsolatokat. Meg kell értetnünk ezekkel a népekkel, hogy helytelenül cselekedtek, amikor a szovjet gyarmatosítás ellen küzdő magyarság ellen szavaztak, illetve tartózkodtak az előtt a szavazástól. Fel kell világosítani ezeket a népeket a most még előttük más köntösben járó Szovjet igazi arcáról. Erre a felvilágosító munkára kellene az amerikaiaktól pénzt szerezni. Meg kell magyarázni az amerikai vezetőknek azt, hogy ha mi ott eredményes felvilágosító munkát tudunk végezni, abból Amerikának is haszna van, mert amilyen mértékben elfordulnak ezek a népek a Szovjetuniótól, pontosan olyan mértékben lehet őket megnyerni Amerika számára. Amerikának úgyis nagyon nagy érdeke az, hogy a távol-keleti paktumot megerősíthesse. A távol-keletnek meg számos országa tartózkodik ezen paktumtól. A mi fogolyszövetségünkön keresztüli behatolás előnyös feltételeket teremthetne Amerika számára ezen területeknél.Én ezeket és eh[h]ez hasonló munkák elvégzését sokkal fontosabbnak tartom, mint olyan kérdések feszegetését, mely csak arra alkalmas jelenleg, hogy megossza a magyarságot és elvegye, elrag[ad]ja a magyar emigráció életerejének gyökerét.
Kérem, legyen szíves és válaszoljon levelemre, amennyiben Ön is fantáziát lát ezekben a dolgokban. Természetesen, szívesen állok rendelkezésére minden 12 év alatt Magyarországon történt esemény ismertetésére. Én Magyarországon nyílt szemmel jártam. Az ok és okozati összefüggéseket is eléggé ismerem. A kirakatperekről. Annak ideológiai hátteréről. A szovjet gyarmatosítási módszer államigazgatási s egyéb taktikájáról. A magyarországi szovjet kultúrpolitikáról. Stb. Stb. tudnék felvilágosítást adni.
Kérem Önt is, hogy a baráti körében és ismerősei körében indítson meg egy tiltakozási akciót Endrédy Vendel zirci apát ismételt bebörtönzése ellen. A Grősz kalocsai érsek elleni politikai perben volt Vendel atya is bebörtönözve. Őt a szabadságharc alatt kiszabadították. A szabadságharc előtt már megkezdődött a Grősz per felülvizsgálata. Ezen felülvizsgálat eredményekép[p]en került az Érsek Atya is szabadlábra. Így kerültem én is a folyamatos felülvizsgálat eredményekép[p]en szabadlábra. Vendel Atya csak a szabadságharc alatt kapta meg a feltételes szabadlábra helyezési papírjait. A Grősz per összes vádlott[j]ai ekkor szabadultak ki. Most szegény Vendel atyát, aki súlyos betegen került ki a börtönből. A szabadságharc alatt is betegen feküdt, a Kádár banditák ismét visszahurcolták a börtönbe. Az egész Grősz per koholt vádak alapján készült annak idején az UN alapokmánya és a Magyarországgal kötött békeszerződés megszegésével. Ezt a forradalom előtt már a
is elismerte. Mégis most a forradalom után, ahogy visszatérnek fokozatosan a Stalini vonalra, elfelejtik akkori nyilatkozatukat és a kirakatper áldozatait ismét a börtönbe hurcolják.Szíves válaszát várva vagyok Fenségednek híve.
Sun Gabriel, 1957. IV. 6.
Lengyel Alfonz
Cím: Lengyel Alfonz
Helen Klockgether
255. W. Wedgewood Ave.
Sun Gabriel, Calfornia
USA
Jelzet: MNL OL P 2066 - Bakach-Bessenyey György iratai.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő