Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben

„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."

Pálffy József levele Erdei Ferenc belügyminiszterhez a Néppárt háború alatti tevékenységéről

Debrecen, 1945. március 27.

 

Belügyminiszter Úr!

 

A Magyar Frontban együttműködő pártok kifejezett elismerése alapján újból napirendre kérjük tűzni a Keresztény Demokrata Néppárt (röviden: Demokrata Néppárt) jogfolytonosságát. Kérjük elismerni a párt szervezésének szabadságát, a törvényhozásban való részvételét és az új, demokratikus Magyarországban való együttműködését. Alább újból ismertetjük azokat a történeti tényeket, amelyek bizonyítják jogos helyünket a most együttműködő pártok között. Ez alkalommal leszögezni kívánjuk azt is, hogy miként az illegalitás idején a Magyar Fronton belül öntevékenyen vettük ki a részünket a többi pártokkal együtt az ellenállási harcból, úgy most is ki akarjuk venni részünket a romok eltakarításából és az ország újjáépítéséből. Ha már a fasiszta-hitlerista rémuralom megdöntésére irányuló erőkifejtésből kivettük részünket konkrét segítséget nyújtva a többi pártoknak, nem mondhatunk le arról a jogunkról és kötelességünkről sem, hogy kivegyük részünket a demokratikus Magyarország felépítésének munkájából is.

A demokrácia elvi alapját illetően ugyanazokat az eszméket kívánjuk a tömegek előtt szolgálni és hirdetni, amelyeket a demokratikus magyar pártok közösen írtak zászlajukra, és amelyeket a nagy Szövetségesek kívánnak Európa újjáépítésében alapelvként szem előtt tartani. Éppen ezért, a Keresztény Demokrata Néppárt, mint a Magyar Front tagja és a demokratikus eszmék hirdetője, semmi körülmények között nem mondhat le létjogáról és a többi pártokkal való együttműködés teljes egyenjogúságáról.

A történeti tények a következők:

A Magyar Front keletkezése arra az időre nyúlik vissza, amikor még a német megszállást megelőzően közös magyar célok szolgálatára politikai barátságot kötött a Független Kisgazda [Polgári Párt] és a Szociáldemokrata Párt. A március 19-i fordulat után mindkét párt illegalitásba szorult, de folytatni igyekezett munkáját kiegészülve az együttműködést kereső egyes legitimista frakciókkal, majd rövidesen a katolikus társadalmi, gazdasági és kulturális szervezeteket az illegális munkába beállító és azokat képviselő Pálffy Józseffel és a református társadalmi szervezeteket képviselő 

. Ennél a politikai együttesnél később bejelentette együttműködési szándékát a Béke Párt, amely később Kommunista Párt néven szerepelt a Magyar Frontban. Kora ősszel pedig bejelentette csatlakozását a Nemzeti Parasztpárt is.

A Magyar Frontban résztvevő katolikus szervezetek egységes politikai képviseletet teremtettek. Ennek megalakulását és a Magyar Frontban való további részvételét és képviseletét, az azonosság folytonosságát kihangsúlyozva, Pálffy József jelentette be és látta el. Másolatban csatoljuk a Magyar Frontban részt vett Független Kisgazda és [a] Szociáldemokrata Párt vezetőinek igazoló 

. Nemcsak a Magyar Front, hanem a Bíboros Hercegprímás Úr is jóváhagyólag tudomásul vette ennek az új pártnak [a] megalakulását különösképpen pedig azt a tényt is, hogy ennek az új pártnak semmiféle közössége nincs a múltban szereplő hasonló nevű pártokkal.

A Keresztény Demokrata Néppárt Magyar Frontban való közreműködése nem volt tiszta formalitás vagy a jövő létjogának biztosítására irányuló kísérletezés, hanem a konkrét és veszélyes illegális munkáknak [a] vállalása. Az illegalitás ideje alatt megjelent tiltakozó, felvilágosító és lelkesítő röpiratok előállításából és terjesztéséből oroszlánrészét vette ki ez a párt. Sőt amennyiben arra lehetőség nyílt, az illegális munkáról a külföldet is éppen ez a csoport értesítette a leginkább. A pártnak külön szervezete foglalkozott azzal is, hogy a katonák tömegét ellássa olyan iratokkal, melyek segítségével kivonhatták magukat a német szolgálatból. A politikai üldözöttek, nem utolsósorban a zsidó származásúak életmentéséből is a párt kötelékébe tartozó katolikus szervezetek köztudomásúan és sikeresen vették ki részüket. Továbbá számos, lehetőség szerinti szabotázsakció megszervezését és kivitelezését, úgymint német katonai autók zsákmányolását, fegyverek rejtegetését, robbantásokat a szervezeteinkben működő párttagok hajtották végre. Budapest ostromának küszöbén életük kockáztatásával párttagok mentek át a felszabadító orosz hadsereghez, és ott röpcédulaírással állottak a felszabadító hadsereg szolgálatára, mely tevékenységről orosz katonai köszönő irat is van kezünkben.

Ezek után természetes, hogy a német, nyilas hatóságok a lehető legerőteljesebben üldözték pártunkat és szervezeteinket. Elnökünk sokáig a Gestapo foglya volt, sokakat megkínoztak, sőt kivégeztek (többek között Kálló Ferenc t[ábori] 

) vagy Németországba hurcoltak.

A felsorolt tényeket jóllehet a múlt év folyamán bejelentettük, mindez ideig azonban a többi pártokkal való egyenjogúság elve hivatalos elismerést nem nyert. Ezért ügyünket a demokrácia alapelveire és tömegeinkre való tekintettel újból előterjesztjük, annál is inkább, mert ennek megtagadása ellenkeznék a jogfolytonosságnak és a demokratikus szabadságnak a többi pártok által is vallott eszméivel.

El nem ismertetésünk pedig a fentiek alapján nemcsak jogsérelem lenne, hanem súlyos történelmi felelősség is azokkal a népi demokratikus tömegekkel szemben, amelyek az ország felépítésében együttműködni és részt venni kívántak.

 

Debrecen, 1945. március 27.

 

Hazafias tisztelettel:

 

                                                                                                                      Pálffy József

                                                                                              a Keresztény Demokrata Néppárt

                                                                                              elnöke

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Az államhatalom felsőbb szervei, Belügyminisztérium, Erdei Ferenc belügyminiszter iratai. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

Ezen a napon történt december 26.

1942

Budapesten megkezdődik a villamosközlekedés a Horthy Miklós körtér (ma: Móricz Zsigmond körtér) és a Déli pályaudvar közöttTovább

1944

A németek fölrobbantják az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat.Tovább

1991

Felbomlik a világ legnagyobb területű állama, a kommunista Szovjetunió, megalakul a Független Államok KözösségeTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő